~6~

És itt a második rész amit mára ígértem. ! Kérek komikat :)
Nem tudom mikor lesznek részek, igyekszem, de gimibe megyek, és szeretnék tanulni :/ szóval valszeg hétvégén, de ritkán hétköznáp is lehet, de csak akkor, ha nem vagyok túl elfoglalt. Nos, pussza :*

Songs: Satellite and I Would

I Would Be A Satellite

Louis

Annak ellenére, hogy kezdett bennem megfogalmazódni, hogy miként is érzek Nath felé, még nem álltam kész rá, hogy találkozzunk. Pedig nem rég hívott, hogy be akar nekem mutatni valakit. Még nem erősítettem meg magam eléggé. Valószínűleg rávetném magam, ha most találkoznánk.Egy hét telt el az Eleanorral való szakításunk óta, és most mindenki minket sirat. Csak mi nem. Én el vagyok foglalva Nath kerülésével, El pedig támogat. Egy dolgot kért sok hűtlenségem ellenében. Amíg nincs semmi Nath és Köztem, addig elégítsem ki a vágyait. Igen, elmondtam neki, hogy míg jártunk számtalanszor megcsaltam. Ezért megsértődött, és ennyit kért. Ezt pedig örömmel teljesítem. Egy embert ismerek, aki enyhítheti egy kicsit Nath iránti vágyaimat. És ez Jay. Nem vettem még a bátorságot, hogy felhívjam, és Nathan felől érdeklődjek. Ma eljött a nap. Egy interjú után voltunk, Harry pedig elment csajokat hajkurászni valahova. Leültem a nappaliba és remegve kerestem meg Jay nevét a telefonom névjegyzékében. Rányomtam és a fülemhez emeltem a készüléket. Vártam, amíg felveszi, és mikor ez megtörtént, erős akcentusa törte meg a monoton csendet körülöttem.

-Szevasz Törpe! Mizújs?

-Semmi különös. Csak beszélgetni akartam valakivel.

-Hm... Nem akarsz átjönni?

-Hát... végülis. Egy óra és ott vagyok.

-Oké, addig rendet teszek. Várlak-letettük, és felmentem. Felvettem egy fekete gatyát és egy oroszlános fölsőt. Magamra húztam a cipőmet és kilépve a házból megcsapott az eső illata. Megszokhatnám már, hiszen Londonban élek.  Beültem a kocsimba és Jay házáig nem álltam meg. London közlekedése egy nagy kavalkád. Mindenhol autók tömörülnek, és a csúcsban mozdulni sem lehet. Egy pillanatra is elveszted a figyelmed, véged! 5 perc késéssel érkeztem Jay lakásához. A növénnyel benőtt családi ház kellemes érzésekkel töltött el. Mindig is irigyeltem, hogy ilyen otthonos háza van. Egy testőr beengedett, és fel is kísért a házig. Jay a konyhában ügyeskedett. Szakács sapka volt rajta, és kötény.

-Hello, Séf úr! Mit sütsz?-mellé léptem és vállához simulva kerültem közelebb a tálhoz.

-Csokis kekszet, ala Jay McGuiness. Még ki kell hűlnie. Addig kérsz egy sört? Alkoholmentes is van-levette a főzős cuccait és hűtőből kivette a két üveg sört, majd kinyitotta Őket. A kezembe nyomta a sajátomat, és elhelyezkedtünk a nappalban.

-És hogy van Siva meg N.... Nar....-erőlködöm, de folyamatosan elfelejtem Siva barátnőjének a nevét.

-Nareesha. És megvannak. Dúl a szerelem, mint midig-vállat vont és beleivott a frissítőbe.

-Ésss Max?-valamiért nem akartam rögtön azzal kezdeni, mi van Nath-val.

-Vele semmi sincs.

-Nath?-szinte éreztem, ahogy elönti fejemet vér. Remélem nem vette észre. Közömbösen nézte, ahogy a zöld üvegben felfelé szállnak a buborékok.

-Azt mondta nem akarsz vele találkozni. Kétségbe volt esve emiatt. Megint azt hiszi, el akarod magadtól taszítni Őt-rám vetette gyilkos pillantását. Szóval Ő is ettől fél? Pedig ha tudnék, mennyire nem akarom eltaszítani magamtól Őket. Sőt, valakit minél közelebb akarok magamhoz érezni.

-Ez nem igaz, csak... Egyedül akartam lenni-félre néztem, és ebből rögtön leszűrhette, hogy hazudok.

-Fáj?-egyszerű kérdését nem tudtam értelmezni. Mit ért azon, hogy fáj?

-Hm?

-Eleanor! Szakítottatok, nem?-így már értem. Szóval letörtnek és remény vesztettnek kéne lennem?

-De. Barátok maradtunk. Mindketten éreztük, hogy jobb lesz csak barátként. Kihűlt a kapcsolatunk-mindenféle hülyeséget összehordtam csak szabadulhassak ettől a témától.

