~8~

Sziassztok!  Sajnálom hogy késtem, de lekötött úgy nagyjából minden. A suli, a másik blog, Arielnek is segítettem, egyszerűen a nyakamba szakadt minden! De most hoztam részt, bár ezt is csak úgy, legyen mit olvasni, amíg hétvégén hozok mást. Szóval most csak ennyire tellett, és sajnálom h ilyen keveset vagyok de hát a suli.... Puszi: Emily

First To Know

Louis

Utálom a csendet! Hogy miért? Egyszerű. Feszültséget szül. Nincs szükségem nagyobb stresszre. Harry hitetlenül hallgatta a sztorimat, ami egy romantikus regény első oldalainak is megfelelne. De ennél sokkal kétségbeejtőbb a helyzetem. Nem szabadna megtörténnie ezeknek a dolgoknak velem! Aznap este, jobb lett volna, ha otthon maradok. Valóban jobb lett volna, ha tudatlanságban élek? Nem tudom mikor fájt volna jobban. Minden zavaros maszlag.

Harry felnevetett. Nevetett… Mi ezen a vicces?!

-Értem a poént! Ez jó volt!-nevetett tovább. Kicsit felment bennem a pumpa ennek hallatára. Mi az hogy poén? Vicc? Nem. Én komolyan gondoltam…

-Harry, ebben egy pillanatnyi vicc sem volt-lepillantottam a cipőmre, majd vissza Rá. Megdöbbenve nézett rám, majd elfordította a fejét. Végig simított az ajkain. Igen, talán én is elgondolkodnék, miért smárolt le a buzi haverom. Talán nem a legjobb módot választottam a közlésre.

-Azt mondod meleg vagy. De mégis honnan veszel ilyen hülyeségeket?

-Onnan, hogy… tetszik egy fiú.

-Tetszik-ismételte meg monoton hangon. Jól tudja, ez alatt a tetszik alatt, egészen más lapul. Egész pontosan szerelem. Lángoló, szenvedélyes, és… viszonzatlan.

-De te nem lehetsz… meleg-akadt meg.

-Még is-vontam vállat, mintha ez semmiség lenne. De ez nem így van És ezt sajnos Harry is nagyon jól tudja. Felpattant, és dühösen magyarázni kezdett.

-Ide figyelj! Tudom, nagyon megviselt a szakítás Kelseyvel, de belefáradtam! Nem csak én, az összes fiú is. Eddig tűrtem a felesleges kálváriádat. Először elkezdtél inni. Nem szóltam, gondoltam le teszed ha átvészeled azt az időszakot. Ahogy mindenki más is így vélte. Meg is tetted. Utána mi jött? Ja, mindenféle lányokat hoztál fel, egészen addig, amíg meg nem ismerted Elt. Akkor tényleg azt hittem, VÉGRE! Vége a hülye mellék hobbiknak, mint a vegetáriánusság, amit még mindig nem értek. Mindegy is, a lényeg, hogy El után sem lett vége a csajozásnak. Tönkre tetted magad, de senki nem szólt, mert megsértődtél volna. Mindenki kussolt. Csinálhattál amit akarsz, mert a te életedről volt szó, és ügyesen csináltad. És mostanság abbahagytad a nőzést. De ezt most nem hagyhatom! Mégis mi az, hogy meleg vagy? Megint egy újabb hülyeség amivel felejteni próbálsz. De ez már nem játék. Ha meglátnak akár egyetlen fiúval is, annak csak egy vége lehet. Botrány! Hatalmas. Louis Tomlinson buzi! Ez nem hiányzik nekünk! Neked sem! Fogd fel, nem csak rólad van szó!-miközben előadta nekem a szentbeszédet, erősen koncentráltam érzelmeim kordában tartására. Nem akartam feldühödni, és nem akartam elkeseredni. Próbáltam… Nem sikerült, csak az utolsó mondatokig. De ott kibújt a szög a zsákból.

-Sosem szólt rólam semmi! Mindig csak Mi voltunk. Én sosem. Egy picit szeretnék boldog lenni! Egy nagyon picit, de mindegy is, mert nem szeretnek viszont! Mert Nathannek lány kell! – a számra kaptam a kezem és a hitetlen zöld szempárba bámultam. Mit tettem?

-Nathan? AZ a Nathan?- vonta össze a szemöldökét. Szememet lesütve bólintottam.

-Igen-erősítettem meg egy erősebb gesztussal.

