~4~

Itt az új rész! Köszönök mindenkinek mindent! Egy díjat is kaptam, amiért ezer köszönet. Sokat jelent a támogatásotok! Komikat ide is szeretnék! Illetve kérdezném, melyik design volt jobb? Mert szerintem ez kicsit egysíkú, a másiknál viszont a fejlécen nem volt rajta Jess, aki még szerepelni fog. Valaki mással egyetemben is, de ez mindegy még ;) Szóval szerintetek melyik legyen? Minden kritika jó :D

Nagyon köszönöm mindenkinek! Ígérem, 2-3 rész múlva olyan dolgok fognak történni amik nagyon felpörgetik a sztorit :D
A két zene amiből a cím alakult:Lightning és Change My Mind

 Lighting In My Mind

Louis

Hatalmas önbizalmam abban a pillanatban megszűnt, mikor kinyitottam az ajtót és Harry kétségbeesett szemeivel néztem szembe.

-Ugye nem haragszol a meleges dolog miatt? Tudom, hogy nem vagy az!-bocsánatkérése jobban szíven ütött, mint a sértése, amit a konyhában tett. Gyorsan bólintottam párat és visszamentem a szobámba. Magamra csuktam az ajtót és a szekrényből ki vettem pár megfelelőnek tartott ruhámat. Nem vittem túlzásba, ma szabadnapunk van. Levettem a polcomról a fotóalbumomat. Kicsit régimódi dolog, de én szeretem a fényképek jellegzetes illatát. Felidézi a régi emlékeket, amiket egy képen örökítettünk meg. Ez az albumom, kizárólag a fiúkkal töltött időmnek van áldozva. Az első oldalon van a legelső csoportképünk. Nem tudtuk mi vár ránk. 5 idegen fiút beraktak egy bandába. Aztán minden X faktoros fellépésünkről egy kép.  A képek váltakozásával rájöttem, szinte mindig Harry közelében álltam, és sokszor léptünk túl a barátság vonalán, persze csak játékból. Felháborodásunkat jogosnak tartom, a sok Larry shipper agressziója miatt. De nekik is igazat kell adnom, hiszen nem gondoltak félre. Egyikünk meleg. És még engem sem lep meg, hogy én vagyok az. Becsuktam a könyvet és a helyére tettem. Levettem az Eleanoros képeimet és gyorsan átlapoztam. Emlékszem, akkor jöttem rá, hogy nem szeretem igazán, amikor először lefeküdtünk. Ez már biztos meg volt egy fél éve. Talán több is. Összeráncoltam a homlokomat és hirtelen ötlettől vezérelve eltéptem a képet, amit a kezemben tartottam. Csendben néztem, ahogy a két darab lassan a padlószőnyegre esik. A fekete anyag hátborzongató hátteret varázsolt kettészakadt párosunknak. Remegve álltam fel és sétálásra adva fejemet, elhagytam a házat. Fejembe húztam a kapucnimat és róni kezdtem az utcákat. Nem értem, hogy lehetek meleg? Miért a fiúkat szeretem? Talán az, ahogy Kelsey elbánt velem, megingatta a nőkbe vetett hitemet. Ezért kéne a fiúkhoz fordulnom. „Fanyalodnom”, mondhatnám. Keserves mosoly kúszott az arcomra. Sosem volt bajom a melegekkel, csak nem akartam, hogy érdeklődjenek irántam. És most azzá váltam? Képtelenség.

Szinte láttam magam előtt, ahogy a lelkem és az agyam harcol egymással. Lélekben belenyugodtam. Ha ez kell, ezt fogom megszerezni. Mindig ilyen voltam. Nekem egyéjszakás kalandok kellettek a barátnőm mellé. Megszereztem. Lányok helyett fiú kell? Megoldom. Ha pedig biszexuális vagyok, ez van. Fogalmam sincs, hogy miért kedveltem meg Nathant, de tudom, hogy már régen is volt pár meleg helyzetünk.

Fülledt meleg volt, a medence partján heverészve bámultuk a csajokat. Nathan szeme majdnem kiesett, amikor a húga leállt beszélgetni egy nála pár évvel idősebb sráccal.

-Odamegyek és ellökdösöm a srácot-morgott és szállt volna fel a napágyról. Elmentem hozzájuk látogatóba, és jó idő lévén elmentünk strandolni, és a húga, Jess is velünk jött.

-Hagyd! Tini...-legyintettem lemondóan. Nath fujtatva visszahuppant. Sosem értettem miért fogad nekem mindig szót. Talán tiszteli, hogy idősebb  vagyok.

-Bejössz a vízbe?-álltam fel, és kinyújtóztam. Bólintott és letette Ray Banjét a heverőre. A vízben hülyéskedtünk, mikor is véletlenül... tökön rúgtam.

-Ááá-morrant fel. Aggódva figyeltem fel panaszos nyögésére.