-Ohh, értem. Amúgy, Nathan elmondta kit akar bemutatni?

-Nem.

-Gondolom hallottad, hogy a dalos pacsirtának barátnője van.

Hirtelen lefagyott körülöttem a világ. Barátnője van. Persze Louis! Hiszen hetero, szingli, és azt tesz amit akar! Attól még, hogy te szereted, Ő nem fog megváltozni! Főleg ha beszari tini lányként epedezel a figyelméért, de nem lépsz semmit! Gondolataim gyorsan futottak rajtam végig. Akkor is fájt, ha ezeket gondoltam. A szívem majdnem összetört, és legszívesebben álomba sírtam volna magam. De férfi vagyok, így csak elvigyorodtam és az általában természetesen jövő perverz megjegyzéseimet próbáltam előkeríteni. Nem igazán akartak jönni, így csak kortyoltam egyet, mintha mi sem történt volna.

-Nem, még nem. Majd írok neki-ezen kívül nem sok lényeges dolog történt, de az információ, amit megszereztem, bőven elég volt arra, hogy elmenjen a kedvem mindentől. Elköszöntem Jaytől és haza mentem. Este 7-re értem haza, Harry pedig már otthon volt. Megkérdezte hol voltam, de nem mondtam semmit. Felrohantam a szobámba és magamra csaptam az ajtót. Érdekes, hogy mostanában tényleg csajként viselkedek. Levetkőztem, és lezuhanyoztam. Meztelenül feküdtem be az ágyba és a hideg simogatta a meleg víztől felhevült testemet. Kiterülve feküdtem, és a plafont bámultam. Erőtlenül írtam Nath twitterére egy gratulációt, ahogy sok más rajongója tette, így valószínűleg az enyém csak elveszik majd a sok gratuláció között. Sőt, valószínűleg túlzottan el van foglalva a barátnőjével, hogy bárkinek is válaszolhasson. Ennek ellenére pár perc múlva pittyegett a telefonom. Meglestem, és Nathan megköszönte.  Valami furcsa érzés költözött belém. Leginkább a „végre észrevett” érzéshez tudnám hasonlítani, amit mindenki megél. Ki ne emlékezne arra, amikor a kiszemeltje először mosolygott rá, vagy beszélgetett vele? Nos, én pont így éreztem magam.  Különös, miért pont az enyémre válaszolt? Oké, barátok vagyunk és ez szokás, de... tisztára úgy gondolkodok, mint egy reményvesztett lány! Nem érzem magam férfinak. Így felhívtam Elt.

-Szia Louis!-kedvesen szólt a telefonba.

-Szia El! Át tudnál jönni?

-Persze!-lecsapta, és fél óra múlva benyitott- Addigra rám került egy nadrág. Megállt az ajtóban, és várta, hogy oda menjek hozzá. Mentem is. Becsaptam az ajtót és neki löktem. Felkuncogott, pedig nem voltam jó kedvemben.

-Lou!-játékosan beletúrt a hajamba.

-Nem érzem magam férfinak. Tudsz nekem segíteni?-morogtam a fülébe, mire  keze a nyakamra vándoroltak.

-Ha segítesz nekem, nőnek érezni magam-suttogta és a szemembe nézett.

-Bármikor-dörmögtem és ajkaira tapadtam. Ebből a jelenetből rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok meleg. Biszexuális vagyok, és ez igazából a legrosszabb egy magával éppen harcoló ember számára. Mert ez azt jelenti, ez se, az se vagyok. Egyszóval sehová nem tartozom.

#Megint csak itt pótlom a 2 szokásos képet :D
 

~5~

Igen, itt a rész. Van egy rész, amit egyik kedves olvasóm inspirált, imádat érte :*  Ma még jön rész, figyeljetek. Azt hiszem csak egy. Ja és lesz egy új blog, a kedves Ariel-től, aki a világ legfantasztikusabb írónője! Imádom :D Igen Ő a mi kis Company-nk másik tagja. Nos, olvassatok :D

Songs: Same Mistakes  és Hi&Low

Same Hi

Louis

Egyre gyengülök, megállíthatatlanul rohanok valami felé, amit sosem érhetek el, és ebbe belefáradtam. Megteszem az első lépést, félve bár, de megteszem. A kávézót azért választottam, mert így nem fogunk nagy patáliát keríteni ennek az egésznek. Eleanor, mint mindig, hosszú csókkal köszönt, nem sokat törődve a közönségünkkel. Eltoltam magamtól, mint mindig. Rámosolyogtam és köszöntem neki, majd leültettem.

-Miről akartál beszélni, Lou? A telefonban nagyon komoly voltál!- aggodalma kicsit rosszul esett. Nem akarom, hogy szomorú legyen, mert szeretem, ha nem is úgy, ahogy kéne.

