31
Jess
A lépcső mintáit nézegettem. Nem volt benne semmi különleges,
egy sima fa lépcső volt. De nem tudtam mást csinálni. Könnyezett a szemem,
akárhányszor elgondolkodtam a történteken. Sokadszorra nyúltam a zsebembe egy
zsebkendőért. A helyzet, amibe kerültem, elkeserített. Nathannel iszonyatosan
összevesztünk. Nem úgy, ahogy régen egy kocka csoki felett tettük, hanem ahogy
még sosem. Nagyon ronda dolgokat vágtam a fejéhez, amiket nem érdemelt meg. De
miután Ő is hasonlóan borzalmas dolgokat vágott hozzám, már nem éreztem
magam annyira bűnösnek, mint amikor kiejtettem az első pocskondiázásomat.
Egyszerűen felhúztam magam azon, hogy még megszólalni sem volt időm, már
elkezdte mondani a magáét. Ribanc, kurva, hogy tehettem ilyeneket. Minek is
mondtam el neki, hogy nem Harry volt az első? Mert már mindegy volt, ha pedig
haragszik, legalább mindent tudjon. Nagyon mérges volt rám amiatt, hogy
lefeküdtem Harryvel, aki „ellenük” van. Már nem is értettem miről beszél, csak
sorolta, hogy mennyire csalódott bennem. Nem tudom, hogy ennek köze van-e
ahhoz, hogy Louisval olyan hidegen viselkedtek egymással. Csak remélni tudom,
mert akkor hamarabb bocsánatot kérne, és nem lennénk ilyen rosszban. Megnyikordult
felettem a lépcső, és a hirtelen ijedtségtől összerezzentem.
-Nem akartalak megijeszteni – szólalt meg mögöttem Harry,
majd lépett pár lépcsőt és leült mellém.
-Nem, semmi baj. Csak nem számítottam társaságra –
motyogtam, és letöröltem a könnyeket a szememből. Kicsit összekaptam magam,
hogy ne tűnjek annyira szánalmasnak, mint amilyen voltam. Haragudnom kellett volna rá, de nem tudtam. Joga volt ahhoz, amit tett. Bár a módszere csak még több bajt okozott.
-Miért kérted meg Louist, hogy mondja el Nathannek? - kérdeztem. Dühösebbnek kellett volna lennem. Vagy legalább kérdőre vonni Őt, hogy bele gondolt-e abba, hogy Nathan mennyire túlreagálja majd.de ilyenek eszembe se jutottak. Én csak azt akartam, hogy a bátyám észre vegye, mennyire szükségem lett volna rá, amikor nem volt ott. Sosem tettem volna ilyeneket, ha foglalkozik velem. Anyáék nem számítottak, mert Ők nem lehettek sosem közelebb hozzám, mint Nathan. Mikor pedig Ő elment én másnál kerestem a figyelmet. De ezt mégsem mondhatom el neki, mert örök életére hibáztatná magát.
-Ez elég komplikált - rázta a fejét, göndör fürtjei ide-oda lengedeztek.
-Kérlek, annyira nem lehet az. Én valószínűleg elvesztettem a lakhelyemet és a bátyámat. El se tudtam mondani neki, hogy felvettek a Royal Music Academy-re. Részben ezért is jöttem fel Londonba, hogy beiratkozzak, lévén pár hét és itt az iskola. De most nem tehetem - sóhajtottam. Magam sem értettem miért nem haragszom jobban Harryre. Végül is miatta lett ez az egész. Ha Ő befogja, nem lenne semmi. De a múlton már nem lehet változtatni.
-Ha annyira szeretnéd tudni... Bűntudatom volt, amiért kihasználtalak. Összezavartalak és idióta módjára viselkedtem. Nem kellett volna megcsókoljalak. De megtettem és már nem tehetek ellene semmit.
-Ezért megkérted Lout? Ezzel lehet, hogy tönkre vágtad köztük a dolgokat. Legközelebb ha ilyenre készülsz, előtte beszélj valakivel - mosoly jelent meg a szám sarkában, de nem tudtam miért. Az egész olyan furcsa volt. Ott ültünk egymás mellen, és nem csináltunk lényegében semmit. Pedig egyértelműen többek voltunk barátoknál.
