~30~

Ohhhhh hello. Késtem, mint mindig. DE MOST NEM SOKAT :D
Well... FUCK. Tök hosszúra terveztem ezt a részt, meg tisztázni akartam mindent. Ebből lett egy kis valami.Sajnálom, de most már tényleg ki akartam tenni nektek valamit, így picit módosítottam a terveimen. Amint visszajövök a három napos balcsizásomból, iparkodok hozni még egy részt. Megpróbálom valahogy mozdítani a történéseket, mert úgy érzem egy helyben toporgok és ez unalmas. Szóval helloka és jú olvasást. Fuuu de gyűlölöm hogy ilyen áhh fos lett..... Na jó. LÁÁÁÁÁV <3

30

Louis    

Darabokra törtem, amikor Nathan kiment az ajtón. Nem tudtam, mit csinálhatnék. Nem lehettem dühös, mert jogosan haragudott meg rám. Nem kellett volna parancsnokoskodnom. Főleg, hogy az egyetlen és imádott húgáról volt szó. Ha őszinte akarok lenni, nem is vagyok benne biztos miben hibáztam. Melyik ütötte meg ennyire Nathant? Az, hogy főnökösködtem? Vagy az, hogy elhallgattam ezeket a tényeket? Esetleg az, hogy Őket választottam helyette? Nem tudom, és a bizonytalanság még jobban elkeserít. Nem lehettem dühös, minden joga meg van ahhoz, hogy utáljon. De mégis, ideges lettem. Harry megdugott valakit, és én szívok. Ez az egész nem történik meg, ha Ő bent tudja tartani a farkát a gatyájában! Beleütöttem a falba és felordítottam. Valahogy fel kell oldódnom, valahogy el kell hessegetnem a dühömet és a szomorúságomat. Majd Nathan megnyugszik, és megbeszéljük. De addig nem tehetek semmit. Legutóbb azért sikerült megmentenem magunkat, mert Nathan a semmiért szakított velem, és a semmit egy csókkal is meg lehet oldani. De ezt... Ezt nem. Én hibáztam, és rendbe is fogom hozni, csak kell egy kis idő. Neki is, meg nekem is. Harry jelent meg a lépcsőn, álmosan és elnyűtten, de valahogy nem tudtam sajnálni. Miatta kell most szenvednem, mivel jó baráthoz méltóan kiálltam mellette. Annak ellenére is, hogy Ő mostanában nem igazán volt barátságos velünk.

-Mi történt? Miért kiabáltál? – morogta, megdörzsölte a szemét, majd betrappolt a konyhába.

-Nathan elment – sóhajtottam és leroskadtam az egyik székre.

-Mivan, már annyit sem bírsz nélküle, amíg elmegy új ruhákért? – halkan felnevetett, és közben azt a méregdrága, agyoncukrozott gabonapelyhet öntötte egy tálkába, amiből minden reggel megeszik egyet.

-Nem úgy ment el. Tegnap elmondta neki azt, amire kértél. Felkapta a vizet, ki akarta osztani a húgát és téged, én meg kiálltam mellettetek. Beparancsoltam magam mellé, Ő meg isten tudja már melyik bakim miatt, iszonyatosan haragszik rám.

Egy pár percig csend honolt az asztalnál. Ő csak bámulta a tejben úszkáló köröket és csillagokat, amik leázták magukról a kakaós borítást, és barnává színezték a tejet.

-Én... sajnálom... Tudtam, hogy rosszul fogja érinteni, de azt hittem majd velem veszik össze, nem Veled.

-Tudod, a legjobb az lett volna, ha nem akarsz mindenkit megdugni. Akkor most nem kéne azon agyalnom, hogy Nathan mikor logikázza ki, hogy megint szakítani akar velem – egyszerűen kicsúszott a számon ez a pár mondat. Néha nem tudom visszatartani a gondolataimat, és muszáj őket kimondanom. Ha néha be tudnám fogni, igazán hálás lennék. A mondandóm elámította Harryt, és láttam rajta a meglepett dühöt.