-Jó ég! Sajnálom Lou… El kell mennem gondolkodni ezen-felpattant és elment. Én pedig ott álltam és vártam… valamire. Egy isteni sugallatra, vagy egy neon fénycsőre, hogy ARRA! ARRA MENJ! De most nincsenek csövek, nincsenek hangok. Most csak magány van, elkeseredettség, és a kemény igaszságok. Még pedig az, hogy nem lehetek felhőtlenül boldog többé. Nem tehetek, amit akarok. És a legjobb barátom egyszerűen elhagyott, mert a fiúkat szeretem. Azt vártam hogy megérti. Hogy legalább valamiféle jelet ad arra, hogy nem haragszik. De úgy elrohant, mintha soha többé nem akarna látni. Gondolom átgondolja, aztán kijelenti hogy nem jön többé a közelembe. A legjobb barátom cserben hagy. Csak azért, mert a saját nememet szeretem. A társadalom kemény dolog de hogy ennyire kivetné a hálóját… Most igazán át tudom érezni, mit érezhetnek a kitaszítottak. Nem tettem semmi rosszat, de szinte már most érzem a rosszalló kommentek áradatának perzselő lángjait, amik szép lassan felégetik elmém védelmi rendszerének falait, és őrületbe kergetnek. Mindezt miért? Mert illettem be „makulátlan” társadalmunk protokolljába. Nálam rosszabb embereket ajnároznak a tökéletességükért, pedig ki tudja mennyi emberi élet szárad a kezükön. Itt ragadtam ennek a társadalmi maszlag közepén. Beragadtam, és nem tudok mozdulni. Ez a talaj olyan mint a futóhomok. Minél többet mozogsz, annál kevesebbet merülsz. Én megálltam. És most várok. Hátha valaki kiment vagy végleg elsüllyedek. 

Ezt most egyedül, mert valakinek *barátok vagyunk* fordulója van :D xd

#Borzalmas vagyok, de most ráadásul csak egy képet tettem be. Komizzatok! :D

~7~

Üdvözletem! Ha az előző rész kiakasztott mindenkit, ez még jobban ki fog. Rövid kis semmi lett, amiért elnézést kell kérnem. Olvassátok el. Köszönöm a 2 új feliratkozómat, így már összesen 8-an vagyunk :D
Ja, aki a belendülésre -Louthanra- vár, az csak úgy a 17-ik rész környékén lesz azt hiszem. Nos,  következő részt hozom, mikor időm engedi. Jó sulit kellemes tanulást! :D Ja és kukkantsatok be az Ariel&Emily Co újabb blogjába, amit Ariel ír: http://myhaterismylover1dtw.blogspot.hu/ iszonyatosan jó lesz, már előre látom :D oda is jöhetnek a vélemények.
Emily

Stand Off

Louis

Belülről összetört, hogy Nathannek barátnője van. Mondhatni bele betegedtem.  Nem tudtam figyelni, csúszkált a hangom. Az énektanárunkat már teljesen kiakasztottam. A menedzsment is felfigyelt az állapotomra, és elküldtek orvoshoz, és ma kell mennem pszichiáterhez. Összeszedtem magam, és elmentem Mrs. Robertson rendelőjébe. Ő segített nekem a szüleim válásánál is. Alig fél óra várakozás után helyet foglalhattam a kényelmes bőr kanapén. Elfeküdtem és a plafont bámultam.

-Szervusz Louis! Hallom mostanság problémáid vannak-Scarlett Robertson férje igazán szerencsés, hogy ilyen gyönyörű és kedves felesége van. Mindig megcsodáltam, milyen erős kisugárzása van ennek a nőnek.

-Igen... Baj van a figyelmemmel, nem eszek rendesen, csúszkál a hangom, ezért elküldtek ide-daráltam le a gondjaimat.

-Értem-lapozott a füzetecskéjében-Mit gondolsz, miért van ez?

Miért is? Szerelmes vagyok. És ezt az érzelmemet sosem fogják viszonozni.

-Maga szerint lehetséges, hogy annyira összetörtem, hogy soha többé ne legyek a régi?-kérdésem hűvös, gondolkodtató csendet hagyott maga után.

-Miért törtél össze? A válás, vagy még mindig Kelsey?

Kínosan elhúztam a szám. Scarlett nagyon sokat segített már nekem. Kelseyn is Ő segített át.

-Nem. Egyik sem. Most valami egészen más.

