~22~

Ide is elérkeztünk. Ez nekem egy nagyon kedves rész. Nem azért, mert történnek benne pikáns dolgok, hanem mert - bár kicsit laposra sikeredett - az érzelmek nagy szerepet kapnak az együttlétükben. Próbáltam nem csak szárazon eírni, hogy berakja, kiveszi azt jó, hanem a gyengéébbik fél érzelmeit akartam közöli, és nagyjából sikerült is. Nos, ó szórakozást! És kérek pár komit ;D
Mellesleg 6458 főt számláltam amikor ezt a bevezetőt megírtam, és 11 blogkövető, illetve 5 bloglovin follower van birtokomban a blogger szerint. És én hiszek neki. Szóval hű! Köszönök mindent lányok/fiúk (?) :DDDD

I want your body

Louis

Életem leghosszabb turnéját fejeztem be. Komolyan, ilyen fáradt és üres még sosem voltam! Úgy érzem magam, mint akinek minden erejét kiszipolyozták, és kacagva szélnek eresztették. Pár hete már éreztem ezt a világ vége dolgot, a fejemben. A koncerteken elég sokszor kalandozott el a figyelmem, a szövegben néha vétettem, az interjúkon néha már sírva akartam könyörögni, hogy nézzék vissza valamelyik eddigi interjút, mert unalmasak ugyanazokra a kérdésekre válaszolgatni minden egyes héten, de mondhatnék napot is. Imádom a munkámat, csak egy idő után rettenetesen fárasztó. A rajongók visítása, a könnyek... Kicsit sok nekem. Szeretem a rajongóimat, de néha csak megmondanám nekik, hogy kussoljanak el. Néha elgondolkoztam már rajta, hogy vajon a többiek is így éreznek, vagy csak nekem nehéz ez a dolog? De félek, mert lehet, szívtelen dög lennék a szemükben. Ja, és Nathan... Annyira összezavart a levelével, hogy írtam neki egy „baráti” levelet Twitteren. Mindkettőnk szociális oldalakon végzett tevékenységét ellenőrzik, de egy kis rejtett üzenetet azért továbbítottam vele. Lényegében leírtam, hogy majd találkozzunk, mert rég láttam. Ebbe igazán nem köthetnek bele! Mindenesetre a levelét megtartottam, és néha annyira felhúzott, hogy falba vertem a kezem, vagy egyszerűen mindenkivel üvöltözni kezdtem. A fiúk pedig egy ilyen üvöltözős napom után vettek nekem egy Snickers-t, hátha jobban leszek tőle. Poénosak, mondhatom! Vége ennek a rohangálásnak! Kapunk egy kis pihenőt, és én mindet Nate-tel akarom tölteni. Meg talán a családomhoz is kiugrom, de oda is rángatom magammal Nathant. Ez nem kérdés! Holnap találkozunk, és megtartjuk az ígért, felejthetetlen éjszakát. Jesszusom de várom már! Még a repülőt is felgyorsítanám, ha lehetne! De olyan csiga lassan repültünk London felé, hogy már fájt. A karjaim között akartam tudni a kis törékeny fiút, aki mindig meg tud lepni a változékony természetével. Ezt pedig nagyon szeretem. Szép lassan elaludtam, miközben hallottam a lágy duruzsolást körülöttem.

Órákkal később, fáradtan estem haza, és dőltem be az ágyamba. Másnap délután 4-kor pedig fel is keltem. Persze ma találkoznom kéne Nate-tel, de inkább dobtam neki egy smst, hogy bocsájtson meg nekem, de nagyon fáradt vagyok. Lementem, ettem egy kevés kaját, leginkább, amit találtam, és újra felmentem aludni. Másnap már emberi, kilenc órás keléssel kezdtem a napom, egy hosszú fürdővel, borotválkozással, és elindultam lefelé. Kellemes illatokat éreztem a konyha felől, és meglepődtem, hogy Harry ilyen „korán” nekiállt főzni. De mikor leértem, leesett az állam. A tűzhely előtt Nathan állt, háttal nekem, és palacsintát sütött, közben magában dúdolta a dalt, amit én zongoráztam azon az estén, amikor összejöttünk. Az Ő daluk, és nem tudom megjegyezni a címét. Halkan mögé lopóztam, és megvártam, amíg leteszi a forró serpenyőt. Mikor ez megtörtént, átöleltem a derekát, mire megremegett. Mélyet szippantottam illatából, majd belemormogtam egy köszöntést a pólójába.

-Louis!-sóhajtott. Megfordult, és ölelésemben maradva szembe nézett velem.

-Szia – duruzsoltam, és megcsókoltam. Azonnal viszonozta a csókomat, és a hajamba túrt. Olyan hihetetlen volt újra érezni Őt a karjaimban. Ahogy vékony, de mégis erős teste nekem nyomódik, ahogy a hajamat tekergeti az ujjaival, ahogy a számba sóhajt. Mind olyan dolog volt, amit senki nem tud pótolni. Csak Ő.

-Szia-suttogta elhalóan a csókunk után.

