~33~

CSodálkoztok mi? Részt hoztam? Ne!!! De mégis :D

33

Louis

Boldog voltam, hogy Nathan megbocsájtotta nekem a hülyeségeimet. Abban a hitben voltam, hogy elküldi Marcust, és kettesben lehetünk egy kicsit. De nem így tett. Semmi bajom nem volt a taggal, jó fej volt, vicces és nem mellesleg Nate egyik legjobb barátja. Nem bunkózhattam vele. Nem is akartam volna, de Nathan nagyon furán viselkedett. A vállamnak döntötte a hátát, a lábát pedig Marcus ölébe pihentette. Folyamatosan belső poénokkal szórakoztatták egymást, bennem pedig elkezdett épülni a féltékenység.

-Marciiii – nyújtotta el a becenevet – Mit szólnál két jegyhez Lou cica egy koncertjére? Tudom hogy vannak barátaid akik odalennének egy ilyen ajándékért! Pár hónap és – felpillantott rám, mire én meglepetten néztem le rá. Nem mintha zavarna, ha elhív valakit a koncertemre, csak nem igazán kérdezte meg ez előtt.

-Öm... Ha Louis nem bánja – nézett rám hálásan. Bólintottam, erre Nath felugrott, nyomott egy puszit az arcomra és Marcus ölébe ugrott. Nem értettem miért neki örül ennyire, mikor nekem kéne hálásnak lennie. Nem mintha zavart volna, ahogy Marcus ölében ül. Mert egyáltalán nem.

-Akkor mehetünk együtt, és bámulhatjuk Lou formás fenekét – kuncogott és Marcus kínosan felnevetett. Nathan a füléhez hajolt, súgott bele valamit, mire Ő elpirult és miközben visszasuttogott valamit az én Nathanöm fülébe, a kezem ökölbe szorult, és kellemetlenül elnéztem más irányba. Tudom milyen Nath barátjának lenni. Mindig behatol a személyes teredbe, és kellemetlen dolgokkal cseszeget. De nem hittem volna, hogy előttem is így fog viselkedni másokkal.

-Képzeld Lou! – Nath felé fordultam, és meglepődve láttam, ahogy Marcus ölében csücsült, lábát pedig a kanapéra fektette. Kicsit úgy viselkedett, mint egy vérbeli ribanc.

-Mit? – vetettem oda idegesen. Nem kívánom senkinek ezt a helyzetet. Legszívesebben megvertem volna Marcust és ordibáltam volna egyet Nathannel.

-Marcust egyszer részegen lepippantottam egy buliban és mikor reggel mellette ébredtem egyikünk se emlékezett arra mi történt – mindketten felnevettek. Talán a régi „szép időkön”, de lehet, hogy a kiábrándult arckifejezésemen.

-Csak hülyéskedik – vágott közbe a nevetgélésbe Marcus – Emlékezett. Én nem emlékeztem és Ő magyarázta el mi a helyzet. De az biztos, hogy úgy csinálja, ahogy kevés lány a szakmában.

Nathan elpirult, én pedig égtem a féltékenységtől. Nem akartam elárulni magam, ezért inkább egy hamiskás nevetést eresztettem el és kínosan elfordultam.

-Nézzünk valamit! – ajánlotta fel Nathan és rögtön rohant is a DVD-s polchoz. Rövid válogatás után visszatért egy High School Musical lemezzel.

-Komolyan ezt akarod nézni? – ábrándultam ki teljesen. Felnőtt emberek vagyunk, könyörgöm!

-Igen, mert tudok belőle egy csomó dalt meg táncot. Na, kééééérleeeeeek!

Sóhajtva belenyugodtam a sorsomba. Nathan bekucorgott közénk és hárman néztük, ahogy már az első pár percben elindul a dalolás. Nate halkan dúdolt a színészekkel. Komolyan nehezen hittem el. hogy Nathan ezt élvezi, de megmagyarázta azzal, hogy Jessel ezerszer látta és megragadt benne a szöveg. Jó indulattal elhittem neki, amit mondott. Bár megingott a hitem, amikor felpattant és együtt táncolt a szőkével... Azt hiszem Sharpaynek hívják.  Azt viszont be kellett vallanom, hogy amikor hátat fordított nekem, nem tudtam levenni a szemem a seggéről. Velejéig romlott ember vagyok, tudom. De ahogy a csípőjével körzött, az megindította bennem a lavinát. Kellemetlenül mocorogtam, hallottam, ahogy Marcus nevet rajtam. Nate megfordult és elvigyorodott és bemászott az ölembe. Tágra nyílt szemekkel néztem, ahogy szájával formálja a dalszövege, de közben a szemét végig az enyémen tartotta, és kihívóan bámult rám. Én pedig kanos voltam, így nem bírtam magammal és egy csókot nyomtam a szájára, amiből az lett, hogy lenyomtam a torkán a nyelvem, Ő pedig hozzám dörgölte magát és a csókunkba mosolygott, mikor érezte merevedésemet.

-Ömm.... Asszem jobb, ha megyek – Marcus felállt és villámgyorsan összeszedegette a cuccát. Nath elmormogta neki, hogy majd találkoznak még és amint az ajtó becsapódott még jobban nekem ugrott. A nyakamba dörgölte a fejét, és végig csókolta a bőrömet, finoman bele-bele szívva. A pólóm alá simította a kezét, és egy jóleső sóhaj hagyta el a számat, ahogy tétovázás nélkül kikapcsolta a nadrágomat. Megemeltem a csípőmet és letoltam magamról az alsómmal együtt. Nate ekkor felállt az ölemből és megragadta a kezemet. Miközben elhúzott, lerugdostam magamról a nadrágomat. Pont időben, mert a következő másodpercben már a falnak voltam nyomva.