-Louis, ha nem mondod el mi a bajod, nem segíthetek.

-Rendben. Az egyik barátomnak barátnője lett. És én szerelmes vagyok ebbe a barátomba.

Most tényleg megfagyott a levegő. Nem tudtunk semmit mondani. Pár évvel ezelőtt abból kellett ki gyógyítania, hogy egy lány cserbenhagyott. Most pedig azért, mert egy fiú tette ugyanezt.

-Szóval azt mondod, szerelmes vagy egy... fiúba?

-Azt hiszem.

-Nem lehet, hogy csak menekülni próbálsz a szakítás fájdalmai elől, és csak az elméd játszik veled?

-Nem. Ez nem akkor kezdődött. Nathan...-elharaptam a név végét.  Már mindegy.

-Szóval Nathannel ez előbb kezdődött. Kibékültünk a The Wantedos srácokkal, és elmentünk velük bulizni. Ott csókolóztunk először. És onnantól beleszerettem.

Csend. Túl sok a csend. Értem én, hogy furcsa, de Ő orvos. Nem nyíltan kéne tekintenie a dolgokra? Végre megszólalt.

-Ezek szerint a viszonzatlan szerelem miatt teszed ezt magaddal?

-Igen. Segítsen!

-Gyógyszert erre nem tudok adni, de egy tanácsot azért mondhatok. Ne engedd, hogy azt tegye veled ez, mint amit Kelsey. Bármikor hívhatsz, ha szomorú vagy, vagy csak tanácstalan. Lehet, hogyha elmondanád Nathannek, jobb lenne. Talán viszonozná is.

Valóban? Viszonozná? Kétlem.

-Barátnője van. Ezért lettem ilyen... depressziós.

-Lou... Az összetört szív gyógyszere a beszélgetés és a szeretet. Ott vannak a barátaid. Beszélj velük az érzéseidről!

-De ha elítélnek? Ha kiutálnak? Meleg vagyok! – fakadtam ki. Felpattantam és elviharzottam. Elutasítottam az egyetlen nekem segítő embert. Bepattantam a kocsimba és hazaszáguldottam. Az, hogy korán értem haza, Harrynek is feltűnt. Mielőtt felmehettem volna sírni, megállított. Igen, sírni akartam. Mostanában ez az első számú hobbim.

-Elegem van Lou! Mi bajod van? Mégis mi történik veled?-kiabált az arcomba. Már őket is kétségbeejti a helyzetem.

-Semmi-lesütöm a szemem, mint egy szégyenlős kisgyerek.

-Persze! Oké, komolyan. Kelsey feltűnése? A szakítás Eleanorral? A The Wanted-os kapcsolatunk?  Mégis mi?-megrázogatott, és erőtlen zokogásba törtem ki. Összeestem a lábai előtt, és tenyerembe temetve arcomat sírtam. Leguggolt mellém.

-Na! Sajnálom. Louis, kérlek! Ne sírj!-csitítgatott.

-Harry! Minden el van cseszve!

-Louis, kérlek, mond el mi a baj!-végig simított a hátamon.  Ha ennyire tudni akarja, megmutatom neki. Felnéztem, megtöröltem a szemem és kicsit közelebb kerültem hozzá.

-Tudd mi a bajom, Harry? Ez!-átkaroltam a nyakát és hirtelen magamhoz rántottam. Meglepettségében nem tudott ellenkezni, így szinte akadálytalanul be tudtam dugni a nyelvem a szájába. Nagyjából három másodpercig tartott a „csókunk”.  Kérlek istenem, értse meg! Elolt magától, és sértetten, elképedve felpattant mellőlem.

-Te normális vagy?-kiáltott fel és ajkaihoz kapva felrohant. Lehet, hogy nem megfelelően közelítettem meg ezt a dolgot. Ráérősen felballagtam az ajtaja elé. Bekopogtam.

-Tűnj el innen!-kiabált ki nekem.

-De Harry! Csak el akarom magyarázni!-kérleltem. Pár pillanat csend. és kinyílt az ajtó. Harry szemei könnyesek voltak, amit nem értettem.

-Gyorsan!-úgy beszélt velem, mintha valami utolsó csöves lennék. Megértem. Talán én is így reagálnék.

-Kicsit hosszú lesz-sóhajtottam és belekezdtem.

#Ne felejtsétek el a komikat, várom a véleményeket. Sokat jelent! :D