-Eleanor! Én szeretlek, de nem folytathatjuk tovább-hihetetlenül könnyeden jöttek a számra a szavak. El megdöbbent, és láttam a szemében megcsillanni az első könnycseppet.

-De, de, Lou... Mi... Miért?-remegett a hangja.  Fel sem merült, hogy esetleg viccelek. Tudja, ezzel sosem viccelnék.

-Menjünk sétálni és elmesélem-felálltunk és elmentünk már nyúlt volna a kezemért, de mikor látta, hogy nem viszonzom a mozdulatot, feladta. Furcsa lesz egymás nélkül.

-Nos?-kérdése hidegen visszhangzott a fejemben. Mit is akarok elmondani? Azt, hogy a fiúkat szeretem? Vagy azt, hogy igazából Nathant akarom magam mellé? Nem tudom. Gondoltam az elején kezdem. Megérdemli, hogy mindent tudjon. Ennyivel tartozom neki.

-Volt egy kapcsolatom, mikor a banda megalakult. Kelsey Hardwick személyében-El felszisszent. Tudta, hogy jártunk, mert elmondtam neki, de részleteket sosem közöltem vele.

-Nagyon szerettem. Az életemnél is jobban. Megkértem a kezét, és igent mondott. Három hónapra rá megcsalt Tommal. Így romlott meg a kapcsolatunk a bandával. Miattam utáltuk őket. Én pedig összetörtem, minden nap ittam, aztán jöttél te.

Eleanor figyelmesen hallgatott, és utolsó szavaimnál elmosolyodott. Nem szólt közbe, tudta, ezt senkinek nem mondtam el egészen. Ennek így kellett történnie. El mindig is a legjobb tanácsadóm volt. Biztosra veszem, hogy most is segíteni fog.

-Tudnod kell, hogy én tényleg azt hittem szerelmes vagyok beléd. De amikor lefeküdtünk, nem éreztem azt, amit addig mindig. Az elsöprő érzelmeket. Az csak szex volt, nem szeretkezés. Akkor jöttem rá, hogy nem vagyok képes szerelmes lenni. Nem mondtam el neked, és eljátszottam a szerelmest. Nem tudom miért nem vettem eddig a bátorságot, így többet fogsz szenvedni és azt nem akarom. Remélem, nem kívánsz most pokolra-jól tudtam miért most jött meg a bátorságom, és ezt is szándékomban áll elmondani neki, de csak miután feldolgozta.

-Louis, miért? Miért most?-tartotta magát. Mindig is erős nőkhöz vonzódtam, akiket nem kell vigasztalni, és El is ilyen. Szinte sosem láttam sírni. A szakítás kedvéért nem fogja összetörni az érinthetetlenség buborékját.

-Tudnod kell. Azt hiszem... szerelmes lettem-lesütöttem a szemem és nem tudtam folytatni. Komolyan ezt teszem vele? Nem szóltunk, csak mentünk, mentünk, majd jegesen feltette kérdését.

-Ki az?- Ki az aki jobb nálam? Szinte látta magam előtt a mondat végét.

-Megígéred, hogy senkinek nem mondod el?-rápillantottam és komolyan bólintott, maga elé meredve. Gratulálok Louis, forgasd meg a szívében azt a kurva kést! Vedd el tőle azt, amit tőled is elvettek!

-Nathan-megrendített a kimondott vallomásom, de valamilyen szinten jól esett. Kicsit még szoknom kell ezt, de alapvetően tetszik. Nem tudom, hogy az tetszik-e, hogy szerelmes vagyok, vagy az hogy Nathan a kiszemeltem.

-Hogy mi? Oké, komolyan Lou, ki az?-nevetett, gondolom azt hiszi csak Őt akarom megviccelni, hogy jobb kedve legyen.

-Komolyan mondtam. Kérlek, ne nevess ki! Ez nekem nagyon fontos!-kicsit lekorholtam, mire megszeppent. Nagy szemekkel nézett rám, majd körbe. Egy pad felé vette az utat és levetődött rá. Követtem és leültem mellé. Megfogtam a kezét és megszorongattam. Hatalmas szemivel kémlelt engem, és értetlen tekintete hitetlenségéről árulkodott.

-Ez nem lehet igaz... - suttogta. Valószínűleg én is így reagálok ellenkező esetben. Kiderül a párunkról, hogy meleg.

-De az.

-És... Boldog vagy? Mármint... Hogy jöttél rá egyáltalán? Ez nem olyan dolog, hogy hopp, egy csapásra ilyen leszel.

-Amikor kibékültünk, akkor jöttem rá, hogy valami furcsa módon a közelében mosolyogni támad kedvem. Aztán elmentünk bulizni és... mi...-rettenetesen elpirultam, mintha újra tizenéves lennék, és az anyukámnak kéne bevallanom, hogy tetszik egy lány.