-Megmutatom neked, miért vagyok én a legjobb passzív! – suttogta a fülembe, és térdre ereszkedett előttem. Lenéztem rá és láttam, ahogy megnyalja ajkait. Kezével végig simított ágaskodó szerszámomon és végig puszilgatta hosszomat, majd a heréimet is kényeztette, míg férfiasságomat simogatta.Tényleg jó volt, mert máris kőkemény voltam, pedig a lényegbe még bele sem kezdett. Morgott valamit, amit nem értettem, de nem is érdekelt. Beletúrtam selymes barna hajába és erősen meghúztam. Vette a jelzésemet, és nem sokára megéreztem meleg, nedves ajkait körülöttem. Megint lenéztem rá, és kék szemeivel engem nézett, miközben hosszam eltűnt a szájában. Ösztönből, gondolkodás nélkül löktem egyet a csípőmön, és makkom ezzel érintette a torkát. Hatalmasat nyögtem, és Nathan morogni kezdett. Fenn akadt a szemem, és tovább hullámzott a csípőm. A lányok akikkel eddig ezt csináltam mindig felállt, felpofozott és azt mondta nem pornó színésznő, aki megállás nélkül bírja, ha szájba rakják. Hát, Nathan bírta. Méghozzá nagyon jól. Még arra is telt neki, hogy finom rezgés hullámokat küldött végig férfiasságomon. A falnak döntöttem a fejem, és nyögve élveztem kényeztetését, amit azzal fokozott, hogy pólóm alatt simogatta a felső testemet. Apró szikrák futottak végig rajtam érintéseire. Élveztem, hogy még ezt a helyzetet is én irányíthatom. Nate abban a ritmusban szopott, amiben én irányítottam és nyelvével teljesen körül vett. Úgy elolvadtam a szájában, mint egy jégkrém a nyári napon. Mosoly kanyarodott a számra, mikor éreztem milyen közel is vagyok már. Mosolyom azért is volt ilyen széles, mert tudtam, Nate be akar indítani, hogy megfektessem. De ez nem fog megtörténni. Most Ő fog egyedül dolgozni, értem. Mert én úgy döntöttem megérdemlem ezt a kis bosszút azért, amiért ilyen féltékennyé tett.

-Nate, béjbi, közel vagyok... - nyöszörögtem fogaim közül, mire kivett szájából, és kezével folytatta a munkát és kinyitotta a száját. Tudtam mire készül, ezért nem tudtam levenni a szememet róla. Alig hittem el, hogy tényleg megcsinálja, de mikor egy hatalmasat nyögtem, és élvezni kezdtem, a szájába és az arcára irányította a spermámat. Nem tudtam levenni a szememet a fiúról, aki mosolyogva, szemét becsukva élvezte, ahogy meleg nedvem beborítja arcát és még a hajába is került belőle. Mikor már lenyugodtam, légzésem is lelassult, Nate szép lassan letisztogatta arcáról a kis kirohanásunk eredményét és végig a szemembe nézett. Mikor nagyjából végzett, felhúztam a földről és a falhoz nyomtam. Számat az övére nyomtam, és egy érzéki csókkal köszöntem meg fáradozásait, amit Ő a hajamba túrva élvezett.

-Mit szólnál, ha fent folytatnánk? – suttogta, szemében remény csillogott. Mosolyogva eltoltam magamtól, és a nadrágomhoz sétáltam.

-Kicsit elfáradtam. Haza kéne mennem. Holnap gyere át, és beszélgess Jessel. Addig nem kapsz meg, míg nem intézed a dolgokat a húgoddal. Mellesleg – bekapcsoltam a nadrágomat és a lefagyott Nathanhöz léptem, és utolsó puszit nyomva a szájára – mosd meg a hajad. Kicsit olyan lettél – kuncogva néztem, ahogy a hajához nyúl. Kilépve az ajtón még hallottam, ahogy magában morgott valamit, de gyorsan elslisszantam, mielőtt kitalál valamit, amivel ott tart. Ezzel a kis akciómmal lehet, hogy egyben bosszút álltam Nathanöm és ki is békítettem a húgával. Az már csak mellékes, hogy rettenetesen kielégültem.

~32~

 Üdvözletem! Tudom, rég volt rész, de remélem nem haragszotok (nagyon). Iszonyatosan kevés időm van, főleg, hogy most elindult egy nagyon fontos dolog az életemben, amire kicsit több időt kell szánnom. A másik pedig az, hogy bármikor leültem írni, ott kötöttem ki, hogy Youtubereket kezdtem nézni ÓRÁKON keresztül. Szóval nagyon sajnálom, ez a rész már vagy egy hónapja készül, és még mindig nem érzem elég jónak. Nos, JÓ SZÓRAKOZÁST!

32

Louis

 Eltelt három hosszú nap. Az első nap után tett próbálkozásaimat, hogy megbékítsem Nathant telefon üzeneteken keresztül, végül feladtam. Szarul éreztem magam, és valami iszonyatos módon hiányzott, de hagytam Őt tombolni. Joga volt ezt tenni, megérdemeltem. De olyan őrülten magam mellett akartam tudni, hogy már szinte fizikai fájdalmat okozott. Az sem segített a dolgokban, hogy Harry és Jess bimbózó kapcsolatát nézhettem sorozat-szerűen vázolva. Először még csak gyanúsak voltak. Az első reggelen ugyanis Jess Harry ruháiban volt. Ha pedig ez nem lett volna elég árulkodó, Harry olyan boldognak tűnt, amilyennek mostanában nem láttam. Ez nem zavart volna, sőt! Valahol örültem neki, hogy Harry kicsit boldog végre. Csak az a probléma, hogy Nathan azért lett mérges és azért vesztünk össze, mert én melléjük álltam és most ők egyre közelebb kerülnek. Napközben nem tudtak nem egymással foglalkozni. Nem csókolóztak, sőt szinte semmi romantikus mozzanatot nem tettek egymás felé, de láttam rajtuk valamit. Nem tudom pontosan mi is az, de ugyanazt látom Nathan szemében, amikor rám néz, mint Harryében, amikor Ő Jessre. Ez pedig annyira nyilvánvalóvá teszi a dolgokat, hogy szinte már fáj. A második napon stúdiózni indultunk volna, de Harry megcsúszott a készülődésben. Csak szólni akartam Neki, hogy indulnunk kéne, így rájuk nyitottam egy kissé kompromittáló helyzetben. Ezek után ma reggel már nem számítottam semmi meglepetésre. Igazából kételkedtem benne, hogy meg tudnának lepni bármivel is. Ezzel szemben, mikor délben kivánszorogtam a szobámból, a konyhában összefutottam Jessel. Ebben semmi furcsa nem volt, megszoktam, hogy mindenhol Ő van. A hatalmas csokor virág és a sütemény illat egyvelege viszont annál inkább idegen volt.

