~21~

Üdvözletem. Semmi kép, semmi hang. Nos, a mai rész kicsit semmilyen, és a legrosszabbnak érzem amit VALAHA írtam erre a blogra. A lelki állapotom romokban, a csuklómon meg a bizonyítékok, de nem sajnáltatom magam, ennyi pont elég volt. Komizzatok bátran! :D Póbálok teljesíteni, de mostanában elfoglalt vagyok- Sajnálom a sok késést és azt hogy rövid meg szar és ááááhhhhh. Ez alapban is csak egy kis szösszenetnek készült de még így is elbasztam :/// *Emily

Where I Taken

Louis

Bámultam ki az ablakon, miközben kint esett az eső. Késő este volt, minden fekete, és a lámpák elmosódott fénye látszott egyedül.

-Lou, kaptál valamit!-rántott ki gondolataimból Harry. Egy csokor virágot tartott a kezében, és egy cédulát húzott ki belőle, majd szemöldökét összehúzva olvasni kezdett.

-Louis Tomlinsonnak, a világ legjobb énekesének, a legnagyobb rajongójától. Van hozzá levél is. Elolvasod?-kérdezte, miközben kihúzta a csokorból a borítékot, mire felugrottam és kikaptam a kezéből a fekete borítékot. Furcsa színt választottunk, de pont azért, hogy mindig elolvassam a levelét. Pár hete indultam turnézni, 6 hónap múlva haza is mehetek Nathanhoz, de persze addig Ő is járkál ide-oda, szóval nem igazán van lehetőségünk találkozni. Megbeszéltük, hogy ha küld nekem valamit, fekete csomagolásban küldi, mert azt úgyse küldene senki, így tudni fogom, hogy Ő küldte.

-Natetől van!-visítottam, és feltéptem a levelet. Harry morgott valamit, majd félhangosan megjegyezte, hogy vázába teszi a virágot. Nem igazán érdekelt mi lesz a virággal, hogy őszinte legyek. Levetődtem a kanapéra és olvasni kezdtem a kacskaringós kézírást.

Kedves Louis

Olyan idétlenül érzem magam, hogy levélben kell írnom neked. A telefonomat ellenőrizgetni kezdték, ahogy az összes közösségi oldalon lévő tevékenységemet. Ha bárki meg tudná, ami köztünk van, akkor hatalmas bajba kerülnék. Szóval most itt vagyok, és levél formájában árasztom feléd szomorúságomat.

A húgom eltávolodott tőlem. Nem tudom mi történhetett, de nem beszél velem, pedig szükségem lenne rá. Nem tudom, mi történik vele. Megtudtam, hogy több fiút is hülyít egyszerre, és anya mondta, hogy kevesebb estét tölt otthon, mint amennyit másnál. Annyira elszomorít, hogy a húgom az a lány lett, akit sosem akarnék magamnak. Nem mintha akarnék lányt, de ha akarnék, nem olyat keresnék, mint Ő. A lényeget érted, vannak húgaid. De mindez mellékes amellett, hogy mennyire hiányzol nekem! Mindig rád gondolok, este veled alszom, veled kelek, és magam előtt látom a mosolyod, és a gyönyörű szemeid. Mielőtt nagyon csajosra váltanám a figurát, nem akarom, hogy megrémülj. Csak azt akarom, hogy az, hogy meg akarjuk próbálni együtt, nagyon boldoggá tesz. Amint visszajössz, ígérem, egy feledhetetlen estét szerzek neked!

Nate

Az utolsó sort újra olvasva elpirultam. Mivel szerezhet nekem feledhetetlen estét? Csak nem le akar feküdni velem? Vagy mégis mire gondolhatott? A levelének első része nyugtalanít. Kicsit még dühös vagyok Harryre, amiért lefeküdt Jessel, de igaza van, a lány azt csinál amit akar. De most ez... Beszélnem kell Hazzal. Nagyon gyorsan. A levelében van valami rejtélyes, nyugtalanító. Most nem olyat kaptam, mint eddig SMS, vagy üzenetek formájában. Ott arról áradozott, mennyire szeret, mennyire hiányzok neki, és írói tehetséggel ecsetelte a csókjainkat. Most pedig... úgy beszél mintha mi nem is járnánk. Pedig járunk! Nem? Mi baja van Nathannek? Elbizonytalanodott? Nem akar engem? De... Olyan ellentmondásos. Mindig tudtam, nem lesz könnyű, hogy elfogadja, szeretem, és komolyan is gondolom.

