~26~

Okéé, üdvözletem! Most esedezhetnék a bocsánatotokért, amit meg is teszek, de elnézéseteket kell kérnek. Mert olyan sok dolgom volt, hogy elképzelni is nehéz. Szóval vizsgáztam angolból. Bedobtak minket a mélyvízbe, így év végén, de sebaj, egész jó lett. A volt osztálytársaimmal pedig fel kellett vennem a kapcsolatot, legalábbis szorosabban mint ami eddig fent állt köztünk az évben.Meg persze volt hogy leültem és egyszerűen csak néztem a vázlataimat és nem tudtam egy egyszerű mondatot összetenni. De mivel sok kimaradt, hosszú résszel jöttem. És bár jól tudom, nem érdekel senkit, mi van Jessel és Harryvel, ezek fontos részletek az eljövendőben. Megígérem, a következő tömör LOUTHAN lesz, amit mindenki akar. Puszi, pacsi, csók, amit akartok: Emily ;) <3 xx

Tell me the way you feel

(ja és visszatértem a vázlataimhoz :D)

Jess

Mikor Louis magyarázat nélkül elrohant, és kettesben maradtam Harryvel, kétségbeesés lett rajtam úrrá. Mi történt a bátyámmal? Gyanútlanul eljöttem meglátogatni, erre Ő nem veszi fel a telefont, nem reagál, végső kétségbeesésemben kénytelen voltam Louishoz rohanni, hátha. Mit kellene gondolnia egy aggódó testvérnek? Várni nyugodtan, míg nem jön valami hír? Az én temperamentumomhoz ez nem illik. Talán van, aki ezt tenné, de az nem én vagyok. Amíg türelmetlenkedve vártam Louis és Harry nappalijában, minden átfutott már az agyamon. Tisztában vagyok vele, miket tehet és tett is már magával, mikor bánatos volt. Fejemben, mint megannyi kerengő őszi falevél, képek villantak fel ijesztőbbnél ijesztőbb helyzetekről. Érvágás, felakasztás, begyógyszerezés. A körmömet majdnem tövig lerágva vártam a fejleményeket. Egyik legnagyobb aggodalmam az, hogy mit mondhatott Nath Lounak, ami arra késztette, hogy elrohanjon? Már a sírás határán voltam, és lehetséges, hogy nem igazán tudok uralkodni az érzelmeimen, de azt mégsem hagyhattam, hogy Harry előtt kezdjek bömbölni. Persze Ő zavarában nem tudott mit mondani, így csak a hátamra simította a kezét vigasztalásul. Ebben nem hibáztatom. Mit mondhatott volna? Sík ideg voltam. Nem tudom, mennyi perc vagy óra telt el, de egyszer csak meghallottam az ajtót nyílni, és minden nehézség kiszállt belőlem. Tudtam, Lou nem egyedül jött vissza, mert beszélt valakihez, ahogy belépett. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, és felpattanva odarohantam Nathanhöz, aki a nappali ajtajában állt. A nyakába ugrottam, és majdnem! De csak majdnem, el is sírtam magam. Persze ezt nem engedhettem meg magamnak. Még mindig nem.

-Te idióta! Ha még egyszer ezt csinálod, esküszöm, megöllek! Nagyon megijesztettél.

Másodpercekig, talán percekig csak ölelkeztünk, és párszor a fülembe súgott pár bocsánatkérést. Hihetetlenül sokat jelent nekem a bátyám és a véleménye is. Nem tudom elképzelni, hova jutottam volna, ha Ő nincs. Mindig keményen bírálta minden döntésemet, és bár legtöbbször a pokolba kívántam, annak is a legmélyebb bugyrába, a testvérem volt. Miatta lettem, aki lettem, és ezért az életemmel tartozok neki. Ha elveszíteném... Abba belehalnék. Sokan csodálkoznak a köztünk lévő kapcsolaton, amit a jól ismert „se veled, se nélküled” szófordulathoz hasonlóan tudnám jellemezni. Valami olyasmi van köztünk, ami nélkül széthullanánk, de ami össze is tart minket. Ezért is féltem, hogy elveszítem. Mert ha Ő nincs többé, annyira elkallódnék, hogy soha többé nem lennék a régi.