- Jó reggelt! - mondtam kétkedve, majd a tányérba nyúltam volna, hogy kiszolgáljam magamat a csokis finomságból. De mielőtt elvehettem volna egy darabot is, Jess élesen rám förmedt. Ijedtemben még a vérkeringésem is leállt egy pillanatra.

- Nem ehetsz belőle! - elvette a tányért, majd becsomagolta alufóliába - Csak akkor ehetsz ebből, ha elmentél bocsánatot kérni Nathanhöz. Megsütöttem neki a kedvencét, Harry átkutatta fél Londont a kedvenc virágjáért. Tehát most viszonzod a szívességünket és letörlöd ezt a világfájdalmat a fejedről. Elmész hozzá és bocsánatot kérsz, aztán tovább szerethetitek egymást azon az undorítóan őszinte módon, mint eddig!

Megdöbbenve néztem Rá és az említett tárgyakra. Mind miattam csinálták? Miattam fáradtak ennyit?

- Komolyan miattam csináltátok? - Jess elmosolyodott és közelebb lépve megölelt.

- Harry nagyon próbálkozik elfogadni téged. Kicsit segítettem neki, ahogy te is segítettél azzal, hogy kiálltál mellettünk. Most pedig menj, és hódítsd meg újra az idióta bátyámat! - szavai mögül kihallottam a szomorúságot és azt, hogy bár nem mondja ki, nagyobb részben Nathanért csinálta. Futólépésben indultam el a szobámba átöltözni. Miután rendbe szedtem magam, még borotválkoztam is egyet, jól tudva Nathan gyengéjét. Jessnek igaza volt. Muszáj volt visszakapnom Nate-et.

Nathan

Egy üres háznál nincs rosszabb érzés. Amikor ott van körülötted a sok felesleges tárgy, minden, amire szükséged van, de mégis úgy érzed, nincs semmid. Szükségtelen volt akár gondolkodnom is rajta, tudtam mit hiányolok annyira. De pár napig még nem akartam látni Louist, így elfoglaltam magamat valóságshow bámulással és rengeteg nasival. Aztán második nap szocializálódni akartam, így áthívtam magamhoz egy régi barátomat, Marcust. Ő arról híres, hogy Youtube videókat készít, amikkel szerény 3 millió feliratkozóra tett szert. Egy Londonban tartott díjkiosztón ismertem meg, ahol Ő is megjelent. A wc-ben találkoztunk, és miután segítettem neki kiszedni az öltönyéből egy foltot, örök rabszolgámmá avanzsáltam. Nos, ez így nem pontosan igaz, de a lényeg, hogy nagyon hálás volt, és utána összemelegedtünk – nem úgy, csak barátilag. Azóta tartjuk a kapcsolatot, és azon kevesek közé tartozik, akik tudják, hogy meleg vagyok. Amint megcsörrent a kapucsengő, egyenesen lerohantam hozzá és a nyakába ugrottam.

- Hello Nathan! Látom hiányoztam! – nevetett azon az idióta hangon, ami mindig mosolyt csalt az arcomra.

- Iszonyatosan! – vallottam be, majd beljebb tessékeltem és felmentünk a házhoz. Mivel, mint mindig, hűvös volt odakint, nem sokat totojáztunk és rögtön bementünk a melegbe. A nappaliba feküdtünk le a kanapénkra, majd Marcus egy kis kotorászás után kihúzott egy kamerát a táskájából.

- Sosem vlogoltam még veled, annak ellenére, hogy már egy jó ideje barátok vagyunk. Szóval, ha nincs ellenedre, kihasználnám a barátságunkat – vigyorgott rám, én pedig csak beleegyezően bólogattam. Adott nekem pár instrukciót, mintha még nem lettem volna eleget kamerák előtt és bekapcsolta a gépet.

- Megérkeztem az egyik legjobb barátomhoz! Srácok, bemutatom nektek a zseniálisan tehetséges és rettenetesen imádnivaló Nathan Sykesot! – a kamerát úgy fordította, hogy én is benne legyek. Szerepemnek megfelelően mosolyogva integettem és köszöntem.

-Meséljük el, hogyan találkoztunk! - rám nézett, én pedig közelebb csúsztam hozzá, hogy jobban látszódjam a kamerában - Szóval, éppen egy díjátadón voltunk, amikor magamra öntöttem valami levest és persze rögtön rohantam a wc-re, hátha ki tudom szedni valahogy – befejezte, és mivel tüntetőlegesen csendben maradt, folytattam a történetet.

-Én pedig pont bent voltam, láttam, ahogy szenved, és... Megtörtént a varázslat! Odamentem hozzá, és megkérdeztem segíthetek-e.

-Persze Én fel sem ismertem, csak mikor bemutatkozott. De akkor megakadtam a gondolkodásban, és megszólalni sem tudtam. Meghatározó élmény volt, hogy Nathan Sykes a gatyámat folttalanította – Marcus rám nézett, én mosolyogtam, és nem kétlem azt sem, hogy egy kicsit elpirultam. Azért ilyen lazán kevesen mondták még azt, hogy letisztogattam Őket.

-Nem csodálom, még mindig emlékszem a kétségbeesett fejedre – nevettem majd folytattam a történetet – Utána alig tudtál megszólalni, és csak hebegve tudtál összetenni egy mondatot.

-Mégis egész este dumáltunk. Azóta is az egyik legjobb barátom vagy – lenézett rám, én pedig visszamosolyogtam.

-Édes vagy! Te is az enyém! – nyomtam egy puszit az arcára, és Ő nevetve kikacsolta a kamerát.

-Olyan jól csinálod, hogy mellékállású youtubeos lehetnél – dicsért meg, és eltette a kameráját.

-Ja – elhúztam a szám – Feloszlatnak minket, szóval akár főállásban is csinálhatnám – Marcus átkarolta a vállamat és elmormogott egy káromkodást, és rádöntötte a fejét a vállamra.

-Mit fogsz csinálni? – kérdezte.

-Nem tudom. Gondolom dalokat írok, és megpróbálok egyedül boldogulni... De beszélgessünk valami másról...