-Hiányoztál – suttogtam, még mindig bámulatos kék szemeibe mélyedve. Nem akartam megszakítani ezt a romantikus pillanatot.

-Te is nekem!-mosolyodott el egy hangyányit.

-Na, mit eszünk? – megfordult, én pedig ez ölelésemben tartottam. Olyan jó volt újra a karjaimban tartani.

-Palacsintát, mint látod. Ülj le, 2 perc és kész van! – felmosolygott rám, és adott egy puszit az arcomra. Kelletlenül ültem le a megterített asztalhoz, amire nemsoká valóban felkerült a palacsinta, Nutellával és lekvárral töltve. Elvettem kettőt, és a rég érzett házias ízek kényeztették az ízlelőbimbóimat. Istenem, de hiányzott már az otthoni koszt!

-Nem is tudtam, hogy tudsz főzni!-elmélkedtem, miközben a velem szemben falatozó fiúra néztem. Frissen borotválkozott, a haja kicsit zilált volt, ami rettentően szexivé tette vonásait. Fehér póló, és fekete pulcsi volt rajta, fekete nadrággal. Semmi különöset nem vett fel, és már izgatta a fantáziámat mivel akar nekem feledhetetlen estét szerezni.

-Nate, a levél, amit kaptam tőled... Annyira bizonytalan volt! Azt gondolod, nem tekintek rád a... társamként? – kerestem a megfelelő szót, és emellett döntöttem. Letette a villáját, és a semmibe bámult maga előtt.

-Nem tudom Lou... Akkor, amikor megírtam a levelet, bizonytalan voltam magamban, de leginkább benned. Tudom milyen, amikor rájössz, hogy meleg vagy. Először lesokkolódsz, aztán kiakarsz próbálni mindent. Én pedig féltem, hogy talán nem vállalsz engem, és inkább a kíváncsiságod után mész. Én pedig megértettem volna, mivel én is faltam a fiúkat az elején, csak rájöttem, hogy ez felesleges, és egyszer meg kel állapodnom. Csak te ezt nem hittem, hogy érted, és... Féltem, hogy elveszítelek, ezért inkább letagadtam, hogy együtt vagyunk. Könnyebbnek éreztem. Sajnálom, ha megbántottalak. De kárpótollak érte! Megígérem-felmosolygott rám, és bár bizonytalanul, de elhittem neki, hogy minden rendben van.

-Nath, én csak azt akarom, hogy tudd, szeretlek - meglepő milyen könnyen siklik ki ez a szó az ajkaimon – A lényeg, hogy azt akarom, legyél az enyém. Legyél a... pasim. A társam. A szeretőm. Mindenem! Erre még nem került sor. De én szeretném, ha megtörténne.

Nate zavarában nevetni kezdett, de kibökött egy igent, mire elvigyorodtam és felálltam. Már befejeztük mindketten, és én Nate oldalához léptem. Felnézett rám.

-Állj fel!-utasítottam, mire kitolta a székét, és követte az utasítást.

-Remek-néztem végig rajta, és tudtam, hogy elpirul. Mivel zavarban volt, egyszerűen fogtam, és a karjaimba kaptam, mire meglepődve sipított egyet, és a nyakamba kapaszkodott. Kacagva felvittem a szobámba, és míg odaértünk, Nath a nyakamat puszilgatta. Mikor magunkra csaptam az ajtót, letettem, mire ő a nyakamba csimpaszkodott, és orrunkat összeérintve suttogott.

-Szeretlek Louis! – majd nyomott egy puszit a számra, mire én felmorrantam, térdhajlatainál fogva az oldalamhoz húztam lábait, és megpördülve az ajtó melletti falnak nyomtam.

Nathan

A szenvedély, amivel a bűvös szó kimondása után Louis megtöltötte a teret, belőlem is kicsalta a reakciókat. A falnak tolva olyan hangokat csalt ki belőlem, amiknek eddigi létezése számomra titok volt.  A nyakam szívogatta, ami szerintem minden élő ember gyenge pontja. De direkt nem találta el a kedvenc pontom, hanem körötte puszilgatta, szívogatta a bőröm, és tudtam, hogy nem bénaságból csinálja, hanem mert szereti, ha szenvedek alatta. Pedig ha ezt folytatjuk, sok szenvedést fog még látni rajtam. Meg akartam tenni, mert már a hiányát éreztem. Louisnak pedig ez lesz az első pasival, és én akartam elvenni a „szüzességét”. 

-Nate-morgott, és én kinyitottam a lehunyt szemeim.

-Itt akarod, vagy az ágyon?-meglepett a kérdése. Igazából az, hogy a falhoz vagyok szorítva, és a gatyája mindjárt kidurran, rettenetesen felizgatott engem is. De elgondolkodtató kérdés volt. Itt jobban fog-e nekem fájni? Tudom, hogy fájni fog, hisz rég csináltam. De vajon Louis... Istenem, mennyire belekeverem az érzelmeimet!