Lassan elengedtem, és Louishoz fordulva, Őt egy kevésbé hosszú ölelésben részesítettem.

-Köszönöm, hogy visszahoztad! – felteszem, Louis nem érti miért is ilyen fontos nekem ez, vagy miért vagyok ennyire zilált, de talán egyszer Nath elmondja nekünk a kettőnk történetét. Vagy megérti a kötődésünket. Amíg Louisval ölelkeztünk, hirtelen két kar mindkettőnket átölelt.

-Nagy ölelés! – nevetgélt Nathan – Harry, nem jössz te is? – pár pillanat múlva Harry összepréselt minket. Felnyikkantam, mire a kis családi ölelés abba maradt, és szétváltunk. Harryre, majd a bátyámra nézve rettenetes bűntudatom lett. Lefeküdtem vele, és nem mondtam el Nathannek. Ez nem is lenne nagy baj, mert a szexuális életünket nem szoktuk megbeszélni. Én sosem akartam tudni Ő mit tesz a fiúkkal, így cserébe nekem sem kellett mesélnem róla. Csak sejteni tudom, hogy elég sokban egyezik a tevékenységünk, mert nem mindig bírta tartani a száját. Persze ezzel semmi baj nincsen. Hiszen én is élek szexuális életet, csak egy a probléma. Erről Nath nem tud. Azt hiszi, hogy szűz vagyok, pedig egy ideje már nem. Pasim még nem volt, a párkapcsolatainkról beszélünk, így ezt tudja. Azt is jól tudja, hogy sosem csókolóztam még, ami igaz is. Azzal tényleg az igazira várok. Nehéz csókolózás nélkül lefeküdni valakivel, de lehetséges. Én pedig meg is tettem. Ebből gondolja, hogy szűz vagyok. Arra éppen nem gondol, hogy Ő sem élete szerelmével vesztette el. De mégse állhatok elé azzal, hogy lefeküdtem Harryvel, és még x mennyiségű fiúval. Belegondolva, valószínűleg elég sok ideig nem szólna hozzám. De van egy második probléma. Amikor Lou egyedül hagyott minket, Harry valami különös módon kezdett távolodni tőlem. Bár inkább nevezném elhidegülésnek. Nem is igazán akart hozzám szólni, még ha nem is vesszük bele, hogy nem is tudott volna mit mondani. Egyszerűen egy nagy kérdőjel volt az egész. Mintha valami különös módon akarna kerülni engem. Oké, lefeküdtünk. Nem nagy ügy. De... Talán azért ilyen, mert ott volt a millió beszélgetés, amit ejtettünk a turnéja alatt. Említette, hogy ezt Lou felfedezte, de Ő letagadta, és azt mondta, csak tanácsokat ad nekem azon a téren. Ez akkor, abban a pillanatban okés-nak tűnt. De aztán... Jöttek a gondolatok, hogy miért kellett letagadnia azt, hogy beszélgetünk? Ekkora dolog lenne? Vagy mindennek a kiváltója csupán az, hogy lefeküdtünk? Mert ha tényleg, akkor ez hiba volt, és én nem akarom, hogy ez álljon a barátságunk útjába. Mivel én kedvelem Őt. Talán furcsa, de a kis baromkodásunk, mikor itt voltam, mindent kicsit barátivá, kicsit széppé, és Harryt kicsit szerethetőbbé tette. Valamiért megértem, miért is barátok Louisval. Harryvel olyan könnyű beszélni, vicces, sok témában tájékozott, és jól süt. Ez álom pasivá teszi, így nem csodálkozom, hogy sok nőt fel tudott szedni. De nem tudnám elképzelni, hogy járok vele. Az nem... nem én vagyok, és nem is Ő. Azok nem mi lennénk. De ha az, ami köztünk történt, neki lehetetlenné teszi a barátságot, és csak el akarna feledni, mint a többi egy éjszakás kalandot, az is jó. Neki lenne kínos egyedül, hogy láthatja az arcom, mikor nem akarja, hiszen Nathan húga vagyok! Ez pedig nem fog változni. Szóval vagy megbarátkozik a helyzettel, hogy igenis itt vagyok, és beszélhet velem, vagy örökké néma marad. Az Ő választása.