- Oké. Van valakid, vagy még mindig a bulizós, egyéjszakás stílusban nyomod?

Sosem tudtam hazudni neki, és soha nem is akartam, de most mégis meggondoltam, hogy elmondjak-e neki mindent. Mert most nem csak rólam van szó. Végül mégis kiböktem az igazságot.

- Igazából, van valakim...- kínosan félrenéztem a hatalmas kék szempár elől. Most ki fog faggatni. Ha pedig elkezdek mesélni Louisról, akkor elsírom magam. Ezt pedig nagyon nem akartam.

- Igazán? - a hangjában huncut vidámság visszhangzott - És? Ki Ő? Hogy hívják? Mesélj! – lányosan felvisított, törökülésbe húzta a lábait és egész testével felém fordult.

- Ömmm.... Meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek, amit itt hallasz, mert... Mert, hát, Ő híres és senki nem tudja, hogy meleg. Szóval, esküdj meg nekem, hogy nem mondod el senkinek, amit most hallani fogsz! - komolyra váltottam a hangsúlyomat, Ő pedig ünnepélyesen megesküdött a családjának összes élő tagjára, hogy csendben marad.

- Louis Tomlinson - mondtam határozottan egy sóhajtás után. Pár másodperces csend után olyan nevetés tört ki belőle, mint amilyet még sosem hallottam Tőle. Percekig nem tudtam mit mondani, csak néztem, ahogy sír a nevetéstől.

- Ezt nem mondod komolyan! Mond már el ki az! - mondta vigyorogva.

- Előbb mondtam! - erősködtem.

- Komolyan? Ugyanarra a Louis Tomlinsonra gondolunk? A One Directionből? Nem létezik!

- Pedig igen. Vele járok. Több mint fél éve együtt vagyunk - bár nem állt szándékomban, egy kicsit elmosolyodtam. Nem segíthetek az érzelmeimen.

- Jó ég! Ezt fel kell dolgoznom! - elképedten bámult rám, mintha nem tudná értelmezni a hallottakat.

- Hahó! Marcus! Annyira nem megrázó! – kuncogtam az arcát figyelve. Imádtam ezt a fiút, már a létezése örömöt okozott nekem. Még be is próbálkoznék Nála, ha nem lenne heteró, meg persze nem lenne mellettem Louis.

- Dehogy nem! El kell mondanod nekem mindent! Kezdjed az elejéről!

Én pedig meséltem. Elmeséltem egészen onnan, hogy Lou kibékült velünk, együtt ebédeltünk, én pedig határtalanul boldog voltam, hogy visszakaptam Őt. Aztán jött a buli, ahol egymásnak estünk, aztán szép sorban jöttek az események. Marcus elborzadva hallgatta a koplalásom és önmagam bántalmazásának történetét, amiket Louis miatt elkövettem. Csak hogy ne kelljen törnöm magam a dolgok megértésére kettőnk között. Aztán mikor végre összejöttem Louisval, Marcus arca az enyémmel együtt virult fel. Imádtam azt a különleges melegséget, ami elárasztott miközben taglaltam milyen édes volt velem Louis az elejétől kezdve. Hogy úgy kezelt, mintha én lennék számára a legfontosabb az egész világegyetemben. Én pedig pár pillanat erejéig újra elhittem, hogy mindent halál komolyan gondolt. Mielőtt elértem volna ahhoz, ami pár napja elrontott mindent, megállított.

-Oké, értem, nagyon imádod Őt. Látom, hogy szerelmes vagy, de egyet árulj el! Lefeküdtetek már? – a kanapéba süppedve kaján fény csillant a szemében.

-Ööööö – fülig vörösödtem, mikor eljutott az agyamig a kérdés – Ez eléggé kínos nekem – húztam a szám, de nem törődött vele.

-Szóval csináltátok! Jó az ágyban? Ezt mindig tudni akartam! – a gyerekesen makacs Marcus előbújt belőle. Inkább válaszoltam, mert különben hetekig nálam marad, amíg el nem mondom, amit tudni akar.

-Hát ahhoz képest, hogy kezdő a pasikkal, nem rossz. Nem a legjobb, de amikor olyanra fordulnak a dolgok, mindig feltalálja magát – magam is éreztem a kiéhezett hangsúlyomat, így nem volt meglepetés, hogy Marcus nevetni kezdett.

-Csak nem ki vagy éhezve?

-Csak két napja nem találkoztunk! Nem vagyok kiéhezve! – tiltakoztam – Ráadásul még haragszom is rá, szóval nem akarom Őt a közelemben.

- Mit csinált? – mi is lenne velem ilyen védelmezés-mániás barátok nélkül. Szinte kihallottam a hangjából, hogy azt ordítaná legszívesebben, hogy széttépi, ha bármit tett velem.

-Semmi különöset, kicsit talán fel is fújtam a dolgot. De most ne beszéljünk erről – sóhajtottam kínomban. Ezek után beszélgettünk mindenféléről, egészen hajnali egyig, mikor is elszundítottunk a kanapén.

*

Arra keltünk, hogy valaki dörömböl az ajtón. Sejtelmem sem volt ki lehet az, így nem kapkodtam el semmit. Megnéztem az időt a telefonomon, és felszisszentem, amikor megláttam a kijelzőn, hogy egy óra is elmúlt már. Marcuson feküdtem, aki félig a kanapén, félig a földön aludt. Óvatosan lemásztam Róla, és az ajtóhoz lopakodtam. Útközben egy fali tükörben megigazítottam egy kicsit a hajamat, bár nem sokat javított a helyzetemen. Álmosan nyitottam ki az ajtót, és nem kicsit lepődtem meg, mikor Louis egy csokor virággal és egy tálca sütivel állt az ajtómban.

-Szia – nyögtem ki fáradt, de meglepett hangon. Louis nem tudta hova rakni az állapotomat, és aggódó pillantással mért végig. Mondani akart valamit, már nyitotta s a száját, de végül meggondolta magát és csak pár másodperc után kezdett el beszélni.

-Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek tőled minden hülyeségért, amit csináltam. Nem volt helyes, hogy nem álltam ki melletted, Jess és Harry pártját fogtam a tiéd helyett, utasítgattalak, és minden mást is nagyon sajnálok! Kérlek, bocsájts meg nekem, nem akartalak megbántani! Sosem tenném! Csak kérlek, én nem... én nem bírom nélküled! – olyan gyorsan hadart, hogy alig értettem, amit mond. Mire a mondandója végére ért, már fel is idegesítette magát. Arra vártam, mikor csapja földhöz a kezében lévő cuccokat. Lenéztem a földre, és erősen koncentráltam, hogy ne nevessem el magamat. Megszólalnia sem kellett volna, nekem már az elég bocsánatkérés volt, hogy eljött ide. Igaz, hogy még nem teljesen ébredtem fel, de azért annyira fel tudtam fogni a dolgokat, hogy átgondolta mit csinált, és ez mennyire megbántott engem. Hiszen akkor érdemes a bocsánatkérés, ha tényleg komolyan gondolják. Louis pedig nem jött volna el, ha nem gondolta volna komolyan. Plusz, Marcusnak tegnap igaza volt, és eléggé ki vagyok éhezve. Eddig még csak egyszer feküdtünk le, és azt hiszem egy kis kibékülős szex tökéletes lesz a vágyai kielégítésére. Kétlem, hogy Lou ellene lenne az ötletemnek.

-Na, mit mondasz? – kérdezte megtörve a csendet, amit a lassú reakció időm okozott.

- Megbocsájtok, csak ne hadarj tovább! – nyomtam egy puszit az arcára és elvettem tőle az ajándékait. Liliomot hozott nekem, ami a kedvenc virágom. 100% - ig biztos vagyok benne, hogy Jess mondta el neki. Elindultam a konyha felé, hogy kerítsek egy vázát, és elrakjam a sütit. Tudván, hogy Louis követni fog, kicsit megriszáltam a csípőmet. Vigyorogtam a tényre, hogy biztosan megbámulta a hátsómat. Ismertem már eléggé ahhoz, hogy tudjam mennyire felspannolja Lout, amikor kacérkodom vele. A konyhában elintéztem a dolgaimat, majd mikor megfordultam, Louis a falnak dőlve nézte, mit csinálok. Mosolyogva hozzáléptem, és a nyakába kapaszkodtam. Alsó ajkamba mélyesztettem fogaimat, mikor megláttam frissen borotvált arcát. P

ár nappal ezelőtt nem élvezhettem ki a bűnös vágyaimat a dühöm miatt. De most kifogom. Végig simítottam a puha bőrén, egészen a hajáig, amibe finoman beletúrtam, és közelebb húztam magamhoz. Éreztem a tenyerét a derekamra simulni, s ahogy egyre lejjebb csúszott a keze az oldalamon, annál erősebben nyomódtak az ujjai a bőrömbe. Engedtem az akaratának, amit ezzel a cselekedetével akart érvényesíteni, és olyan közel simultam hozzá, amennyire csak tudtam. Szép lassan lehajtotta a fejét, ezzel pont megdőlt a hajának az egyensúlya és előre omlott, ezzel eltakarva oldalról a fényeket. Ajkait az enyémekhez nyomta és lassan ízlelgetni kezdte őket. Még közelebb férkőztem hozzá, ha ez egyáltalán lehetséges volt. Ő sem állt meg a mozgásában. A száján kívül a tenyerét is elmozdította, méghozzá a fenekemre simította, és nem túl finoman megmarkolta. Ettől belőlem kiszaladt egy morgás-szerű hang. Mikor már majdnem teljesen megadtam magam ott helyben, a konyhában, valaki hangosan megköszörülte a torkát. Elrebbentünk egymástól, és elvörösödve néztem Marcusra, aki sokatmondóan mosolygott ránk.

-Bocsi a zavarásért, de felkeltem és nem voltál sehol. Gondoltam megkereslek, de úgy látom várhattam volna...

-Nem, nem, izé...  Szóval ömmm... Marcus, Ő a barátom Louis – zavartan mosolyogtam a mellettem álló fiúra, akinek megváltoztak a vonásai. Marcus kinyújtotta felé a kezét.

-Marcus Butler – Louis megragadta és erősen megrázta a felé nyújtott jobbot.

-Louis Tomlinson – mondta eddig számomra ismeretlen hanghordozással. Csak nem... mérges? Az arcára pillantva láttam, ahogy méregeti Marcust. Nem is csodálkozom, hiszen frissen kelt haja volt, ami hasonlított a frissen dugott hajára. Óriási vigyor kerekedett az arcomra, amit gyorsan el is rejtettem. Louis féltékeny. Ezt még ki is használhatom. Amikor Marcus felajánlotta, hogy haza megy, én marasztaltam. Megdolgoztatom Louist azért a békülésért.

~31~

Üdvözletem! Így szeptember első hetén adok nektek egy kis vigasztalót az iskola miatt. Nekem speciel 9 órám van hétfőnként... Fasza. Nos, jó olvasgatást :)

31

Jess

A lépcső mintáit nézegettem. Nem volt benne semmi különleges, egy sima fa lépcső volt. De nem tudtam mást csinálni. Könnyezett a szemem, akárhányszor elgondolkodtam a történteken. Sokadszorra nyúltam a zsebembe egy zsebkendőért. A helyzet, amibe kerültem, elkeserített. Nathannel iszonyatosan összevesztünk. Nem úgy, ahogy régen egy kocka csoki felett tettük, hanem ahogy még sosem. Nagyon ronda dolgokat vágtam a fejéhez, amiket nem érdemelt meg. De miután Ő is hasonlóan borzalmas dolgokat vágott hozzám, már nem éreztem magam annyira bűnösnek, mint amikor kiejtettem az első pocskondiázásomat. Egyszerűen felhúztam magam azon, hogy még megszólalni sem volt időm, már elkezdte mondani a magáét. Ribanc, kurva, hogy tehettem ilyeneket. Minek is mondtam el neki, hogy nem Harry volt az első? Mert már mindegy volt, ha pedig haragszik, legalább mindent tudjon. Nagyon mérges volt rám amiatt, hogy lefeküdtem Harryvel, aki „ellenük” van. Már nem is értettem miről beszél, csak sorolta, hogy mennyire csalódott bennem. Nem tudom, hogy ennek köze van-e ahhoz, hogy Louisval olyan hidegen viselkedtek egymással. Csak remélni tudom, mert akkor hamarabb bocsánatot kérne, és nem lennénk ilyen rosszban. Megnyikordult felettem a lépcső, és a hirtelen ijedtségtől összerezzentem.

