~11~

Uh, köszönök minden támogatást. Névtelen komizás aktív, nyomassátok :D Szeretem olvasgatni a véleményeket, szóval akár chatbe is jöhet. Ne legyetek szívtelenek az íróval szemben :O xd Oké, a részről. Van benne egy apró célzás arról, Louis mennyit is árult el a fiúknak az egész sztoriból, meg Nate is célozgat valamire a végén, az kicsit szerintem egyértelműbb :D Kérek véleményt, boldog Halloweent meg ilyenek :D Pipákat köszönöm :D Oh, és még valami. Akinek BÁRMILYEN képe van, amit megfelelőnek tart a bloghoz, küldje el nekem komiban, cseten, vagy facen, akárhol, szívesen veszem a segítséget, és ezzel úgymond *hódolok* az olvasóimnak a kitartásért, amivel várják a nehezen érkező részeket. Sajnálom de kevés az időm :/
Nos, ennyi, jó olvasást :* xx Emily
Már egy ideje nem írom milyen címekből teszem össze a részeket, igyekszem, de ehhez néha nincs már kedvem :/

Invincible Kiss

(Invincible, Last First Kiss)

Nathan

Megállt körülöttem a világ. Louis kocsija után bámultam, de nem tudtam mit tenni. Lefagyott az agyam és csak azt fogtam fel mindenből, hogy megcsókolt, és én nem húzódtam el tőle. Lassan magamhoz tértem és megrekedve indultam be a házba. A felfelé vezető úton nem bírtam ki, és végig simítottam bizsergő ajkaimon. Hogy válthatta ki ezt belőlem? Maga Melanie, a barátnőm nem tudott megbizsergetni. Akkor Lou hogyan?

Hogyan volt képes rá, hogy elveszetté varázsoljon? Minden felfordult körülöttem. Az érzelmeim, Louis, Melanie, a sajtó, minden aggodalmat egy valami váltotta ki. A csók. A csók, amit akaratlanul éltem át, és akaratlanul át akarom élni újra. Ahogy a tökéletes ajkai végig siklanak az enyémeken, ahogy belesóhajt a számba. Mivel hirtelen történt, ezeket nem érezhettem, csak azt, ahogy nekem préseli nedves ajkait. De mindet el tudtam képzelni és ez megrémisztett. Miért vágytam én egyáltalán erre? Miért akartam egy fiúval csókolózni? Miért akartam Louisval csókolózni? Az ajtón belépve Mel rögtön letámadott és megcsókolt, nekem pedig felfordult a gyomrom. Ez nem jó így! A saját barátnőmtől hányingerem van. Nem, nem is hányinger, inkább... harag. Haragudni kezdtem rá, mert elvette a bizsergést. Elvette tőlem! Eltoltam magamtól.

-Nati baba! Mi a baj?-megőrjít a nyávogása. Nem tudom miért kezdtem járni vele. Tényleg nem. Azt hiszem megsajnáltam. De már elegem van belőle.  Nyavalyog, vinnyog, és nem mellesleg több fiúval is smsezget, amit eddig bírtam szusszal. De Louis próbálkozása volt az utolsó csepp a pohárban.

-Te! Most azonnal takarodj a házamból!-ordítottam magamból kikelve. Megvan az érzés, mikor a kiabálás csökkenti a feszültséget magunkban? Én pont ezt éreztem. Nagy szemekkel nézett rám.

-De mi történt?

-Oh, csak az, hogy kikezdtél az egyik legjobb barátommal!-nagyot nézett, de gyorsan replikázott.

-Komolyan hiszel neki? Úristen, ha ennyire nem bízol bennem, tényleg elmegyek!-már játszotta is a hisztit, de nem érdekelt. Menjen, ahová akar. Valószínűleg lesz hová. Dühösen összepakolt mindent, amit nálam tartott, és amikor majdnem elment, visszafordult.

-Kapsz még egy esélyt. De ha most elengedsz, nem jövök vissza.