-Mit?-El kíváncsi hangja még jobban megpirította az arcomat.

-Ömm... Szóval csókolóztunk és... kiszívtam a nyakát-konkrétan bevallottam, hogy megcsalom. Nem mertem rá nézni, de el tudtam képzelni, ahogy tátott szájjal bámul rám.

-Louis, ez... De ez fantasztikus! - felvisított én pedig rákaptam a tekintetem.

-Miért is?- értetlenkedtem. Eddig szomorú volt, aztán hitetlen, most meg itt örülködik, miközben én próbálok nem teljesen beleesni Nath-be.

-Azért, mert ez azt jelenti, hogy megtaláltad az igazi önmagad. Engem nem zavar, hogy így találta meg magad, ha neked jó nekem is. Majd valahogy megoldom. De ha csókolóztatok, ez tudod mit jelent? Azt, hogy Ő is érez valamit!

-He? Részegek voltunk! Ez nem jelent semmit!-ellenkeztem.

-Ugyan! Lou, a részegek igazat mondanak. Oké, csókolózni szoktak berúgva, de még beállva se hagynám egy számomra érdektelen fiúnak, hogy kiszívja a nyakam. 

-El, Nath a lányokat szereti-pukkasztottam ki a romantikus buborékot, amiben El gondolkodik.

-Ne higyj nekem! Bármi megtörténhet, ha hiszel benne!-kacsintott, majd egy arcra puszival elbúcsúzott. Furcsa, milyen könnyen túltette magát a szakításon. Feltételezem otthon mindent lerombol, és mindennek elhord majd. De tudja, hogy most szükségem van minden támogatásra. Hiszen rajta kívül senki nem tudja. Eleanor tényleg a legjobb barátaim közé tartozik, és még mindig bízok benne, hogy nem kürtöli szét a titkom. Egy kis hiszti, és lenyugszik. Nem egészen hittem neki. De legalább most van egy kis reményem. Talán lehet valami belőlem, a szerencsétlen romhalmazon kívül.

~4~

Itt az új rész! Köszönök mindenkinek mindent! Egy díjat is kaptam, amiért ezer köszönet. Sokat jelent a támogatásotok! Komikat ide is szeretnék! Illetve kérdezném, melyik design volt jobb? Mert szerintem ez kicsit egysíkú, a másiknál viszont a fejlécen nem volt rajta Jess, aki még szerepelni fog. Valaki mással egyetemben is, de ez mindegy még ;) Szóval szerintetek melyik legyen? Minden kritika jó :D

Nagyon köszönöm mindenkinek! Ígérem, 2-3 rész múlva olyan dolgok fognak történni amik nagyon felpörgetik a sztorit :D
A két zene amiből a cím alakult:Lightning és Change My Mind

 Lighting In My Mind

Louis

Hatalmas önbizalmam abban a pillanatban megszűnt, mikor kinyitottam az ajtót és Harry kétségbeesett szemeivel néztem szembe.

-Ugye nem haragszol a meleges dolog miatt? Tudom, hogy nem vagy az!-bocsánatkérése jobban szíven ütött, mint a sértése, amit a konyhában tett. Gyorsan bólintottam párat és visszamentem a szobámba. Magamra csuktam az ajtót és a szekrényből ki vettem pár megfelelőnek tartott ruhámat. Nem vittem túlzásba, ma szabadnapunk van. Levettem a polcomról a fotóalbumomat. Kicsit régimódi dolog, de én szeretem a fényképek jellegzetes illatát. Felidézi a régi emlékeket, amiket egy képen örökítettünk meg. Ez az albumom, kizárólag a fiúkkal töltött időmnek van áldozva. Az első oldalon van a legelső csoportképünk. Nem tudtuk mi vár ránk. 5 idegen fiút beraktak egy bandába. Aztán minden X faktoros fellépésünkről egy kép.  A képek váltakozásával rájöttem, szinte mindig Harry közelében álltam, és sokszor léptünk túl a barátság vonalán, persze csak játékból. Felháborodásunkat jogosnak tartom, a sok Larry shipper agressziója miatt. De nekik is igazat kell adnom, hiszen nem gondoltak félre. Egyikünk meleg. És még engem sem lep meg, hogy én vagyok az. Becsuktam a könyvet és a helyére tettem. Levettem az Eleanoros képeimet és gyorsan átlapoztam. Emlékszem, akkor jöttem rá, hogy nem szeretem igazán, amikor először lefeküdtünk. Ez már biztos meg volt egy fél éve. Talán több is. Összeráncoltam a homlokomat és hirtelen ötlettől vezérelve eltéptem a képet, amit a kezemben tartottam. Csendben néztem, ahogy a két darab lassan a padlószőnyegre esik. A fekete anyag hátborzongató hátteret varázsolt kettészakadt párosunknak. Remegve álltam fel és sétálásra adva fejemet, elhagytam a házat. Fejembe húztam a kapucnimat és róni kezdtem az utcákat. Nem értem, hogy lehetek meleg? Miért a fiúkat szeretem? Talán az, ahogy Kelsey elbánt velem, megingatta a nőkbe vetett hitemet. Ezért kéne a fiúkhoz fordulnom. „Fanyalodnom”, mondhatnám. Keserves mosoly kúszott az arcomra. Sosem volt bajom a melegekkel, csak nem akartam, hogy érdeklődjenek irántam. És most azzá váltam? Képtelenség.