-Nem akartalak megijeszteni – szólalt meg mögöttem Harry, majd lépett pár lépcsőt és leült mellém.

-Nem, semmi baj. Csak nem számítottam társaságra – motyogtam, és letöröltem a könnyeket a szememből. Kicsit összekaptam magam, hogy ne tűnjek annyira szánalmasnak, mint amilyen voltam. Haragudnom kellett volna rá, de nem tudtam. Joga volt ahhoz, amit tett. Bár a módszere csak még több bajt okozott. 

-Miért kérted meg Louist, hogy mondja el Nathannek? - kérdeztem. Dühösebbnek kellett volna lennem. Vagy legalább kérdőre vonni Őt, hogy bele gondolt-e abba, hogy Nathan mennyire túlreagálja majd.de ilyenek eszembe se jutottak. Én csak azt akartam, hogy a bátyám észre vegye, mennyire szükségem lett volna rá, amikor nem volt ott. Sosem tettem volna ilyeneket, ha foglalkozik velem. Anyáék nem számítottak, mert Ők nem lehettek sosem közelebb hozzám, mint Nathan. Mikor pedig Ő elment én másnál kerestem a figyelmet. De ezt mégsem mondhatom el neki, mert örök életére hibáztatná magát.
-Ez elég komplikált - rázta a fejét, göndör fürtjei ide-oda lengedeztek.
-Kérlek, annyira nem lehet az. Én valószínűleg elvesztettem a lakhelyemet és a bátyámat. El se tudtam mondani neki, hogy felvettek a Royal Music Academy-re. Részben ezért is jöttem fel Londonba, hogy beiratkozzak, lévén pár hét és itt az iskola. De most nem tehetem - sóhajtottam. Magam sem értettem miért nem haragszom jobban Harryre. Végül is miatta lett ez az egész. Ha Ő befogja, nem lenne semmi. De a múlton már nem lehet változtatni.
-Ha annyira szeretnéd tudni... Bűntudatom volt, amiért kihasználtalak. Összezavartalak és idióta módjára viselkedtem. Nem kellett volna megcsókoljalak. De megtettem és már nem tehetek ellene semmit.
-Ezért megkérted Lout? Ezzel lehet, hogy tönkre vágtad köztük a dolgokat. Legközelebb ha ilyenre készülsz, előtte beszélj valakivel - mosoly jelent meg a szám sarkában, de nem tudtam miért. Az egész olyan furcsa volt. Ott ültünk egymás mellen, és nem csináltunk lényegében semmit. Pedig egyértelműen többek voltunk barátoknál.
-Hát, azt hittem rá nem fog tudni haragudni és higgadtan megbeszélhetjük majd. Tudod, mint férfi a férfival. De nem úgy történtek a dolgok, ahogy gondoltam.
-Nathannel sosem úgy történnek - helyeseltem, majd elővettem a maradék bátorságomat - Harry, miért csókoltál meg?
-Melyikre gondolsz? - kérdezett vissza szórakozottan, mintha nem tudná miről lenne szó.
-Egy volt - mondtam hidegen.
-Igazából kettő.
-Nem, az elsőt nem számoltam bele, mert az... az semmi nem volt. A bátyámtól jobbat kapok.
-Várjál, te csókolóztál a bátyáddal? - elszörnyedten nézett rám, mire felnevettem, és játékosan meglöktem.
-Dehogy is! Csak egy csomószor a számra adott puszit, így azt amit akkor a nappaliban váltottunk nem nevezem első alkalomnak. Amit viszont a szobámban adtál, na az igazi volt - mondtam elkomolyodva a végére.Elbambulva bámult lefelé a lépcsőn és egy darabig nem szólalt meg.
-Mindent felborítottál az életemben, kezdve azzal, hogy az első pillanattól kezdve bejött a stílusod, és az egész éned. Aztán rátettél még pár lapáttal. Csak úgy éreztem, meg kell tennem. Ha még egyszer meg kéne tennem, megtenném. Gondolkodás nélkül - megdöbbentem. Ha ez megfelelő szó rá. Harrynek... bejövök? Mármint ennek a fiúnak mellettem én kellek? Hogyan történhetett mindez?
-Sa...Sajnálom Harry, de én nem. Nem tudok mit mondani. Most minden kicsit bonyolult, és kusza. Talán pár nap vagy hét és.... - dadogtam volna tovább a gyenge érveimet, de Harry egy gyenge félmosollyal rányomta a számra a mutató ujját.
-Jess, nem kell mondanod semmit. Én csak elmondtam mit érzek, nem kell viszonoznod. De tudni akartad miért tettem, és talán így könnyebben megérted - felállt, és megigazította a nadrágját - Mellesleg kétlem, hogy Louis bánná, ha itt maradnál, amíg elül a vihar. Gyere, adok neked valami ruhát - felhúzott a földről és a szobájába vezetett. Közben nem engedte el a kezemet és én sem húztam el az enyémet. A szobája nagyon otthonos volt. Sötétkék falak, fekete és fehér bútorok. De mindenhol ott voltak a személyes tárgyai; fotók, ruhák, füzetek, tollak. Ez pedig elvette a mesterkélt hatását a szobának. Nem igazán figyeltem még meg a lakhelyét rendes fényben. Míg én felfedeztem a szobát, Ő a szekrényében turkált. Kezdtem fázni, ugyanis a ruháim csurom vizesek voltak és esküdni merek, hogy a hajam máris szörnyű hullámokba csapott át az esőtől. Harry egy pólót nyújtott át nekem.
-Ez elég hosszú lesz - elvettem tőle, halkan megköszöntem és a közös fürdőnkben átvettem a ruhákat, megtörölgettem magam, a hajam is rendesen megszárítottam. Hazza pólója egészen a combom közepéig leért. Élveztem eltűnni a ruhájában, de még mindig kicsit fáztam, így ahelyett, hogy a vendég szobába nyitottam volna be, vissza mentem hozzá. A laptop mellett ült, és bőszen dolgozott valamin. Kíváncsian fordult a fürdő ajtó felé, mikor halkan megkopogtattam a keretét.
-Egy pulcsit is tudsz adni? - némán bólintott, de pár pillanatig csak engem bámult. Ez sosem zavart, de most kivételesen elvörösödtem és kezdett az egész kínossá válni. Sosem volt még fiú, akit az is érdekelt, hogy ki vagyok. Nem csak az, hogy mire használhat. Így egy ilyen fiúval egy helységben lenni nem egyszerű.Nekem nem. Meglepetésemre nem a szekrényhez ment, mint vártam, hanem rögtön hozzám. Levette magáról a fekete pulcsit, és a vállamra terítette. Szinte azonnal megcsapott az illata, ami egész kellemes volt. Egy picit hátrált, majd biccentett egyet búcsúzásként, de én nem tudtam mozdulni. Lebénított a pillantása, amivel engem nézett, a póló alját a combjaimon, a pulcsi kapucniját a fejemen. Hihetetlen, hogy nem vettem észre milyen nagy hatással vagyok rá. Kicsit fájt, hogy ennyi mindent tett értem, és nem hálálhattam meg semmivel. Talán éppen akkor követtem el a legnagyobb hibámat. Közel léptem hozzá, a nyakába kapaszkodtam, lábujj hegyre álltam, és az ajkaimat az övének nyomtam. Pár pillanatig tartott csupán, majd elmormogtam egy köszönömöt és átrohantam a szobámba. Magamra zártam az ajtót, hogy biztosan ne tudjon követni és kérdőre vonni. Bezuhantam az ágyba, és lesokkolva bámultam a plafont. Miért nem voltam képes egy egyszerű hálálkodással elintézni? Vagy megmondani, hogy nem akarok Tőle semmit és inkább Louishoz átmenni? Nem, én mindig ezeket a megmagyarázhatatlanul ostoba ötleteket részesítettem előnyben. Csókoljuk meg a fiút, aki odáig van értünk. Miért ne? Bár én nem akarok tőle semmit, ez nem ezt jelezte felé. A tenyeremmel eltakartam az arcomat, hogy még a falak se láthassák a szégyenem. Nagyot szippantottam a pulcsiból és kénytelen voltam elismerni, hogy nem csupán jó, hanem fenomenális illata van. A gondolataim kavargása közben valahol elvesztettem a fonalat és elaludtam.