-Miért vagy ilyen lehangolt királynő? – huppant le mellém Harry. Kicsit elegem van, hogy Harry homofóbiáját rajtam fejti ki. Ilyen jelzőkkel bombáz, és ha ezt csak viccből is teszi, rosszul esik. Nem vagyunk csaj, nem ugrok székre egy egértől, nem lakkozom a körmöm, és nem beszélem ki senkivel a legújabb trendeket. Férfi maradtam, és ha van is egy női oldalam, elfojtom.

-Nathan jelképesen beszél rólunk. Mintha nem is járnánk.

-Gondolkozz egy kicsit, megkérted rá valaha is, hogy járjon veled? Már ha ezt annak lehet nevezni.

Megállt bennem az ütő is. Hogy mi? Ez a baj? Visszapörgettem magamban a történteket, és igaza van. Nem kértem meg rá, természetesnek véltem, hogy azok után amiket tettünk, járunk. De úgy tűnik, neki ez nem volt elég És ha neki nem volt elég, nekem hogy lehetne? Ha Ő kényelmetlenül érzi magát emiatt, megkérem, hogy legyen a társam. Ennyit bármikor megtennék érte. Hiszen szeretem. Teljes szívemből. Mindenem az övé, és ha úgy dönt, elhagy, meghalok. Nem bírnám elviselni a hiányát, ha szakítana velem. De... Hogy jutottam el idáig? Hajlamos vagyok túlkomplikálni a dolgokat...

-Harry! Nem tudsz valamit Jessről?-kérdeztem, miközben az említett személy a telefonját nyomkodta.

-Dehogynem! Életcélja körbedugni a világot. Lázad. Majd észhez tér-legyintett és tovább nyomta a telefonját.

-Istenem, ne legyél már ekkora paraszt! A barátom húga, lefeküdtél vele, most ilyeneket csinál, és csak legyintesz? – kikaptam a kezéből a telefonját, mire Ő utána kapott, de nem volt elég gyors. Elfutottam előle, Ő meg rögtön utánam. Közben megrezzent a telefonja. Felugrottam a székre, majd az asztalra, és magasra emeltem a készüléket.

-Add azt vissza!-morgott, miközben zöld szemeit villogtatta felém.

-Komolyan nem vagy féltékeny? Hogy Jess más pasikkal van?

-Már miért lennék? Nem vagyok szerelmes belé! Csak lefeküdtünk, nem vagyok csaj, hogy ne tudjam elkülöníteni az érzelmeimet, és a szexet. Nem vagyok buzi-dühöngött, és a telefonja után kapálózott.

-Abba hagyhatnád a buzizást! – csattantam fel. Megint rezgett a telefon. Mérgemben elfordultam és feloldottam. Meglepetésemre egy beszélgetés jött velem szemben, amit Harry Jessel folytatott. Pontosabban folytat. Lefagytam a ténytől, ami most a szeme elé került. Ezek ketten... kedvelik egymást?

-Louis! Kérlek! Ne kezdj kombinálni! Csak beszélgetek vele – nyüszített kínjában. Ismer, szeretek kombinálni.

-Perszeeee!-cukkoltam és lepasszoltam neki a telót.

-Komolyan! Megbeszélt velem pár szakmai dolgot-vont vállat, és visszamélyedt az internet világába.

-Zene?

-Szex.

Persze.... Mit gondoltam? A nagy Harry Styles mi másról beszélhetne. Remélem egyszer talál egy lányt, aki úgy elcsavarja a fejét, hogy szégyellni fogja előtte az elért sikereit. És akkor könyöröghet, hogy ne mondjam el neki a kínos titkait. De jelenleg inkább azon kell törnöm a fejem, hogy fogom megkérni Nathant, hogy a társam legyen. Mindenben. A szerelmére van szükségem, amit oly nehezen továbbít nekem. Írásban megy neki, de szóban nem. És nekem az a lényeg, hogy a szemembe mondja, hogy kellek neki. És ezért bármit megteszek.