Szinte láttam magam előtt, ahogy a lelkem és az agyam harcol egymással. Lélekben belenyugodtam. Ha ez kell, ezt fogom megszerezni. Mindig ilyen voltam. Nekem egyéjszakás kalandok kellettek a barátnőm mellé. Megszereztem. Lányok helyett fiú kell? Megoldom. Ha pedig biszexuális vagyok, ez van. Fogalmam sincs, hogy miért kedveltem meg Nathant, de tudom, hogy már régen is volt pár meleg helyzetünk.

Fülledt meleg volt, a medence partján heverészve bámultuk a csajokat. Nathan szeme majdnem kiesett, amikor a húga leállt beszélgetni egy nála pár évvel idősebb sráccal.

-Odamegyek és ellökdösöm a srácot-morgott és szállt volna fel a napágyról. Elmentem hozzájuk látogatóba, és jó idő lévén elmentünk strandolni, és a húga, Jess is velünk jött.

-Hagyd! Tini...-legyintettem lemondóan. Nath fujtatva visszahuppant. Sosem értettem miért fogad nekem mindig szót. Talán tiszteli, hogy idősebb  vagyok.

-Bejössz a vízbe?-álltam fel, és kinyújtóztam. Bólintott és letette Ray Banjét a heverőre. A vízben hülyéskedtünk, mikor is véletlenül... tökön rúgtam.

-Ááá-morrant fel. Aggódva figyeltem fel panaszos nyögésére.

-Szerencséd hogy vízben vagyunk!-vetett rám egy „minden rendben” pillantást. Bűnbánóan segítettem neki kimászni. Hirtelen megcsúsztam és magammal rántottam. Rám esett és ajkai az enyémeknek ütköztek. Csak az ütközés miatt, de hirtelen mindketten cékla vörösek lettünk.

Itt kerültem hozzá a legközelebb. Ajkaimat kellemes bizsergés lepte el, ahogy rágondoltam a „csókunkra”. Persze ez csak ártatlan szájra puszi volt. Neki. Nekem meg... Akkor az volt, jelen helyzetben az egyetlen remény, amibe kapaszkodhatok. Szóval a lelkem jól van, köszöni szépen. Bár három éve nem bocsátott ki magából egyetlen szerelemhez hasonlatos érzelmet sem, jól van. Persze, nem zavar, ha nincs szerelmem. Megesik. Az zavar, hogy a helyét egy kurva nehéz kő birtokolja, ami lehúz magával. Nem mondanám, hogy valaha is bizonytalan lettem volna, mert nem voltam. Mindig egyenes döntéseket és egyenes következtetéseket tettem. Most pedig itt állok egyik kezemben egy halom semmivel, a másikban meg semmi sincs.  Szép az élet. Vegyük sorra. Észérvekkel, anélkül, hogy figyelembe venném halott lelkem kétségbeesett sikítását, ami közli velem:

-Végre lehetnél szerelmes! Boldog lehetnél! Felejthetnél!

Ezt a hangocskát kikapcsolva agyalni kezdtem. A hátrányokkal kezdeném. Ha kiderülne, hogy meleg vagyok, a rajongóink nagyobb részét elveszteném. Ha pedig kiderülne, hogy Nathant akarom magam mellé, akkor a többi is menne. Bár, a reményemet megtartom arra az esetre, hátha nem akadna ki mindenki annyira. Mert ha Larry létezne, a rajongók belenyugodnának. Még a menedzsment is. De ha a rivális banda énekesével állnék össze! Talán találkoznom kéne Adam Lamberttel, Ő talán tudja, hogy kell ezt csinálni. Én gyenge vagyok ehhez. Előnyös észérvek nem nagyon vannak. A menedzsment kikelne magából. A rajongók –a békülés ellenére – Nathet is támadnak. A két banda szenvedné meg a boldogságomat. Mit az nekem! Már kibírtam ezt a pár évet, még néhány évtizedet leélni egyedül semmiség! Végülis a fiúk és El is ott lennének. Régen a házasság nem a boldogságról, hanem a stabilitásról szólt. És ha én a stabilitást biztosítanám Elnek, Ő pedig boldog lehetne? Hiszen szeretem Őt, csak nem éppen úgy, ahogy kéne. Nem lennék egyedül, ha belegondolok. Csak éppen nem lenne velem, akit szeretnék magam mellé. Mire gondolok egyáltalán? Nathan hetero! Nem hiszem, hogy ha elé állok azzal, hogy meleg vagyok, és szerelmes vagyok belé, a nyakamba ugrana. Csak mert pici Louis szívecskéje összetört! Hogyne! Az esküvőmre unikornisokat szeretnék! Köszönöm...