Villámok és mennydörgés hangja keltett fel. Utálom a viharokat. Angliában nem viharok szoktak lenni. Csak esik és esik, de nem dörög és villámlik Én viszont nem tudok aludni ilyenkor. Valakinek meg kell, hogy nyugtasson, mielőtt pánikolni kezdek. Kimásztam a puha takarók közül, eltipegtem a fürdőig, át, egyenesen Harry szobájába. Nem volt jobb ötletem. Benyitottam, és Harry arcát a telefonja világította meg. Amint benyitottam, rám nézett.
-Jess, mit szeretnél?- kérdezte meglepve. Úgy látszik Ő sem tud aludni.
-Félek... Aludhatnék veled? -kérdeztem, félve az elutasítástól. Halkan hümmögött, majd felhajtotta maga mellett a takarót, mire pár szökkenéssel behuppantam mellé. Háttal fordultam neki, és vártam mit fog tenni. Helyesen feltételeztem, hogy felém fordult, és a hátamnak nyomult.
-Ha akarsz, átölelhetsz. Az engem is... megnyugtatna - igazi ribancnak éreztem magam, de Harry olyan csábítóan védelmező volt. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy érezzem, milyen lenne ha Ő meg Én együtt lennénk.Mindig vonzódtam az Ő típusához, és most, hogy féltem, ki akartam élvezni az előnyeimet. Nem sokáig hezitált, átvetette rajtam a karját és jobban magához húzott. Abban a pár percben amíg éberen feküdtem így, egy pillanatra még el is hittem, hogy mi egy pár vagyunk. Hogy az nem csak szex volt. Hogy tényleg megkaphatnám.

~30~

Ohhhhh hello. Késtem, mint mindig. DE MOST NEM SOKAT :D
Well... FUCK. Tök hosszúra terveztem ezt a részt, meg tisztázni akartam mindent. Ebből lett egy kis valami.Sajnálom, de most már tényleg ki akartam tenni nektek valamit, így picit módosítottam a terveimen. Amint visszajövök a három napos balcsizásomból, iparkodok hozni még egy részt. Megpróbálom valahogy mozdítani a történéseket, mert úgy érzem egy helyben toporgok és ez unalmas. Szóval helloka és jú olvasást. Fuuu de gyűlölöm hogy ilyen áhh fos lett..... Na jó. LÁÁÁÁÁV <3

30

Louis    

Darabokra törtem, amikor Nathan kiment az ajtón. Nem tudtam, mit csinálhatnék. Nem lehettem dühös, mert jogosan haragudott meg rám. Nem kellett volna parancsnokoskodnom. Főleg, hogy az egyetlen és imádott húgáról volt szó. Ha őszinte akarok lenni, nem is vagyok benne biztos miben hibáztam. Melyik ütötte meg ennyire Nathant? Az, hogy főnökösködtem? Vagy az, hogy elhallgattam ezeket a tényeket? Esetleg az, hogy Őket választottam helyette? Nem tudom, és a bizonytalanság még jobban elkeserít. Nem lehettem dühös, minden joga meg van ahhoz, hogy utáljon. De mégis, ideges lettem. Harry megdugott valakit, és én szívok. Ez az egész nem történik meg, ha Ő bent tudja tartani a farkát a gatyájában! Beleütöttem a falba és felordítottam. Valahogy fel kell oldódnom, valahogy el kell hessegetnem a dühömet és a szomorúságomat. Majd Nathan megnyugszik, és megbeszéljük. De addig nem tehetek semmit. Legutóbb azért sikerült megmentenem magunkat, mert Nathan a semmiért szakított velem, és a semmit egy csókkal is meg lehet oldani. De ezt... Ezt nem. Én hibáztam, és rendbe is fogom hozni, csak kell egy kis idő. Neki is, meg nekem is. Harry jelent meg a lépcsőn, álmosan és elnyűtten, de valahogy nem tudtam sajnálni. Miatta kell most szenvednem, mivel jó baráthoz méltóan kiálltam mellette. Annak ellenére is, hogy Ő mostanában nem igazán volt barátságos velünk.

