Where I Taken
Louis
Bámultam ki az ablakon, miközben kint esett az eső. Késő
este volt, minden fekete, és a lámpák elmosódott fénye látszott egyedül.
-Lou, kaptál valamit!-rántott ki gondolataimból Harry. Egy
csokor virágot tartott a kezében, és egy cédulát húzott ki belőle, majd
szemöldökét összehúzva olvasni kezdett.
-Louis Tomlinsonnak, a világ legjobb énekesének, a
legnagyobb rajongójától. Van hozzá levél is. Elolvasod?-kérdezte, miközben
kihúzta a csokorból a borítékot, mire felugrottam és kikaptam a kezéből a
fekete borítékot. Furcsa színt választottunk, de pont azért, hogy mindig
elolvassam a levelét. Pár hete indultam turnézni, 6 hónap múlva haza is mehetek
Nathanhoz, de persze addig Ő is járkál ide-oda, szóval nem igazán van lehetőségünk
találkozni. Megbeszéltük, hogy ha küld nekem valamit, fekete csomagolásban
küldi, mert azt úgyse küldene senki, így tudni fogom, hogy Ő küldte.
-Natetől van!-visítottam, és feltéptem a levelet. Harry
morgott valamit, majd félhangosan megjegyezte, hogy vázába teszi a virágot. Nem
igazán érdekelt mi lesz a virággal, hogy őszinte legyek. Levetődtem a kanapéra
és olvasni kezdtem a kacskaringós kézírást.
Kedves Louis
Olyan idétlenül érzem
magam, hogy levélben kell írnom neked. A telefonomat ellenőrizgetni kezdték,
ahogy az összes közösségi oldalon lévő tevékenységemet. Ha bárki meg tudná, ami
köztünk van, akkor hatalmas bajba kerülnék. Szóval most itt vagyok, és levél
formájában árasztom feléd szomorúságomat.
A húgom eltávolodott
tőlem. Nem tudom mi történhetett, de nem beszél velem, pedig szükségem lenne
rá. Nem tudom, mi történik vele. Megtudtam, hogy több fiút is hülyít egyszerre,
és anya mondta, hogy kevesebb estét tölt otthon, mint amennyit másnál. Annyira
elszomorít, hogy a húgom az a lány lett, akit sosem akarnék magamnak. Nem
mintha akarnék lányt, de ha akarnék, nem olyat keresnék, mint Ő. A lényeget
érted, vannak húgaid. De mindez mellékes amellett, hogy mennyire hiányzol
nekem! Mindig rád gondolok, este veled alszom, veled kelek, és magam előtt
látom a mosolyod, és a gyönyörű szemeid. Mielőtt nagyon csajosra váltanám a
figurát, nem akarom, hogy megrémülj. Csak azt akarom, hogy az, hogy meg akarjuk
próbálni együtt, nagyon boldoggá tesz. Amint visszajössz, ígérem, egy
feledhetetlen estét szerzek neked!
Nate
Az utolsó sort újra olvasva elpirultam. Mivel szerezhet
nekem feledhetetlen estét? Csak nem le akar feküdni velem? Vagy mégis mire
gondolhatott? A levelének első része nyugtalanít. Kicsit még dühös vagyok
Harryre, amiért lefeküdt Jessel, de igaza van, a lány azt csinál amit akar. De
most ez... Beszélnem kell Hazzal. Nagyon gyorsan. A levelében van valami
rejtélyes, nyugtalanító. Most nem olyat kaptam, mint eddig SMS, vagy üzenetek
formájában. Ott arról áradozott, mennyire szeret, mennyire hiányzok neki, és
írói tehetséggel ecsetelte a csókjainkat. Most pedig... úgy beszél mintha mi
nem is járnánk. Pedig járunk! Nem? Mi baja van Nathannek? Elbizonytalanodott?
Nem akar engem? De... Olyan ellentmondásos. Mindig tudtam, nem lesz könnyű,
hogy elfogadja, szeretem, és komolyan is gondolom.