-Hát, azt hittem rá nem fog tudni haragudni és higgadtan megbeszélhetjük majd. Tudod, mint férfi a férfival. De nem úgy történtek a dolgok, ahogy gondoltam.
-Nathannel sosem úgy történnek - helyeseltem, majd elővettem a maradék bátorságomat - Harry, miért csókoltál meg?
-Melyikre gondolsz? - kérdezett vissza szórakozottan, mintha nem tudná miről lenne szó.
-Egy volt - mondtam hidegen.
-Igazából kettő.
-Nem, az elsőt nem számoltam bele, mert az... az semmi nem volt. A bátyámtól jobbat kapok.
-Várjál, te csókolóztál a bátyáddal? - elszörnyedten nézett rám, mire felnevettem, és játékosan meglöktem.
-Dehogy is! Csak egy csomószor a számra adott puszit, így azt amit akkor a nappaliban váltottunk nem nevezem első alkalomnak. Amit viszont a szobámban adtál, na az igazi volt - mondtam elkomolyodva a végére.Elbambulva bámult lefelé a lépcsőn és egy darabig nem szólalt meg.
-Mindent felborítottál az életemben, kezdve azzal, hogy az első pillanattól kezdve bejött a stílusod, és az egész éned. Aztán rátettél még pár lapáttal. Csak úgy éreztem, meg kell tennem. Ha még egyszer meg kéne tennem, megtenném. Gondolkodás nélkül - megdöbbentem. Ha ez megfelelő szó rá. Harrynek... bejövök? Mármint ennek a fiúnak mellettem én kellek? Hogyan történhetett mindez?
-Sa...Sajnálom Harry, de én nem. Nem tudok mit mondani. Most minden kicsit bonyolult, és kusza. Talán pár nap vagy hét és.... - dadogtam volna tovább a gyenge érveimet, de Harry egy gyenge félmosollyal rányomta a számra a mutató ujját.
-Jess, nem kell mondanod semmit. Én csak elmondtam mit érzek, nem kell viszonoznod. De tudni akartad miért tettem, és talán így könnyebben megérted - felállt, és megigazította a nadrágját - Mellesleg kétlem, hogy Louis bánná, ha itt maradnál, amíg elül a vihar. Gyere, adok neked valami ruhát - felhúzott a földről és a szobájába vezetett. Közben nem engedte el a kezemet és én sem húztam el az enyémet. A szobája nagyon otthonos volt. Sötétkék falak, fekete és fehér bútorok. De mindenhol ott voltak a személyes tárgyai; fotók, ruhák, füzetek, tollak. Ez pedig elvette a mesterkélt hatását a szobának. Nem igazán figyeltem még meg a lakhelyét rendes fényben. Míg én felfedeztem a szobát, Ő a szekrényében turkált. Kezdtem fázni, ugyanis a ruháim csurom vizesek voltak és esküdni merek, hogy a hajam máris szörnyű hullámokba csapott át az esőtől. Harry egy pólót nyújtott át nekem.
-Ez elég hosszú lesz - elvettem tőle, halkan megköszöntem és a közös fürdőnkben átvettem a ruhákat, megtörölgettem magam, a hajam is rendesen megszárítottam. Hazza pólója egészen a combom közepéig leért. Élveztem eltűnni a ruhájában, de még mindig kicsit fáztam, így ahelyett, hogy a vendég szobába nyitottam volna be, vissza mentem hozzá. A laptop mellett ült, és bőszen dolgozott valamin. Kíváncsian fordult a fürdő ajtó felé, mikor halkan megkopogtattam a keretét.