-Mit csinálunk ma? – kérdeztem a bátyámhoz fordulva.

-Hát, igazából, nekem ma el kell mennem egy interjúra, de ha akarsz, itt maradhatsz Louisval meg Harryvel – ajánlotta fel, és el is fogadtam. Így Ő elment, mi maradtunk.

-Jess, mit szeretnél? Mit csináljunk? – kérdezte Lou kedvesen. Még mindig annyira idegen nekem, miért Ő? Miért Őt választotta Nathan minden fiú közül? Ha ránézel, semmi extra nincs benne, egy átlagosan jóképű, kedves srác. Ez elég sok emberben megtalálható.

-Beszélgessünk – vontam vállat, amolyan „nekem mindegy” módon.

-Azt hiszem, ez nem olyan beszélgetés lesz, amit én hallani szeretnék, szóval, ha kellek, a szobámban vagyok - ezzel Harry eltávozott és kettesben maradtunk, így rögtön berántottam a kanapéra, és kényelmesen elhelyezkedve bámultam, ahogy feszültem néz mindenhova, csak rám nem.

-Valahogy sejtettem, hogy ez a beszélgetés egyszer eljön, de nem hittem volna, hogy most-jelezte pár köhécselés után.

-Miért, miről akarsz beszélgetni? – valószínűleg azt gondolja, ki akarom faggatni a mocskos kis titkaikat, de ilyet nem tennék. Nathan megoszt velem mindent, amit úgy gondol, hogy tudnom kell.  A többi dolgot pedig nem kell tudnom. Nem a haverja, hanem a húga vagyok, ez pedig néha lekorlátozza az infót, amit megoszt velem.

-Hát, gondolom Nathanről akarsz kérdezni, meg hogy miért történt ez, meg egyebek.

-Te komolyan azt hiszed, engem ez érdekel?

-Miért, nem? – meglepődött arckifejezése kuncogásra késztetett.

-Figyelj, Nathan mióta eszemet tudom meleg. Nem is tudtam elképzelni lánnyal, nem is akartam. Neked akarok segíteni, szóval hajrá! Kérdezz! – eltűnődve nézett maga elé, majd a padlószőnyeg mintáját bámulva megszólalt.

-Párszor megpróbált nekem beszélni a múltjáról, de mindig megakadt, és sírni kezdett. Szóval megmondtam neki, hogy ha nem akarja, nem kell elmesélnie. Csak éppen ez engem nagyon bánt, mivel én elmondtam neki az én történetem, de még nem hallottam az övét.

Őszintén? Meglepődtem, hogy Nathan még mindig nem tudatta Louisval azt, miért lett ilyen, és egyáltalán mindent, ami vele történt. Már vagy 7 hónapja együtt vannak! Kellemetlen érzés költözött belém ennek

folyamán. Ismertem a történetet, és igazán nem az én feladatom elmondani Louisnak.

-Ezt én nem mondhatom el neked – mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott.

-Tisztában vagyok vele. Csak azt akarom tudni, hogy vegyem rá, hogy beszéljen róla.

Felnevettem és felpattantam. A polchoz léptem és teljes testemmel neki simultam, majd hátradöntöttem a fejem.

-Nyűgözd le! Nyűgözd le, úgy, hogy megszólalni se tudjon – drámaian a szívemre szorítottam a kezem és bedőltem a kanapéra. Felnéztem Louisra, akinek az ölébe érkezett a fejem.

-Aztán bármit kérdezhetsz tőle. Csak adj neki időt, és ne hagyd, hogy abba hagyja a mesélést. Fontos, hogy tudj róla, mi volt.

-Értem. Ez fantasztikus volt, nem gondolkodsz a színésznői pályán? – élcelődött kedvesen az előadási stílusomon.

-Nem - fintorogtam, és kigurultam az öléből – egyenesen a padlóra, ahol káromkodások közepette beütöttem a derekamat a padlóba. Lou pedig csak nevetett, mint egy retardált fóka.

-Köszönöm a segítséget, faszfej! – morogtam, miközben felkapartam magam a padlóról.

-Bocsi, de ez vicces volt. Héjj, Jess! Gyere vissza! – hívott, én pedig visszamásztam a kanapéra.