-Itt-nyögtem, és beleharapott a nyakamba, a megfelelő ponton. Letette a lábaimat a földre, mire elcsodálkoztam.

-Nem hiszem-villantotta meg mosolyát, és a pólóm nyakába akasztva mutató ujját, az ágyhoz húzott, és lelökött rá – Türelmetlen vagy Nate bébi! - duruzsolta a fülembe.

Megakadt a levegőm, mikor lehúzta magáról, és rólam a fölsőmet. Imádom Louist! Nem tudom hogy csinálja, de minél több oldalát ismerem meg, annál jobban belehabarodom. Minden négyzetcentit végig puszilgatott, szívogatott, csókolgatott rajtam, és észre se vettem, mikor a gatyám lekerült rólam és róla is. Mindketten ziháltunk, de eltompult minden zaj, és csak ezt a barna hajú fiút láttam, akinek kusza tincsei végig szántották a mellkasom, és a hasam, miközben a fogait a boxerembe akasztott és a fogaival kezdte lerángatni rólam. Megemeltem a csípőm, hogy könnyebben menjen neki, és egy kis szenvedés után meztelenül feküdtem előtte. Ami furcsa volt, hogy nem éreztem kiszolgáltatottnak magamat. Romantikusnak éreztem, ahogy Louis kigombolja a nadrágját, leszedi magáról, és a boxerét is hasonlóan távolítja el. Megbabonázott, ahogy a férfiasságára pillantva felfedeztem, hogy teljesen készen áll.

Lehajolt hozzám, és míg felettem támasztotta egyik kezét, a másikkal lassan simogatni kezdett engem oda lent.  

-Fájni fog?-kérdezte aggódóan, de mégis a lehető legcsábítóbban.

-Igen. De érted bármit kibírnék! –nyomtam egy puszit a szájára – Csak lassan csináld. Oké?

Bólintott, és egy végtelenül lassú és romantikus csókban részesített. Végig simított a lábaimon, majd a vállára emelte mindkét vádlim. Meglepetten néztem fel rá. Felkuncogott, és nyomott egy puszit a homlokomra.

-Felkészültem cica! – nevetett, és miközben angyali nevetését hallgattam, mosoly kúszott az arcomra. Még senki nem tudott mosolyt csalni az arcomra szex közben. Egészen eddig. Lou az éjjeliszekrény fiókjába nyúlt, és egy síkosítót vett elő. Valóban felkészült, de ennyivel előre? De lehet, hogy csak maradt még valahonnan. Igazából nem érdekelt. Nem ragadott el annyira a vágy, hogy ne tudjak gondolkozni se, de mikor Lou belém nyomta egy ujját, és megéreztem a hideg síkosítót, felnyögtem, és kiszálltak az értelmes gondolatok a fejemből. Lou egy pár ilyen ki-be játék után a nyakába vetett lábaim között előrenyomult, én pedig fájdalmasan felszisszentem. A gyors módszert választotta. Belém vágta magát, én pedig felordítottam a szörnyű kíntól. Nem hittem el, hogy megtörténik! Lefekszem a legfontosabb emberrel az életemben! Lou felettem nyöszörgött és hátravetette a fejét. Megbabonázva néztem, ahogy megfeszülnek az izmai, kidagadnak az erei a nyakán és az ádámcsutkája megmozdul, ahogy egy mélyről jövő nyögést hallat. Ezek látványa elfeledtette velem a fájdalmat. Mozdulatlan maradt, ahogy kértem.

-Nath, én ezt, nem... nem bírom...-nyögött, és tolt egyet rajtam, mire fenn akadt a szemem. Ilyen kellemes érzés még sosem borított el szex közben. Úgy tűnik, ha azzal csinálod akit szeretsz, minden új fényt szerez.

-Csináld!-nyögtem, és a nyakába csimpaszkodtam. Elkezdett tolni, és amint megéreztem magamban nagyságát, rögtön nyögni kezdtem. Mindketten nyögtünk, ziháltunk, ahogy Lou egyre jobban pörgette fel a tempót.

-Elfogok... menni-lihegett, és olyan mélyen érkezett belém, hogy nem tudtam visszatartani a bennem halmozódó örömöt, és elmentem. Erre reagálva Lou is tolt párat, és belém eresztette magát. Kihúzódott belőlem, amiért a fenekem igazán hálás volt, majd Louis lesokkolt és felhevült testemet takaró alá vonta, Ő maga mellém bújt, és izzadt testünk összetapadt. Átölelt, ésujjait az enyémekbe fonta. Kicsit remegett a kezem.

-Jól vagy?-kérdezte suttogva. Ha hangosabban beszéltünk volna, megtörtük volna a romantikus szerelmi fészkünk báját. Hát, a hasamban kisebb görcs, az agyamban összegubózott cérnaszálak, a fenekem lüktet, és rettenetesen kielégültem.

-Nem szó rá a jó!-mormogtam, és a fáradtság drogként öntötte el az ereimet.

-Köszönöm, Nate! Nagyon szeretlek!

Félálomból válaszoltam neki:

-Üdv itthon, hercegem!