Mellesleg 6458 főt számláltam amikor ezt a bevezetőt megírtam, és 11 blogkövető, illetve 5 bloglovin follower van birtokomban a blogger szerint. És én hiszek neki. Szóval hű! Köszönök mindent lányok/fiúk (?) :DDDD
I want your body
Louis
Életem leghosszabb turnéját fejeztem be. Komolyan, ilyen
fáradt és üres még sosem voltam! Úgy érzem magam, mint akinek minden erejét
kiszipolyozták, és kacagva szélnek eresztették. Pár hete már éreztem ezt a
világ vége dolgot, a fejemben. A koncerteken elég sokszor kalandozott el a
figyelmem, a szövegben néha vétettem, az interjúkon néha már sírva akartam
könyörögni, hogy nézzék vissza valamelyik eddigi interjút, mert unalmasak
ugyanazokra a kérdésekre válaszolgatni minden egyes héten, de mondhatnék napot is.
Imádom a munkámat, csak egy idő után rettenetesen fárasztó. A rajongók
visítása, a könnyek... Kicsit sok nekem. Szeretem a rajongóimat, de néha csak
megmondanám nekik, hogy kussoljanak el. Néha elgondolkoztam már rajta, hogy vajon
a többiek is így éreznek, vagy csak nekem nehéz ez a dolog? De félek, mert
lehet, szívtelen dög lennék a szemükben. Ja, és Nathan... Annyira összezavart a
levelével, hogy írtam neki egy „baráti” levelet Twitteren. Mindkettőnk
szociális oldalakon végzett tevékenységét ellenőrzik, de egy kis rejtett
üzenetet azért továbbítottam vele. Lényegében leírtam, hogy majd találkozzunk,
mert rég láttam. Ebbe igazán nem köthetnek bele! Mindenesetre a levelét
megtartottam, és néha annyira felhúzott, hogy falba vertem a kezem, vagy
egyszerűen mindenkivel üvöltözni kezdtem. A fiúk pedig egy ilyen üvöltözős
napom után vettek nekem egy Snickers-t, hátha jobban leszek tőle. Poénosak,
mondhatom! Vége ennek a rohangálásnak! Kapunk egy kis pihenőt, és én mindet
Nate-tel akarom tölteni. Meg talán a családomhoz is kiugrom, de oda is rángatom
magammal Nathant. Ez nem kérdés! Holnap találkozunk, és megtartjuk az ígért,
felejthetetlen éjszakát. Jesszusom de várom már! Még a repülőt is
felgyorsítanám, ha lehetne! De olyan csiga lassan repültünk London felé, hogy
már fájt. A karjaim között akartam tudni a kis törékeny fiút, aki mindig meg tud
lepni a változékony természetével. Ezt pedig nagyon szeretem. Szép lassan
elaludtam, miközben hallottam a lágy duruzsolást körülöttem.
Órákkal később, fáradtan estem haza, és dőltem be az
ágyamba. Másnap délután 4-kor pedig fel is keltem. Persze ma találkoznom kéne
Nate-tel, de inkább dobtam neki egy smst, hogy bocsájtson meg nekem, de nagyon
fáradt vagyok. Lementem, ettem egy kevés kaját, leginkább, amit találtam, és
újra felmentem aludni. Másnap már emberi, kilenc órás keléssel kezdtem a napom,
egy hosszú fürdővel, borotválkozással, és elindultam lefelé. Kellemes illatokat
éreztem a konyha felől, és meglepődtem, hogy Harry ilyen „korán” nekiállt
főzni. De mikor leértem, leesett az állam. A tűzhely előtt Nathan állt, háttal
nekem, és palacsintát sütött, közben magában dúdolta a dalt, amit én
zongoráztam azon az estén, amikor összejöttünk. Az Ő daluk, és nem tudom
megjegyezni a címét. Halkan mögé lopóztam, és megvártam, amíg leteszi a forró
serpenyőt. Mikor ez megtörtént, átöleltem a derekát, mire megremegett. Mélyet
szippantottam illatából, majd belemormogtam egy köszöntést a pólójába.
-Louis!-sóhajtott. Megfordult, és ölelésemben maradva szembe
nézett velem.
-Szia – duruzsoltam, és megcsókoltam. Azonnal viszonozta a
csókomat, és a hajamba túrt. Olyan hihetetlen volt újra érezni Őt a karjaimban.
Ahogy vékony, de mégis erős teste nekem nyomódik, ahogy a hajamat tekergeti az
ujjaival, ahogy a számba sóhajt. Mind olyan dolog volt, amit senki nem tud
pótolni. Csak Ő.
-Szia-suttogta elhalóan a csókunk után.
-Hiányoztál – suttogtam, még mindig bámulatos kék szemeibe mélyedve.
Nem akartam megszakítani ezt a romantikus pillanatot.
-Te is nekem!-mosolyodott el egy hangyányit.
-Na, mit eszünk? – megfordult, én pedig ez ölelésemben
tartottam. Olyan jó volt újra a karjaimban tartani.