-Miért vagy ilyen lehangolt királynő? – huppant le mellém
Harry. Kicsit elegem van, hogy Harry homofóbiáját rajtam fejti ki. Ilyen
jelzőkkel bombáz, és ha ezt csak viccből is teszi, rosszul esik. Nem vagyunk
csaj, nem ugrok székre egy egértől, nem lakkozom a körmöm, és nem beszélem ki
senkivel a legújabb trendeket. Férfi maradtam, és ha van is egy női oldalam,
elfojtom.
-Nathan jelképesen beszél rólunk. Mintha nem is járnánk.
-Gondolkozz egy kicsit, megkérted rá valaha is, hogy járjon
veled? Már ha ezt annak lehet nevezni.
Megállt bennem az ütő is. Hogy mi? Ez a baj? Visszapörgettem
magamban a történteket, és igaza van. Nem kértem meg rá, természetesnek véltem,
hogy azok után amiket tettünk, járunk. De úgy tűnik, neki ez nem volt elég És
ha neki nem volt elég, nekem hogy lehetne? Ha Ő kényelmetlenül érzi magát
emiatt, megkérem, hogy legyen a társam. Ennyit bármikor megtennék érte. Hiszen
szeretem. Teljes szívemből. Mindenem az övé, és ha úgy dönt, elhagy, meghalok.
Nem bírnám elviselni a hiányát, ha szakítana velem. De... Hogy jutottam el
idáig? Hajlamos vagyok túlkomplikálni a dolgokat...
-Harry! Nem tudsz valamit Jessről?-kérdeztem, miközben az
említett személy a telefonját nyomkodta.
-Dehogynem! Életcélja körbedugni a világot. Lázad. Majd
észhez tér-legyintett és tovább nyomta a telefonját.
-Istenem, ne legyél már ekkora paraszt! A barátom húga,
lefeküdtél vele, most ilyeneket csinál, és csak legyintesz? – kikaptam a
kezéből a telefonját, mire Ő utána kapott, de nem volt elég gyors. Elfutottam
előle, Ő meg rögtön utánam. Közben megrezzent a telefonja. Felugrottam a
székre, majd az asztalra, és magasra emeltem a készüléket.
-Add azt vissza!-morgott, miközben zöld szemeit villogtatta
felém.
-Komolyan nem vagy féltékeny? Hogy Jess más pasikkal van?
-Már miért lennék? Nem vagyok szerelmes belé! Csak
lefeküdtünk, nem vagyok csaj, hogy ne tudjam elkülöníteni az érzelmeimet, és a
szexet. Nem vagyok buzi-dühöngött, és a telefonja után kapálózott.
-Abba hagyhatnád a buzizást! – csattantam fel. Megint
rezgett a telefon. Mérgemben elfordultam és feloldottam. Meglepetésemre egy
beszélgetés jött velem szemben, amit Harry Jessel folytatott. Pontosabban
folytat. Lefagytam a ténytől, ami most a szeme elé került. Ezek ketten...
kedvelik egymást?
-Louis! Kérlek! Ne kezdj kombinálni! Csak beszélgetek vele –
nyüszített kínjában. Ismer, szeretek kombinálni.
-Perszeeee!-cukkoltam és lepasszoltam neki a telót.
-Komolyan! Megbeszélt velem pár szakmai dolgot-vont vállat,
és visszamélyedt az internet világába.
-Zene?
-Szex.
Persze.... Mit gondoltam? A nagy Harry Styles mi másról
beszélhetne. Remélem egyszer talál egy lányt, aki úgy elcsavarja a fejét, hogy
szégyellni fogja előtte az elért sikereit. És akkor könyöröghet, hogy ne mondjam
el neki a kínos titkait. De jelenleg inkább azon kell törnöm a fejem, hogy
fogom megkérni Nathant, hogy a társam legyen. Mindenben. A szerelmére van szükségem,
amit oly nehezen továbbít nekem. Írásban megy neki, de szóban nem. És nekem az
a lényeg, hogy a szemembe mondja, hogy kellek neki. És ezért bármit megteszek.