-Oké, szakítsunk! Hová vigyelek? – hápogott párat, de vesztett, így távozott. A házamból és az életemből is. Minek nekem nő? Csak a baj van velük. Leültem a nappaliba, és bekapcsoltam a tvt. Próbáltam nem gondolkodni, csak élvezni a filmet, de nem ment. Nem is tudom, mi ment. Mindig csak az járt az eszembe. A csók. Nem is tudnám szavakba önteni mennyire meglepett ez a kis akció. Tudom, hogy undorodnom kéne. Egy fiú így reagálna, nem? Fujj, lesmárolt egy másik pasi. De én nem ezt érzem. Tetszik. Tetszik az érzés, ahogy csókol. Nem értem magam. Sosem tetszettek a fiúk. Oké, volt az a pici eset, amikor az egyik barátommal összegabalyodtunk a faházban, de régen volt, és be voltunk baszva. Voltam 16. Azt hiszem Jeremynek hívták. Szép, vörös haja volt. Megsimogattam, mert tényleg nagyon tetszett. Ő pedig közelebb férkőzött hozzám, és neki álltunk csókolózni. A pia meghajtott minket. De most. Ez egészen más volt. Mintha felkeltette volna az érzéseimet. Mélyen bent. Amiket sosem kéne éreznem. Sosem szabadna. Ez helytelen. Sosem tudnék egy fiúval lenni. Louisval főleg nem. Örülök, hogy kibékültünk, de ennek nem. A barátság nekem elég, köszönöm. Nem, lehetetlen! Ez az egész irracionális. Louis azért veszett velünk össze, mert Kelsey, aki lány, elhagyta Tomért. Akkor mégis mi történt? A lelkem mélyén éreztem, valami történt Louval. Valami. Ami nagyobb nyomott benne, mint az, hogy a barátnője elhagyta. Ezt többen túlélték már. Oké, El-el is szakított, de gondolom az már amiatt volt... Hát, mert gondolom felfedezte, hogy a fiúk felé tendál. Annyira utálom összetörni a szívét másnak, és az, hogy tudom, az Ő szívét most összetöröm, engem is összetör. Sosem viseltem jól az érzelmeket. Más érzelmeit még rosszabbul. Miért tetted ezt velem Lou? Meggyengülve mentem zuhanyozni, és arra gondoltam, vajon most a rám eső cseppekhez hasonlatosan lezúduló víz alatt áll Ő is, kidolgozott felsőtestén folynak le a vízcseppek, arcát könnyek áztatják. Erre a gondolatra nekem is könnyek gyűltek a szemembe. Amilyen gyorsan csak lehetett, kimásztam a víz alól, és a Batman-es pizsamámban feküdtem le. Csak azért, mert kellett valami, ami elfeledteti velem a bánatot. Az anyukámtól kaptam, kicsit már kicsi volt, de ez nem zavart, mert az otthonom jutott eszembe róla. Ő mondta mindig azt, hogy attól még, hogy „felnőttem” nem kell félmeztelenül aludnom, főleg ha a húgaim barátnői nálunk vannak. Ebből adódott pár összetűzésem a húgommal. Mindegy, Jess mindig megértet engem. Szükségem lenne a segítségére. Most szükségem lenne a támogatására. Megszámlálhatatlanul sokszor segített már nekem. Talán segíthetne, és felfogathatnám Louisval, hogy amit érez nem helyes. Vagy inkább amit érzÜNK. Mert valami megmozdult bennem.

És nem vagyok biztos benne, hogy ez helyes, és hogy Louis tisztában volt-e tetteink következményével? Tisztában van az utálattal? Azzal, amivel mostantól szembe kell néznie? Mennyire ki fog akadni mindenki, ha kiderül; a fiúkat szereti. A szenvedését nem hiszem, hogy sokáig bírnám. Utálom magam. Utálom Louist. Utálom az érzést, ami a szívemben, az ajkaimon, és a gatyámban van, amikor a csókra gondolok. Nem. Nem akarom, hogy ez történjen megint. Nem akarok megint egy fiúhoz vonzódni. Ha megint megtörténik, ami Akkor, abba belerokkanok. Louis Tomlinson! A mai napon tönkre tetted az életem. Mert úgy érzem kellesz nekem. És ezt nem engedhetem meg magamnak.

#Ne felejtsétek el elolvasni a fenti szöveget! Fontos dolgokat tartalmaz! És pipa, komi, minden mennyiségben :D