-Palacsintát, mint látod. Ülj le, 2 perc és kész van! –
felmosolygott rám, és adott egy puszit az arcomra. Kelletlenül ültem le a
megterített asztalhoz, amire nemsoká valóban felkerült a palacsinta, Nutellával
és lekvárral töltve. Elvettem kettőt, és a rég érzett házias ízek kényeztették
az ízlelőbimbóimat. Istenem, de hiányzott már az otthoni koszt!
-Nem is tudtam, hogy tudsz főzni!-elmélkedtem, miközben a
velem szemben falatozó fiúra néztem. Frissen borotválkozott, a haja kicsit
zilált volt, ami rettentően szexivé tette vonásait. Fehér póló, és fekete
pulcsi volt rajta, fekete nadrággal. Semmi különöset nem vett fel, és már
izgatta a fantáziámat mivel akar nekem feledhetetlen estét szerezni.
-Nate, a levél, amit kaptam tőled... Annyira bizonytalan
volt! Azt gondolod, nem tekintek rád a... társamként? – kerestem a megfelelő
szót, és emellett döntöttem. Letette a villáját, és a semmibe bámult maga
előtt.
-Nem tudom Lou... Akkor, amikor megírtam a levelet,
bizonytalan voltam magamban, de leginkább benned. Tudom milyen, amikor rájössz,
hogy meleg vagy. Először lesokkolódsz, aztán kiakarsz próbálni mindent. Én pedig féltem, hogy talán nem
vállalsz engem, és inkább a kíváncsiságod után mész. Én pedig megértettem
volna, mivel én is faltam a fiúkat az elején, csak rájöttem, hogy ez
felesleges, és egyszer meg kel állapodnom. Csak te ezt nem hittem, hogy érted,
és... Féltem, hogy elveszítelek, ezért inkább letagadtam, hogy együtt vagyunk.
Könnyebbnek éreztem. Sajnálom, ha megbántottalak. De kárpótollak érte!
Megígérem-felmosolygott rám, és bár bizonytalanul, de elhittem neki, hogy minden
rendben van.
-Nath, én csak azt akarom, hogy tudd, szeretlek - meglepő
milyen könnyen siklik ki ez a szó az ajkaimon – A lényeg, hogy azt akarom,
legyél az enyém. Legyél a... pasim. A társam. A szeretőm. Mindenem! Erre még
nem került sor. De én szeretném, ha megtörténne.
Nate zavarában nevetni kezdett, de kibökött egy igent, mire
elvigyorodtam és felálltam. Már befejeztük mindketten, és én Nate oldalához
léptem. Felnézett rám.
-Állj fel!-utasítottam, mire kitolta a székét, és követte az
utasítást.
-Remek-néztem végig rajta, és tudtam, hogy elpirul. Mivel
zavarban volt, egyszerűen fogtam, és a karjaimba kaptam, mire meglepődve
sipított egyet, és a nyakamba kapaszkodott. Kacagva felvittem a szobámba, és
míg odaértünk, Nath a nyakamat puszilgatta. Mikor magunkra csaptam az ajtót,
letettem, mire ő a nyakamba csimpaszkodott, és orrunkat összeérintve suttogott.
-Szeretlek Louis! – majd nyomott egy puszit a számra, mire
én felmorrantam, térdhajlatainál fogva az oldalamhoz húztam lábait, és
megpördülve az ajtó melletti falnak nyomtam.
Nathan
A szenvedély, amivel a bűvös szó kimondása után Louis
megtöltötte a teret, belőlem is kicsalta a reakciókat. A falnak tolva olyan
hangokat csalt ki belőlem, amiknek eddigi létezése számomra titok volt. A nyakam szívogatta, ami szerintem minden élő
ember gyenge pontja. De direkt nem találta el a kedvenc pontom, hanem körötte
puszilgatta, szívogatta a bőröm, és tudtam, hogy nem bénaságból csinálja, hanem
mert szereti, ha szenvedek alatta. Pedig ha ezt folytatjuk, sok szenvedést fog
még látni rajtam. Meg akartam tenni, mert már a hiányát éreztem. Louisnak pedig
ez lesz az első pasival, és én akartam elvenni a „szüzességét”.
-Nate-morgott, és én kinyitottam a lehunyt szemeim.
-Itt akarod, vagy az ágyon?-meglepett a kérdése. Igazából
az, hogy a falhoz vagyok szorítva, és a gatyája mindjárt kidurran, rettenetesen
felizgatott engem is. De elgondolkodtató kérdés volt. Itt jobban fog-e nekem
fájni? Tudom, hogy fájni fog, hisz rég csináltam. De vajon Louis... Istenem,
mennyire belekeverem az érzelmeimet!
-Itt-nyögtem, és beleharapott a nyakamba, a megfelelő
ponton. Letette a lábaimat a földre, mire elcsodálkoztam.