Jó lesz ez így... A baráti szerelem segít egy kicsit. A rajongók is. Túl kell lépnem Kelseyn. Sokáig ment a rejtegetés, de most egyszerűen el kell magamtól szakítanom az emlékét. Csak őt. Nem azokat a dolgokat, amiket együtt éltünk meg. Most értettem meg, a szakítással nem arról kell megfeledkezni, miket éltünk meg együtt. Csak egyszerűen el kell távolítani a másikat az emlékből. Nem Mi, hanem Én. Sokáig tartott erre rájönnöm. Lassú lesz, de legalább kiirtom Kelseyt a gondjaim közül.

Olyan sokat gondolkodtam, hogy már lement a nap, így haza indultam. Harry nem volt otthon. Nem érdekelt hova ment, általában reggelre otthon van. Beálltam a zuhanyzóba és lefürödtem. Pizsamába bújtam, ami jelen esetben csak egy mackó nadrág és egy póló volt. Vacsiztam, a nagy elmélkedés elvette az étvágyam, de most visszajött. Befaltam pár dolgot, majd leültem TV-zni. Elhúzta a számat,mikor egy meleg pár heves csókolózása jelent meg a dobozban. Ennek ellenére hagytam. A csókolózás elkezdett átmenni valami egészen másba. Akaratlanul is nadrágomhoz értem, amiben megállíthatatlanul nőtt a merevedésem. Meleg vagyok. Ez van. Most már ez izgat fel. Hangosan felsóhajtottam és kikapcsoltam a zajládát. Felmenekültem az én kis világomba és magamra csuktam mindent. Takarók alá bújva törődtem bele a dolgomba. Meleg vagyok. És ha az vagyok, az vagyok. Megpróbálom titokban tartani. Addig kerülöm Nathant. Hátha valahogy elfelejtem kedvelni. Vagy valami ilyesmi.

 

 

#Mivel most nem raktam a részbe képeket, íme, egy kis kárpótlás :D

~3~

Üdvözlök mindenkit. Tudom hogy kicsit régen voltam. Amúgy nem tudom mikor jönnek a részek, ezt változó. Keddtől táborban vagyok, szóval egy hétig nem lesz rés, megint. De itt van ez, most hoztam. Friss ropogós. Élvezzétek :) Sikerült végre valami szar designet összehoznom...... Tudom hogy nem hosszúak a részek, de mindig olyan történik, amit nem szívesen kombinálok mással. És mert a sztori már meg van. Kövessetek Bloglovinon, komikat is szeretnééék :D Köszönöm. Ja és van chat is ~Emily

Drunk While We're Young

Louis

Átcaplattam Harryhez és bejelentettem a nagy hírt, miszerint kimozdulunk ma este. Beletörődve bólintott. Lezuhanyoztam és egy szál törülközőben válogattam a ruháimat. Egy fekete ing mellett döntöttem és egy hasonló színű gatyában.  A nők döglenek a feszülős fekete ruhákért. A többség. Persze van barátnőm, de ez nem szokott zavarni, ha megkívánok valakit. Elég rossz tulajdonságom, még akkor is, ha csak megjátszom a szerető pasi alteregót. Ha már nem tudok szerelmes lenni, legalább valamim legyen.  Bevonultam a fürdőbe és megalkottam valami hajzatot a fejemre. Harry göndör hajával bezzeg könnyebb. Ráken egy kis zselét és úgy marad, nekem meg vagy fél órát – ha nem többet – kell szenvednem vele. Miután végeztem a telefonommal levonultam a nappaliba, és Nath-vel lebeszéltük a részleteket. 7-kor találkozunk egy buliban, a belvárosban. Siva nem tud jönni, mert barátnőzik. Fél hétkor Harry lefáradt, és grimaszolt egyet, amikor meglátta mit vettem fel.

-Louis…-kezdte volna, de megállítottam.

-Tudom, nem kellene ezt csinálnom, ha El megtudja nekem végem, megtudja mindenki, a Modest! megdögleszt, de te ezt nem értheted. Nem értheted, hogy nem vagyok szerelmes a barátnőmbe.