-Mi történt? Miért kiabáltál? – morogta, megdörzsölte a szemét, majd betrappolt a konyhába.

-Nathan elment – sóhajtottam és leroskadtam az egyik székre.

-Mivan, már annyit sem bírsz nélküle, amíg elmegy új ruhákért? – halkan felnevetett, és közben azt a méregdrága, agyoncukrozott gabonapelyhet öntötte egy tálkába, amiből minden reggel megeszik egyet.

-Nem úgy ment el. Tegnap elmondta neki azt, amire kértél. Felkapta a vizet, ki akarta osztani a húgát és téged, én meg kiálltam mellettetek. Beparancsoltam magam mellé, Ő meg isten tudja már melyik bakim miatt, iszonyatosan haragszik rám.

Egy pár percig csend honolt az asztalnál. Ő csak bámulta a tejben úszkáló köröket és csillagokat, amik leázták magukról a kakaós borítást, és barnává színezték a tejet.

-Én... sajnálom... Tudtam, hogy rosszul fogja érinteni, de azt hittem majd velem veszik össze, nem Veled.

-Tudod, a legjobb az lett volna, ha nem akarsz mindenkit megdugni. Akkor most nem kéne azon agyalnom, hogy Nathan mikor logikázza ki, hogy megint szakítani akar velem – egyszerűen kicsúszott a számon ez a pár mondat. Néha nem tudom visszatartani a gondolataimat, és muszáj őket kimondanom. Ha néha be tudnám fogni, igazán hálás lennék. A mondandóm elámította Harryt, és láttam rajta a meglepett dühöt.

-Én sosem akartam lefeküdni Jessicával! Ő volt az, aki játszani kezdett Velem, Ő jött be hozzám azon az estén, és Ő akart szexelni velem. Nem tehetek Róla, hogy Jess nem mondta el a bátyjának, hogy egy rossz ribanc szexuális töltetével rendelkezik, és mindenkivel összefekszik. Továbbá az sem az én hibám, hogy a te barátocskád olyan hisztis, mint egy csaj. Inkább viselkedik nőként, mint férfiként! Te nem is buzi vagy Louis! Te valami egészen különös hetero utánzat vagy, aki megkereste a leglányosabb fiút, hogy elmondhassa, Ő meleg! De te, kedves barátom inkább vagy hetero – felpattant és elviharzott. Szinte láttam a füstöt szállni ki a füléből. Nagyon felhúzta magát. Megértem, hiszen megsértettem. De úgy tűnik, mindenkit magam ellen fordítok. A szerelmem, a legjobb barátom... Lenéztem a müzlire, és nagyot sóhajtva magam elé húztam, és lassan kanalazni kezdtem a már ízetlen formákat, és a kakaóvá változott tejet.

A mai napon nem kellett csinálnunk semmit. Harry egész nap a szobájában volt. Erős okom volt feltételezni, hogy nem akart velem beszélni. Levittem a laptopomat a nappaliba, és azzal próbáltam elterelni a figyelmemet. Többé-kevésbé sikerült is. Feltettem a fejemre a fejhallgatómat és elmerültem a Pretty Little Liars új évadába. Nem tudom mi fogott meg ebben a sorozatban, de nem tudok lekattanni Róla. Harry szerint ez mindig is kicsit buzis volt. Nem tudom hány részt néztem meg belőle, de már rettenetesen éhes voltam, amikor felálltam. Úgy éreztem itt az ideje enni valamit. Rápillantottam a laptop órájára, ami egy órát mutatott. Pontosabban tíz perccel egy utánt, de ez már részletkérdés. Amint levettem a fejemről a fejhallgatót, meghallottam az éktelen dörömbölést a bejárati ajtón. Kicsit megrémültem, de elindultam az irányába. Mikor kinyitottam, Jessica állt velem szemben, vörösre sírt szemekkel. Az ajkai remegtek, miközben próbált megszólalni, de csak újra könnybe lábadtak a szemei, és hüppögni kezdett. Megsajnáltam, így megöleltem. Éreztem finom rázkódását, miközben magamhoz szorítottam. Kicseszettül éreztem magam. Mindenkinek fájdalmat okoztam. Nathannek, Jessnek, Harrynek. A lista egyre bővül. Szerencse, hogy ma nem találkoztunk a bandával. Tuti, hogy nekik is betettem volna valamivel. Halkan csitítani próbáltam, de Ő egyre jobban zokogott.

-Gyere be! Leülünk, megnyugszol, és megbeszéljük mi történt, rendben? – finoman magammal húztam és leültettem a kanapéra. Először a haját kezdte elrendezni. A szőke fürtök rendezetlenül álltak a fején, mintha nem is hozzá tartoznának. Lesimítgatta őket, majd nagyjából letörölte a kezével az arcát. Ezek után megszólalt.

-Nathan elküldött magától. Azt mondta túl nagy csalódást okoztam neki. Meg, hogy nem... hogy nem... hogy ne vagyok a húga többé – keserves sírásba kezdett, és megint hozzám bújt. Próbáltam támogatni pár szóval, de semmi nem jött ki a számon. Magam sem tudtam elhinni. Nathan ennyire elborult? Az imádott húgával ezt teszi? Felfoghatatlan volt.

-Ez azért volt, mert megtudta, hogy lefeküdtetek Harryvel? – kérdeztem, mire elszörnyedve húzódott el tőlem.

-Megígérted, hogy nem mondod el senkinek! Főleg neki nem!

-Harry kért meg rá. Ne engem hibáztasson már mindenki! Elegem van belőletek! Intézd el Harryvel, és hagyjatok ki ebből engem! – felháborodásomban elviharzottam, egyenesen a szobámba, ahol magara zártam az ajtót, és leültem az asztalomhoz. Párszor felhívtam Nathant, de mindig lecsapta rám, vagy várt, amíg a hangposta nem jelentkezik. Én pedig szokásaim ellenére, most megszólaltam, és üzeneteket hagytam neki. Mindig mást mondtam, de a lényege az volt, hogy könyörögtem bocsánatáért, vagy dühöngtem, és ezt váltogattam, amíg elkeseredésemben elsírtam magam. Utálok szerelmes lenni.