-Egy pulcsit is tudsz adni? - némán bólintott, de pár pillanatig csak engem bámult. Ez sosem zavart, de most kivételesen elvörösödtem és kezdett az egész kínossá válni. Sosem volt még fiú, akit az is érdekelt, hogy ki vagyok. Nem csak az, hogy mire használhat. Így egy ilyen fiúval egy helységben lenni nem egyszerű.Nekem nem. Meglepetésemre nem a szekrényhez ment, mint vártam, hanem rögtön hozzám. Levette magáról a fekete pulcsit, és a vállamra terítette. Szinte azonnal megcsapott az illata, ami egész kellemes volt. Egy picit hátrált, majd biccentett egyet búcsúzásként, de én nem tudtam mozdulni. Lebénított a pillantása, amivel engem nézett, a póló alját a combjaimon, a pulcsi kapucniját a fejemen. Hihetetlen, hogy nem vettem észre milyen nagy hatással vagyok rá. Kicsit fájt, hogy ennyi mindent tett értem, és nem hálálhattam meg semmivel. Talán éppen akkor követtem el a legnagyobb hibámat. Közel léptem hozzá, a nyakába kapaszkodtam, lábujj hegyre álltam, és az ajkaimat az övének nyomtam. Pár pillanatig tartott csupán, majd elmormogtam egy köszönömöt és átrohantam a szobámba. Magamra zártam az ajtót, hogy biztosan ne tudjon követni és kérdőre vonni. Bezuhantam az ágyba, és lesokkolva bámultam a plafont. Miért nem voltam képes egy egyszerű hálálkodással elintézni? Vagy megmondani, hogy nem akarok Tőle semmit és inkább Louishoz átmenni? Nem, én mindig ezeket a megmagyarázhatatlanul ostoba ötleteket részesítettem előnyben. Csókoljuk meg a fiút, aki odáig van értünk. Miért ne? Bár én nem akarok tőle semmit, ez nem ezt jelezte felé. A tenyeremmel eltakartam az arcomat, hogy még a falak se láthassák a szégyenem. Nagyot szippantottam a pulcsiból és kénytelen voltam elismerni, hogy nem csupán jó, hanem fenomenális illata van. A gondolataim kavargása közben valahol elvesztettem a fonalat és elaludtam.
Villámok és mennydörgés hangja keltett fel. Utálom a viharokat. Angliában nem viharok szoktak lenni. Csak esik és esik, de nem dörög és villámlik Én viszont nem tudok aludni ilyenkor. Valakinek meg kell, hogy nyugtasson, mielőtt pánikolni kezdek. Kimásztam a puha takarók közül, eltipegtem a fürdőig, át, egyenesen Harry szobájába. Nem volt jobb ötletem. Benyitottam, és Harry arcát a telefonja világította meg. Amint benyitottam, rám nézett.
-Jess, mit szeretnél?- kérdezte meglepve. Úgy látszik Ő sem tud aludni.
-Félek... Aludhatnék veled? -kérdeztem, félve az elutasítástól. Halkan hümmögött, majd felhajtotta maga mellett a takarót, mire pár szökkenéssel behuppantam mellé. Háttal fordultam neki, és vártam mit fog tenni. Helyesen feltételeztem, hogy felém fordult, és a hátamnak nyomult.
-Ha akarsz, átölelhetsz. Az engem is... megnyugtatna - igazi ribancnak éreztem magam, de Harry olyan csábítóan védelmező volt. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy érezzem, milyen lenne ha Ő meg Én együtt lennénk.Mindig vonzódtam az Ő típusához, és most, hogy féltem, ki akartam élvezni az előnyeimet. Nem sokáig hezitált, átvetette rajtam a karját és jobban magához húzott. Abban a pár percben amíg éberen feküdtem így, egy pillanatra még el is hittem, hogy mi egy pár vagyunk. Hogy az nem csak szex volt. Hogy tényleg megkaphatnám.
-Ez elég komplikált - rázta a fejét, göndör fürtjei ide-oda lengedeztek.
-Kérlek, annyira nem lehet az. Én valószínűleg elvesztettem a lakhelyemet és a bátyámat. El se tudtam mondani neki, hogy felvettek a Royal Music Academy-re. Részben ezért is jöttem fel Londonba, hogy beiratkozzak, lévén pár hét és itt az iskola. De most nem tehetem - sóhajtottam. Magam sem értettem miért nem haragszom jobban Harryre. Végül is miatta lett ez az egész. Ha Ő befogja, nem lenne semmi. De a múlton már nem lehet változtatni.