-Nem hiszem-villantotta meg mosolyát, és a pólóm nyakába
akasztva mutató ujját, az ágyhoz húzott, és lelökött rá – Türelmetlen vagy Nate
bébi! - duruzsolta a fülembe.
Megakadt a levegőm, mikor lehúzta magáról, és rólam a
fölsőmet. Imádom Louist! Nem tudom hogy csinálja, de minél több oldalát ismerem
meg, annál jobban belehabarodom. Minden négyzetcentit végig puszilgatott,
szívogatott, csókolgatott rajtam, és észre se vettem, mikor a gatyám lekerült
rólam és róla is. Mindketten ziháltunk, de eltompult minden zaj, és csak ezt a
barna hajú fiút láttam, akinek kusza tincsei végig szántották a mellkasom, és a
hasam, miközben a fogait a boxerembe akasztott és a fogaival kezdte lerángatni
rólam. Megemeltem a csípőm, hogy könnyebben menjen neki, és egy kis szenvedés
után meztelenül feküdtem előtte. Ami furcsa volt, hogy nem éreztem
kiszolgáltatottnak magamat. Romantikusnak éreztem, ahogy Louis kigombolja a
nadrágját, leszedi magáról, és a boxerét is hasonlóan távolítja el.
Megbabonázott, ahogy a férfiasságára pillantva felfedeztem, hogy teljesen
készen áll.
Lehajolt hozzám, és míg felettem támasztotta egyik kezét, a
másikkal lassan simogatni kezdett engem oda lent.
-Fájni fog?-kérdezte aggódóan, de mégis a lehető
legcsábítóbban.
-Igen. De érted bármit kibírnék! –nyomtam egy puszit a
szájára – Csak lassan csináld. Oké?
Bólintott, és egy végtelenül lassú és romantikus csókban
részesített. Végig simított a lábaimon, majd a vállára emelte mindkét vádlim.
Meglepetten néztem fel rá. Felkuncogott, és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Felkészültem cica! – nevetett, és miközben angyali
nevetését hallgattam, mosoly kúszott az arcomra. Még senki nem tudott mosolyt
csalni az arcomra szex közben. Egészen eddig. Lou az éjjeliszekrény fiókjába
nyúlt, és egy síkosítót vett elő. Valóban felkészült, de ennyivel előre? De
lehet, hogy csak maradt még valahonnan. Igazából nem érdekelt. Nem ragadott el
annyira a vágy, hogy ne tudjak gondolkozni se, de mikor Lou belém nyomta egy
ujját, és megéreztem a hideg síkosítót, felnyögtem, és kiszálltak az értelmes
gondolatok a fejemből. Lou egy pár ilyen ki-be játék után a nyakába vetett
lábaim között előrenyomult, én pedig fájdalmasan felszisszentem. A gyors
módszert választotta. Belém vágta magát, én pedig felordítottam a szörnyű
kíntól. Nem hittem el, hogy megtörténik! Lefekszem a legfontosabb emberrel az
életemben! Lou felettem nyöszörgött és hátravetette a fejét. Megbabonázva
néztem, ahogy megfeszülnek az izmai, kidagadnak az erei a nyakán és az ádámcsutkája
megmozdul, ahogy egy mélyről jövő nyögést hallat. Ezek látványa elfeledtette velem
a fájdalmat. Mozdulatlan maradt, ahogy kértem.
-Nath, én ezt, nem... nem bírom...-nyögött, és tolt egyet
rajtam, mire fenn akadt a szemem. Ilyen kellemes érzés még sosem borított el
szex közben. Úgy tűnik, ha azzal csinálod akit szeretsz, minden új fényt
szerez.
-Csináld!-nyögtem, és a nyakába csimpaszkodtam. Elkezdett
tolni, és amint megéreztem magamban nagyságát, rögtön nyögni kezdtem. Mindketten
nyögtünk, ziháltunk, ahogy Lou egyre jobban pörgette fel a tempót.
-Elfogok... menni-lihegett, és olyan mélyen érkezett belém,
hogy nem tudtam visszatartani a bennem halmozódó örömöt, és elmentem. Erre
reagálva Lou is tolt párat, és belém eresztette magát. Kihúzódott belőlem,
amiért a fenekem igazán hálás volt, majd Louis lesokkolt és felhevült testemet
takaró alá vonta, Ő maga mellém bújt, és izzadt testünk összetapadt. Átölelt,
ésujjait az enyémekbe fonta. Kicsit remegett a kezem.
-Jól vagy?-kérdezte suttogva. Ha hangosabban beszéltünk
volna, megtörtük volna a romantikus szerelmi fészkünk báját. Hát, a hasamban
kisebb görcs, az agyamban összegubózott cérnaszálak, a fenekem lüktet, és
rettenetesen kielégültem.
-Nem szó rá a jó!-mormogtam, és a fáradtság drogként öntötte
el az ereimet.
-Köszönöm, Nate! Nagyon szeretlek!
Félálomból válaszoltam neki:
-Üdv itthon, hercegem!