-Szerencséd hogy vízben vagyunk!-vetett rám egy „minden rendben” pillantást. Bűnbánóan segítettem neki kimászni. Hirtelen megcsúsztam és magammal rántottam. Rám esett és ajkai az enyémeknek ütköztek. Csak az ütközés miatt, de hirtelen mindketten cékla vörösek lettünk.

Itt kerültem hozzá a legközelebb. Ajkaimat kellemes bizsergés lepte el, ahogy rágondoltam a „csókunkra”. Persze ez csak ártatlan szájra puszi volt. Neki. Nekem meg... Akkor az volt, jelen helyzetben az egyetlen remény, amibe kapaszkodhatok. Szóval a lelkem jól van, köszöni szépen. Bár három éve nem bocsátott ki magából egyetlen szerelemhez hasonlatos érzelmet sem, jól van. Persze, nem zavar, ha nincs szerelmem. Megesik. Az zavar, hogy a helyét egy kurva nehéz kő birtokolja, ami lehúz magával. Nem mondanám, hogy valaha is bizonytalan lettem volna, mert nem voltam. Mindig egyenes döntéseket és egyenes következtetéseket tettem. Most pedig itt állok egyik kezemben egy halom semmivel, a másikban meg semmi sincs.  Szép az élet. Vegyük sorra. Észérvekkel, anélkül, hogy figyelembe venném halott lelkem kétségbeesett sikítását, ami közli velem:

-Végre lehetnél szerelmes! Boldog lehetnél! Felejthetnél!

Ezt a hangocskát kikapcsolva agyalni kezdtem. A hátrányokkal kezdeném. Ha kiderülne, hogy meleg vagyok, a rajongóink nagyobb részét elveszteném. Ha pedig kiderülne, hogy Nathant akarom magam mellé, akkor a többi is menne. Bár, a reményemet megtartom arra az esetre, hátha nem akadna ki mindenki annyira. Mert ha Larry létezne, a rajongók belenyugodnának. Még a menedzsment is. De ha a rivális banda énekesével állnék össze! Talán találkoznom kéne Adam Lamberttel, Ő talán tudja, hogy kell ezt csinálni. Én gyenge vagyok ehhez. Előnyös észérvek nem nagyon vannak. A menedzsment kikelne magából. A rajongók –a békülés ellenére – Nathet is támadnak. A két banda szenvedné meg a boldogságomat. Mit az nekem! Már kibírtam ezt a pár évet, még néhány évtizedet leélni egyedül semmiség! Végülis a fiúk és El is ott lennének. Régen a házasság nem a boldogságról, hanem a stabilitásról szólt. És ha én a stabilitást biztosítanám Elnek, Ő pedig boldog lehetne? Hiszen szeretem Őt, csak nem éppen úgy, ahogy kéne. Nem lennék egyedül, ha belegondolok. Csak éppen nem lenne velem, akit szeretnék magam mellé. Mire gondolok egyáltalán? Nathan hetero! Nem hiszem, hogy ha elé állok azzal, hogy meleg vagyok, és szerelmes vagyok belé, a nyakamba ugrana. Csak mert pici Louis szívecskéje összetört! Hogyne! Az esküvőmre unikornisokat szeretnék! Köszönöm...

Jó lesz ez így... A baráti szerelem segít egy kicsit. A rajongók is. Túl kell lépnem Kelseyn. Sokáig ment a rejtegetés, de most egyszerűen el kell magamtól szakítanom az emlékét. Csak őt. Nem azokat a dolgokat, amiket együtt éltünk meg. Most értettem meg, a szakítással nem arról kell megfeledkezni, miket éltünk meg együtt. Csak egyszerűen el kell távolítani a másikat az emlékből. Nem Mi, hanem Én. Sokáig tartott erre rájönnöm. Lassú lesz, de legalább kiirtom Kelseyt a gondjaim közül.

Olyan sokat gondolkodtam, hogy már lement a nap, így haza indultam. Harry nem volt otthon. Nem érdekelt hova ment, általában reggelre otthon van. Beálltam a zuhanyzóba és lefürödtem. Pizsamába bújtam, ami jelen esetben csak egy mackó nadrág és egy póló volt. Vacsiztam, a nagy elmélkedés elvette az étvágyam, de most visszajött. Befaltam pár dolgot, majd leültem TV-zni. Elhúzta a számat,mikor egy meleg pár heves csókolózása jelent meg a dobozban. Ennek ellenére hagytam. A csókolózás elkezdett átmenni valami egészen másba. Akaratlanul is nadrágomhoz értem, amiben megállíthatatlanul nőtt a merevedésem. Meleg vagyok. Ez van. Most már ez izgat fel. Hangosan felsóhajtottam és kikapcsoltam a zajládát. Felmenekültem az én kis világomba és magamra csuktam mindent. Takarók alá bújva törődtem bele a dolgomba. Meleg vagyok. És ha az vagyok, az vagyok. Megpróbálom titokban tartani. Addig kerülöm Nathant. Hátha valahogy elfelejtem kedvelni. Vagy valami ilyesmi.

 

 

#Mivel most nem raktam a részbe képeket, íme, egy kis kárpótlás :D