-Ha annyira szeretnéd tudni... Bűntudatom volt, amiért kihasználtalak. Összezavartalak és idióta módjára viselkedtem. Nem kellett volna megcsókoljalak. De megtettem és már nem tehetek ellene semmit.
-Ezért megkérted Lout? Ezzel lehet, hogy tönkre vágtad köztük a dolgokat. Legközelebb ha ilyenre készülsz, előtte beszélj valakivel - mosoly jelent meg a szám sarkában, de nem tudtam miért. Az egész olyan furcsa volt. Ott ültünk egymás mellen, és nem csináltunk lényegében semmit. Pedig egyértelműen többek voltunk barátoknál.
-Hát, azt hittem rá nem fog tudni haragudni és higgadtan megbeszélhetjük majd. Tudod, mint férfi a férfival. De nem úgy történtek a dolgok, ahogy gondoltam.
-Nathannel sosem úgy történnek - helyeseltem, majd elővettem a maradék bátorságomat - Harry, miért csókoltál meg?
-Melyikre gondolsz? - kérdezett vissza szórakozottan, mintha nem tudná miről lenne szó.
-Egy volt - mondtam hidegen.
-Igazából kettő.
-Nem, az elsőt nem számoltam bele, mert az... az semmi nem volt. A bátyámtól jobbat kapok.
-Várjál, te csókolóztál a bátyáddal? - elszörnyedten nézett rám, mire felnevettem, és játékosan meglöktem.
-Dehogy is! Csak egy csomószor a számra adott puszit, így azt amit akkor a nappaliban váltottunk nem nevezem első alkalomnak. Amit viszont a szobámban adtál, na az igazi volt - mondtam elkomolyodva a végére.Elbambulva bámult lefelé a lépcsőn és egy darabig nem szólalt meg.
-Mindent felborítottál az életemben, kezdve azzal, hogy az első pillanattól kezdve bejött a stílusod, és az egész éned. Aztán rátettél még pár lapáttal. Csak úgy éreztem, meg kell tennem. Ha még egyszer meg kéne tennem, megtenném. Gondolkodás nélkül - megdöbbentem. Ha ez megfelelő szó rá. Harrynek... bejövök? Mármint ennek a fiúnak mellettem én kellek? Hogyan történhetett mindez?
-Sa...Sajnálom Harry, de én nem. Nem tudok mit mondani. Most minden kicsit bonyolult, és kusza. Talán pár nap vagy hét és.... - dadogtam volna tovább a gyenge érveimet, de Harry egy gyenge félmosollyal rányomta a számra a mutató ujját.
-Jess, nem kell mondanod semmit. Én csak elmondtam mit érzek, nem kell viszonoznod. De tudni akartad miért tettem, és talán így könnyebben megérted - felállt, és megigazította a nadrágját - Mellesleg kétlem, hogy Louis bánná, ha itt maradnál, amíg elül a vihar. Gyere, adok neked valami ruhát - felhúzott a földről és a szobájába vezetett. Közben nem engedte el a kezemet és én sem húztam el az enyémet. A szobája nagyon otthonos volt. Sötétkék falak, fekete és fehér bútorok. De mindenhol ott voltak a személyes tárgyai; fotók, ruhák, füzetek, tollak. Ez pedig elvette a mesterkélt hatását a szobának. Nem igazán figyeltem még meg a lakhelyét rendes fényben. Míg én felfedeztem a szobát, Ő a szekrényében turkált. Kezdtem fázni, ugyanis a ruháim csurom vizesek voltak és esküdni merek, hogy a hajam máris szörnyű hullámokba csapott át az esőtől. Harry egy pólót nyújtott át nekem.
-Ez elég hosszú lesz - elvettem tőle, halkan megköszöntem és a közös fürdőnkben átvettem a ruhákat, megtörölgettem magam, a hajam is rendesen megszárítottam. Hazza pólója egészen a combom közepéig leért. Élveztem eltűnni a ruhájában, de még mindig kicsit fáztam, így ahelyett, hogy a vendég szobába nyitottam volna be, vissza mentem hozzá. A laptop mellett ült, és bőszen dolgozott valamin. Kíváncsian fordult a fürdő ajtó felé, mikor halkan megkopogtattam a keretét.