Sóhajtással kommentálta kinyilvánulásomat. Az Ő kocsijával mentünk az egyik felkapott belvárosi klubba. Reflektorfények, villogó fények, olcsó, mini ruhás lányok, gazdag kölykök iPhone-nal a kezükben. Azt hiszem kivonult a The Wanted Security teljes gárdája. Mikor Harry leparkolt és kiszálltunk, 5 fekete, napszemüveges, kigyúrt, izomagyú fickó segített el minket a bejáratig. Felvezettek minket a VIP részbe. Harry éhes tekintettel vizslatta a kiütött tini lányokat, akikkel ha lefekszik, kiskorú megrontásának számítana, abban biztos vagyok. Nos, Harrynek ez is elég. Néhány szűz kurva, mit nem adna, hogy a Nagy Harry Styles vegye el nagy terhű szüzességüket. És ezt Ő ki is használja. Beleírhatná az életrajzába hogy énekes, szűzoltó. A VIP rész függönyökkel volt eltakarva, és jó pénzt kellett érte fizetni. Hatalmas fotelek, dübörgő zene, félmeztelen pincér fiúk a női szemlélőknek, fehérneműs pincér lányok a férfiaknak. A sarokban ülő társaság volt a miénk, jól kiütve. Mindenki ott volt, rajtunk kívül. Tom és Max egymáson feküdtek és röhögtek valamin, de eszeveszettül. Jay meg Nath pedig Niall hajába rakosgatott mogyorókat, amiket az asztalokra tesznek ki, nasiként. Szóval, hogy felfogja az alkoholt, de kétlem, hogy sokat érne. Liam a fejét fogta, és inkább nem szólt semmit. Zayn a telefonját bújta. Amint odaértünk, hatalmas üvöltéssel üdvözöltek minket. Liam az öltözékemet meglátva hasonló grimaszt vágott, mint Harry otthon. Józanon még tudja miért nézek ki így. Leültünk és rögtön letámadtak minket, hogy igyunk. Ittunk is. Egész este. Innen kiesett minden.

Döntötték magukba a piát. Hangos társaság voltak. A pincérek nem győzték vinni a piákat az asztalhoz. A fekete hajú fiú elaludt, nem zavartatta magát. Louis és Nathan felálltak az asztalra és együtt kezdtek táncolni. Mindenki röhögött rajtuk. Az alkohol gőzös tekintetek, elhomályosodott elmék nem látták a szenvedélyt a mozdulatok mögött. Ez csak egy játék volt. Legalábbis mindenki azt hitte. Még az asztalon táncolók is.

Louis megragadta Nath derekát és magához húzta. Nath erre Lou tarkójára vezette a kezét és a mellkasa felé kezdte húzni. A másik erre reagálva lejjebb csúsztatta a kezét és belemarkolt társának fenekébe. Az erre kéjesen nyögött és csípőjét egy automatikus mozdulattal a barna hajúénak tolta. Kéjes nyögés szakadt ki mindkettő száján, de a többiek ezt nem hallották. Csak azt látták, ahogy a két fiú egymásnak esett az asztalon. Nath mozdított egyet a csípőjén. Majd még egyet. Majd még egyet. Louis szemei becsukódtak és élvezte, ahogy a fiatalabb úgy dörgöli hozzá magát, mint egy rossz kurva. Merevedése életre kelt az érintésekre, de nem tulajdonított neki figyelmet. Belemarkolt a hajába és a selymes tincseket meghúzva hátra húzta a fejét. Kicsit lejjebb döntötte a fejét és végignyalta Nath nyakát. Lefelé is megismételte, majd a kulcscsont és nyak találkozásánál elkezdte finoman puszilgatni, majd szívogatni. Nath fájdalmasan szisszent fel, mikor Louis érintette nedves ajkaival a gyenge pontját. Megvagy. Louis elvigyorodott és beleharapott a pontba, majd vad indulattal szívni kezdte. Már nem érdekelték őket a többiek füttyögései. Ott álltak az asztalon, gatyájuknak feszülve, egymást kényeztetve. Lou észrevette, ahogy Nath lassan elkezdte betolni kezét az ingje alá. Remegve vett egy levegőt mikor a meztelen bőréhez ért. Lou elvigyorodott. Megmosolyogtatta, milyen mély benyomást tud kelteni a másikban. Elszakadt a nyakától és a szemébe nézett. Elmélyedt a meghatározhatatlan kék szemekben. Elbűvölte a mélység. Egyre közelebb hajolt hozzá. Mikor már tényleg csak pár centi volt, Nath kezébe vette az irányítást, és előrehajolva lesmárolta Lout. Rögtön visszacsókolt, sőt még meg is harapta a másik ajkait. Minden érzéket felkorbácsoló csók volt. Lou merevedése – csak úgy mint Nathé – fájdalmasan feszült neki a nadrágjának. Egymás szájában harcoltak még egy darabig, majd mikor abba hagyták, röhögve leszálltak az asztalról és behuppantak a többi fiúhoz, akik Harry kivételével mind lepacsiztak velük. Ő is csak azért nem, mert még a műsor elején lelépett egy 16 éves csajjal, és éppen a WC-ben álltak egymás szolgálatára.