-Mi van veled meg Harryvel? Már fúrja az oldalamat, Harry úgy lóg a telefonján, mintha el sem akarná engedni.

Oké, kérek egy percet. Az a Harry, aki hozzám se szól? Nem, nem hiszem. Rendben, tényleg folyton dumáltunk, amíg turnézott. De nem beszéltünk túl sok lényeges témáról. Most pedig örülhettem, hogy köszönt nekem. Amíg Louis elment, Ő nem tett semmit. Nem mintha vártam volna bármit is, de egy „Hogy vagy, bazdmeg?” jól esett volna. Nem mintha igényelnék bármi kedvességet, de az, hogy a Candy Crush-t nyomta a telefonján, amíg vissza nem jött a két jómadár, felháborító volt. Egy fél pillantásra sem méltatott, Őnagysága Harry herceg. Pff....

-Mi lenne? Szerintem elmúlatta velem az időt. Nem érdekel túlzottan, de miután folyamatosan írogatott nekem, megérdemelnék egy kis figyelmet. Ő meg rám se szarik – sóhajtottam, és a csillárra bámultam.

-Ő írt Neked? – mintha felkeltettem volna az érdeklődését. Elmosolyodtam, és újra felé fordítottam a tekintetem.

-Igen. Reggel úgy keltem, hogy az Ő üzenete várt, este úgy feküdtem, hogy Vele beszéltem utoljára. Sosem volt szándékomban, de végülis sok mindent kiveséztünk. Persze voltak témák, amik elég gyorsan kimerültek, de a többségben jó volt.

-Azt hittem ez csak… szex volt-a szája elé kapta a kezét, de túl későn. Hiszen kimondta, hallottam, tudtam értelmezni.

-Harry…Harry elmondta neked? – nem tudtam mit tehetnék. Belül felháborodtam, kívül elpirultam szégyenembe. Amiket akkor tettünk… Pornóba sem valók, de mégis, akkor volt a legjobb. A kétes érzelmeim fűtötték a vörösséget az arcomon. Ha Harry beszámolt Louisnak részletesen, ami valószínű, hiszen a legjobb barátja, elsüllyedhetek itt, a nappalijuk közepén. De nem tudtam dönteni a totális szégyen és aközött, hogy rátörjem Harryre az ajtót. Elmondta azt, amit megegyeztünk, hogy nem tudhat meg senki.

-Hát, nem mondta el. Benyitottam hozzá, és tudod, ezt érzi egy pasi. A szag, a látvány. Egyértelmű volt.

-Király. Elmondtad Nathannek?

-Nem. Feltételeztem nem szabad. Hiszen a bátyád.

-Köszönöm! – majdnem a nyakába ugrottam örömömben. Persze megtartóztattam magam, de hatalmas kő esett le a szívemről. Ha nem kell végig hallgatnom a felesleges papolást, amivel Nathan ostromolna, az önmagában örömöt okoz nekem.

-Szívesen, bár ezen nincs mit köszönni. De szerintem beszélned kéne vele.

-Minek? Hagyjál már! Inkább… nézzünk valamit! – muszáj volt elkanyarítanom a témát, mert én is tudtam, hogy beszélnem kell vele. Egyedül a tény nem tetszett, hogy Louistól kapjak hozzá tanácsot.

-Okéééé… Én választok!- felpattant és a DVDs polchoz sétált, ahonnan gyakorlott mozdulattal kivett egy filmet – Mit szólsz ehhez? „10 dolog amit tálok benned”. Az egyik kedvencem-a lejátszóhoz ugrált, én pedig nem tudtam nem megrekkenve nézni rá.

-Komolyan? Ez az egyik kedvenc filmed, és ilyen sokáig tartott rájönnöd, hogy meleg vagy? Mellesleg én is szeretem! –kényelmes pózba vágtam magam, és Louis is leült mellém.

-Hát, megesik. De tudod… Miután rájöttem ki is vagyok igazából, rájöttem miért tetszik annyira ez a film.

-Heath Ledger-vágtam rá az első dolgot, amit fel tudtam hozni a film mellett, mire Lou felnevetett.

-Abszolút!