-Egy pulcsit is tudsz adni? - némán bólintott, de pár pillanatig csak engem bámult. Ez sosem zavart, de most kivételesen elvörösödtem és kezdett az egész kínossá válni. Sosem volt még fiú, akit az is érdekelt, hogy ki vagyok. Nem csak az, hogy mire használhat. Így egy ilyen fiúval egy helységben lenni nem egyszerű.Nekem nem. Meglepetésemre nem a szekrényhez ment, mint vártam, hanem rögtön hozzám. Levette magáról a fekete pulcsit, és a vállamra terítette. Szinte azonnal megcsapott az illata, ami egész kellemes volt. Egy picit hátrált, majd biccentett egyet búcsúzásként, de én nem tudtam mozdulni. Lebénított a pillantása, amivel engem nézett, a póló alját a combjaimon, a pulcsi kapucniját a fejemen. Hihetetlen, hogy nem vettem észre milyen nagy hatással vagyok rá. Kicsit fájt, hogy ennyi mindent tett értem, és nem hálálhattam meg semmivel. Talán éppen akkor követtem el a legnagyobb hibámat. Közel léptem hozzá, a nyakába kapaszkodtam, lábujj hegyre álltam, és az ajkaimat az övének nyomtam. Pár pillanatig tartott csupán, majd elmormogtam egy köszönömöt és átrohantam a szobámba. Magamra zártam az ajtót, hogy biztosan ne tudjon követni és kérdőre vonni. Bezuhantam az ágyba, és lesokkolva bámultam a plafont. Miért nem voltam képes egy egyszerű hálálkodással elintézni? Vagy megmondani, hogy nem akarok Tőle semmit és inkább Louishoz átmenni? Nem, én mindig ezeket a megmagyarázhatatlanul ostoba ötleteket részesítettem előnyben. Csókoljuk meg a fiút, aki odáig van értünk. Miért ne? Bár én nem akarok tőle semmit, ez nem ezt jelezte felé. A tenyeremmel eltakartam az arcomat, hogy még a falak se láthassák a szégyenem. Nagyot szippantottam a pulcsiból és kénytelen voltam elismerni, hogy nem csupán jó, hanem fenomenális illata van. A gondolataim kavargása közben valahol elvesztettem a fonalat és elaludtam.
Villámok és mennydörgés hangja keltett fel. Utálom a viharokat. Angliában nem viharok szoktak lenni. Csak esik és esik, de nem dörög és villámlik Én viszont nem tudok aludni ilyenkor. Valakinek meg kell, hogy nyugtasson, mielőtt pánikolni kezdek. Kimásztam a puha takarók közül, eltipegtem a fürdőig, át, egyenesen Harry szobájába. Nem volt jobb ötletem. Benyitottam, és Harry arcát a telefonja világította meg. Amint benyitottam, rám nézett.
-Jess, mit szeretnél?- kérdezte meglepve. Úgy látszik Ő sem tud aludni.
-Félek... Aludhatnék veled? -kérdeztem, félve az elutasítástól. Halkan hümmögött, majd felhajtotta maga mellett a takarót, mire pár szökkenéssel behuppantam mellé. Háttal fordultam neki, és vártam mit fog tenni. Helyesen feltételeztem, hogy felém fordult, és a hátamnak nyomult.
-Ha akarsz, átölelhetsz. Az engem is... megnyugtatna - igazi ribancnak éreztem magam, de Harry olyan csábítóan védelmező volt. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy érezzem, milyen lenne ha Ő meg Én együtt lennénk.Mindig vonzódtam az Ő típusához, és most, hogy féltem, ki akartam élvezni az előnyeimet. Nem sokáig hezitált, átvetette rajtam a karját és jobban magához húzott. Abban a pár percben amíg éberen feküdtem így, egy pillanatra még el is hittem, hogy mi egy pár vagyunk. Hogy az nem csak szex volt. Hogy tényleg megkaphatnám.
