Chapters

~Prológus~ 

"Két ember szerelme nagyon törékeny dolog. Főleg ha a világ ellenük van..."

~1~

"Valami badarságot hordok össze a szerelemről, és hogy mennyire hiányzott..."

~2~

"Még élek. Kérdés meddig bírom..."

~3~

"Itt az idő. Készülj Nathan Sykes! Belém fogsz szeretni! Kezdődik a játék!"

~4~

"Addig kerülöm Nathant. Hátha valahogy elfelejtem kedvelni. Vagy valami ilyesmi."

~5~

"Egyre gyengülök, megállíthatatlanul rohanok valami felé, amit sosem érhetek el, és ebbe belefáradtam. Megteszem az első lépést, félve bár, de megteszem."

~6~

"Még nem erősítettem meg magam eléggé. Valószínűleg rávetném magam, ha most találkoznánk."

~7~

"...úgy beszélt velem, mintha valami utolsó csöves lennék. Megértem. Talán én is így reagálnék."

~8~

"Nem tettem semmi rosszat, de szinte már most érzem a rosszalló kommentek áradatának perzselő lángjait, amik szép lassan felégetik elmém védelmi rendszerének falait, és őrületbe kergetnek. Mindezt miért? Mert illettem be „makulátlan” társadalmunk protokolljába."

~9~

"Nem akartam elveszteni még valakit, aki a világot jelenti nekem. Végleg. Úgy, hogy esélyem sincs visszakapni."

~10~

"Ha nem is viszonozta, én élveztem, és annyi érzelem és remény támadta meg a lelkem, hogy szinte boldogság túlterhelésem lett. Ilyen lenne szerelmesnek lenni? Különös."

~11~

"A mai napon tönkre tetted az életem. Mert úgy érzem kellesz nekem. És ezt nem engedhetem meg magamnak. "

~12&13~

"Hogy őszinte legyek; nem akartam, hogy megmagyarázza. Nem akartam, hogy érezzem a szeretetét, mert akkor elcsábulnék, és csúnyán elesnék. És ezekre a sebekre nem elég a Bepanthen plus."

~14~

"Majd kicsattantam a boldogságtól, amit a közelsége okozott. Sok idő óta először, boldog voltam."

~15~

"Rég kellett már magamra főznöm, nem hogy két emberre, de megpróbálok. (...) le akarom nyűgözni (...)"

~16~

"Felvontam magam felé, ezt a furcsa maszkot, amit tartok, azóta is. Nem tudok megállapodni. Kénytelen vagyok rá."

~17~

"Sőt, több mint képtelennek tartom, egyszerűen megkérdőjelezem, hogy képes érzelmeket közvetíteni. Olyan hideg külseje van, ami mögé kényelmetlennek érzem a behatolást."

~18~

"Nem szeretek veszíteni, és ha ehhez mocskos módszerek kellenek, akkor használom őket."

~19~

"Az életem nézett velem szembe, és sose engedem el magam mellől."

~20~

"Olyan különlegesnek éreztem ezt a pillanatot. Már tényleg csak ketten vagyunk."

~21~

"És nekem az a lényeg, hogy a szemembe mondja, hogy kellek neki. És ezért bármit megteszek."

~22~

"Nem tudom hogy csinálja, de minél több oldalát ismerem meg, annál jobban belehabarodom."

~23~

"Ez pedig ma az Ő napja, és az lesz, amit Ő szeret."

~24~

"Meg akarom tudnom mi folyik itt. Meg kell tudnom. Mielőtt késő lesz."

~25~

"Mit tettem? Hogy felejthettem el, hogy szeretem Őt?"

~26~

"Az érzés ott volt az ajkaimon, és ami még szörnyűbb a fejemben, a gyomromban, mindenütt."

~27~

"-Nem fogsz elveszteni. Addig nem, amíg én azt úgy nem akarom (...)"

~28~

"Átéreztem a fájdalmát, és osztoztam benne, ahogyan azt ilyenkor egy társnak illik. De a barátomnak tettem szívességet. "

~29~

"Ha tényleg jelent neked ez a gyűrű valamit, akkor cserébe adsz nekem egy csókot"

~30~

"Mindig mást mondtam, de a lényege az volt, hogy könyörögtem bocsánatáért, vagy dühöngtem, és ezt váltogattam, amíg elkeseredésemben elsírtam magam. Utálok szerelmes lenni."