-Én sosem akartam lefeküdni Jessicával! Ő volt az, aki játszani kezdett Velem, Ő jött be hozzám azon az estén, és Ő akart szexelni velem. Nem tehetek Róla, hogy Jess nem mondta el a bátyjának, hogy egy rossz ribanc szexuális töltetével rendelkezik, és mindenkivel összefekszik. Továbbá az sem az én hibám, hogy a te barátocskád olyan hisztis, mint egy csaj. Inkább viselkedik nőként, mint férfiként! Te nem is buzi vagy Louis! Te valami egészen különös hetero utánzat vagy, aki megkereste a leglányosabb fiút, hogy elmondhassa, Ő meleg! De te, kedves barátom inkább vagy hetero – felpattant és elviharzott. Szinte láttam a füstöt szállni ki a füléből. Nagyon felhúzta magát. Megértem, hiszen megsértettem. De úgy tűnik, mindenkit magam ellen fordítok. A szerelmem, a legjobb barátom... Lenéztem a müzlire, és nagyot sóhajtva magam elé húztam, és lassan kanalazni kezdtem a már ízetlen formákat, és a kakaóvá változott tejet.

A mai napon nem kellett csinálnunk semmit. Harry egész nap a szobájában volt. Erős okom volt feltételezni, hogy nem akart velem beszélni. Levittem a laptopomat a nappaliba, és azzal próbáltam elterelni a figyelmemet. Többé-kevésbé sikerült is. Feltettem a fejemre a fejhallgatómat és elmerültem a Pretty Little Liars új évadába. Nem tudom mi fogott meg ebben a sorozatban, de nem tudok lekattanni Róla. Harry szerint ez mindig is kicsit buzis volt. Nem tudom hány részt néztem meg belőle, de már rettenetesen éhes voltam, amikor felálltam. Úgy éreztem itt az ideje enni valamit. Rápillantottam a laptop órájára, ami egy órát mutatott. Pontosabban tíz perccel egy utánt, de ez már részletkérdés. Amint levettem a fejemről a fejhallgatót, meghallottam az éktelen dörömbölést a bejárati ajtón. Kicsit megrémültem, de elindultam az irányába. Mikor kinyitottam, Jessica állt velem szemben, vörösre sírt szemekkel. Az ajkai remegtek, miközben próbált megszólalni, de csak újra könnybe lábadtak a szemei, és hüppögni kezdett. Megsajnáltam, így megöleltem. Éreztem finom rázkódását, miközben magamhoz szorítottam. Kicseszettül éreztem magam. Mindenkinek fájdalmat okoztam. Nathannek, Jessnek, Harrynek. A lista egyre bővül. Szerencse, hogy ma nem találkoztunk a bandával. Tuti, hogy nekik is betettem volna valamivel. Halkan csitítani próbáltam, de Ő egyre jobban zokogott.

-Gyere be! Leülünk, megnyugszol, és megbeszéljük mi történt, rendben? – finoman magammal húztam és leültettem a kanapéra. Először a haját kezdte elrendezni. A szőke fürtök rendezetlenül álltak a fején, mintha nem is hozzá tartoznának. Lesimítgatta őket, majd nagyjából letörölte a kezével az arcát. Ezek után megszólalt.

-Nathan elküldött magától. Azt mondta túl nagy csalódást okoztam neki. Meg, hogy nem... hogy nem... hogy ne vagyok a húga többé – keserves sírásba kezdett, és megint hozzám bújt. Próbáltam támogatni pár szóval, de semmi nem jött ki a számon. Magam sem tudtam elhinni. Nathan ennyire elborult? Az imádott húgával ezt teszi? Felfoghatatlan volt.

-Ez azért volt, mert megtudta, hogy lefeküdtetek Harryvel? – kérdeztem, mire elszörnyedve húzódott el tőlem.

-Megígérted, hogy nem mondod el senkinek! Főleg neki nem!

-Harry kért meg rá. Ne engem hibáztasson már mindenki! Elegem van belőletek! Intézd el Harryvel, és hagyjatok ki ebből engem! – felháborodásomban elviharzottam, egyenesen a szobámba, ahol magara zártam az ajtót, és leültem az asztalomhoz. Párszor felhívtam Nathant, de mindig lecsapta rám, vagy várt, amíg a hangposta nem jelentkezik. Én pedig szokásaim ellenére, most megszólaltam, és üzeneteket hagytam neki. Mindig mást mondtam, de a lényege az volt, hogy könyörögtem bocsánatáért, vagy dühöngtem, és ezt váltogattam, amíg elkeseredésemben elsírtam magam. Utálok szerelmes lenni.