Halvány mosollyal az arcomon realizáltam, hogy tényleg nem lesz olyan lány, akivel pasikat és Nathant beszélhetem ki. De helyette kaptam egy fiút, akivel szintén ugyanezt tehetem, és aki ugyanolyan lelkesedéssel teszi, mintha lány lenne.

A film közben Nathan is megérkezett, és befészkelte magát közénk, így édes hármasban néztük tovább. Miután végeztünk, beszélgettünk egy keveset, majd én elmentem vacsorázni és zuhanyozni. Most figyelmes voltam, és becsuktam az ajtókat mindkét oldalon. A vízsugár alatt gondolkoztam arról, hogy erőt kéne vennem magamon, és beszélnem kéne Harryvel. Sóhajtva elzártam a vizet, majd kiléptem a kádból, megtörölköztem, magamra vettem a pizsamámat, és a Harry szobájába nyíló ajtóhoz léptem, majd kinyitottam. Harry az asztalánál ült, egy papír felett görnyedt, és magában morogva irkált rá.

-Harry-bizonytalan hangomat megköszörültem, majd magamban botránkoztam a viselkedésemen. Úgy viselkedek, mint egy félős kislány, pedig soha nem voltam ilyen.

-Igen?-egy pillanatra sem nézett fel a papírról, és ez idegesített.

-Figyelnél rám egy pillanatra?-csattantam, mire felém fordította a széket és rám meresztette zöld szemeit.

-Figyelek.

-Beszélnünk kéne. Arról, amit… Csináltunk.

-Arról nincs mit beszélni. Megtörtént, nem lehet változtatni rajta.

Felirat hozzáadása

-Tudom. Csak, gondoltam… - Jess, te hülye picsa! Szedd össze magad! Annyira bizonytalan területen voltam, amilyenen még sosem, ennek ellenére összekapartam egy kis bátorságot, és így folytattam.

-Nem akarom, hogy eltaszíts magadtól. Hónapokon keresztül, folyamatosan a társaságomat kerested, de most, hogy élőben itt vagyok, hozzám se szólsz. Ez pedig zavar. A barátod vagyok. Legalábbis, az szeretnék lenni.

Elgondolkodva nézett maga elé, majd felállt és közelebb jött hozzám.

-Tudod, volt okom rá, miért nem szóltam hozzád. De ezt az okot még nem szándékozom megosztani veled.

-Harry, ne szórakozz velem!-egy lépést közelítettem felé, így majdnem összesimultunk – Az csak szex volt! Neked is jó volt, nekem is jó volt. Az, hogy barátok legyünk, nem lehetetlenül el amiatt, mert ágyba bújtunk - kicsit halkabbra vettem, mert nem akartam, hogy Nathan hallja. Bár, gondolom Louis és Ő nem pont ránk figyelnek jelen pillanatban.

-Tudod mit Jess? Ha ezen volt időd gondolkodni, gondolkodj el ezen is, aztán beszélhetünk-felocsúdni se volt időm, a nyakamra tette a tenyerét, magához húzott, és ajkait az enyémeknek nyomta. Egyszóval MEGCSÓKOLT! Nagybetűkkel, aláhúzva, bekarikázva, kiemelve, megcsókolt. Megannyi érzelem zúdult át rajtam az alatt a négy másodperc alatt, amíg el nem löktem magamtól, és át nem rohantam a szobámba. Becsuktam minden ajtót, és a falnak támaszkodva leültem a földre. Megcsókolt. Csak ez járt a fejemben, és ezt nem voltam képes kiverni a fejemből. Hogy tehettem volna? Az érzés ott volt az ajkaimon, és ami még szörnyűbb a fejemben, a gyomromban, mindenütt. Pontosan ilyennek képzeltem el az első csókomat. Amit azzal akartam megejteni, akit igazán szeretek. Erre Harry ellopta tőlem a lehetőséget. Én pedig ahelyett, hogy éktelen dühre kaptam volna, nem éreztem semmit. Pontosabban csak egy dolgot. Valami megmagyarázhatatlan meleget, valami boldogat, amit nagyon nem szabadott volna. Amit nem akartam. Amit nem akartam, de tudtam, ha elmúlik, még többet akarok majd belőle. Ez pedig, hölgyeim és uraim, nekem nem tetszett. Nagyon nem.