Az ágyamban kelve furcsa érzés fogadott. Olyan, amit már évek óta nem éreztem. Boldog voltam. Nem sok mindenre emlékszem a tegnap estéből. Bementünk, leültünk, piáltunk, aztán Nath táncolni akart. Lesöpörtem mindent az asztalról. A hang visszaidézése is belehasított a fejembe. Rettenetesen másnapos vagyok. Felmásztam az asztalra és felhúztam Nathant. Aztán. Elkezdtünk ugrálni és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Utána… felszisszentem az emlékre. Kiszívtam a nyakát. Hozzá dörgölőztem. És a legrosszabb az, hogy szenvedélyesen csókolóztam vele. Ennél rosszabb pedig csak az, hogy élveztem. És még a gondolatára is beleborzongok. Égeti ajkaimat a kép, ahogy nyelvét átdugja a számba. Felkecmeregtem és a konyhába indultam valami gyógyszerért. Dúdoltam valami fura számot, amit nem ismertem fel. A konyhában a gyógyszeres polcról levettem egy Algopyrint és letettem a pultra. Poharat akartam levenni a polcról, amikor egy női hang szólalt meg mögöttem.

-Jó reggelt!-a hang irányába fordultam és egy fekete hajú... kislány állt velem szemben. Gondolom leszedte este a sminket a fejéről, és nincs kint mindene. Így gondolom, még hasonlít is a korban vele egyidősekhez.

-Szia! Te itt aludtál? Igazán szerencsés vagy! Ez nem gyakran fordul elő-morogtam és folytattam a vízszerzési hadműveletet. Bekaptam a gyógyszert és megettem egy tál müzlit. Harry is lebotorkált. Vigyorogva nézett rám, majd értetlenül a csajra.

-Lou, te ezt a csajt hoztad fel tegnap?-értetlenkedett, mire a lány érdektelenül felpillantott a teájából.

-Veled voltam, te paraszt.

-Tényleg! Georgina, igaz?-világosodott meg Harry.

-Cloe-majdnem-Este jót mondtál, az a lényeg. Ha nem haragszol, én most elmegyek-felállt, az üres bögrét beborította a mosogatóba és becsapta maga mögött a bejárati ajtót.

-Ez jó csaj volt-gondolkodott el Harry.

-Ja-nyögtem.

-Na, mi van homikám?-karolta át a vállamat.

-Minek neveztél?-döbbentem le egy pillanatra.

-Hominak. Melegnek. Buzinak. Homárnak. Stylistnak-sorolta a definíciókat.

-Melegnek?-suttogtam magam elé ledöbbenve. Ez miért nem jutott eszembe előbb? Van egy olyan megoldás is, hogy fiúkat szeressek. Te jó ég! Felálltam és elindultam felfelé. Harry utánam kiabált.

-Louis, ne haragudj! Nem gondoltam komolyan! Na, ne haragudj rám!-megállíthatatlanul mentem a szobám felé. Amint odaértem, benyitottam és becsuktam magam mögött. Beálltam az egész alakos tükör elé. Ezt hogy nem vettem észre? Már az étteremben rá vágytam.  Sosem gondoltam volna, hogy ez a megoldás bajomra. Pedig annyira kézenfekvő megoldásnak tűnt. Nem érdekeltek a lányok. Egyik se. Vadásztam rájuk, lefeküdtem velük, de különösebben nem érdekeltek. Eleanort nem voltam képes magasabb szintre emelni, mint barát. Annyira egyértelmű! Hogy nem jöttem rá előbb? Meleg vagyok. Bár, ha jobban meggondolom, biszexuális, mert Kelseybe fülig szerelmes voltam. Lehet, hogy annak kellett megtörténnie, hogy rájöjjek, mi is vagyok valójában. 21 keserves év – oké, még csak 20 – után kell rájönnöm, hogy a fiúkat szeretem. Mélyen a tükörképem szemébe néztem. Szemeztem saját magammal és lassan kicsúszott a számból az a 3 szó.

-A fiúkat szeretem(I like boys)!-jelentettem ki félhangosan. A szoba nyelte el a hangomat. És tudom kinek akarom elmondani először. Harrynek. Neki tudnia kell. Ő legjobb barátom. Istenem, add hogy megértse! Értse meg, hogy nekem már nem csajok kellenek. Nekem fiú kell. Méghozzá nem is akárki. Nekem Nathan kell. Halkan kopogtak az ajtómon.

-Louis, ugye nem haragszol?-hallottam Harryt. Itt az idő. Készülj Nathan Sykes! Belém fogsz szeretni! Kezdődik a játék!

U.I.: Nézzétek meg a characters menüt. A képek és az idézetek sokat elárulnak arról, hogy mit is éreznek a karakterek, és hogy milyen személyiségük van. Sokat dolgoztam vele, szóval ez kötelező :D