~1~

Bocsánat a késésért. Íme az első rész! Lent lehet komizni, nem harapok :D Kis infó. Holnap indulok a Balatonra, és két hét múlva jövök haza, akkor várható rész. Köszönöm :D A cím -mint a blog címe is- a két banda egy-egy számának összevonása. They Dont Know About Us  és Warzone
xx Emily

They Don't Know About Our Warzone

Louis

Megint fáradtan keltem. Lustán bámultam a falat, hátha eszembe jut valami értelmes dolog. Fáradságom három okból származik. Első részt fáj a hátam. Másodszor a kedves Modest!-ünk megbeszélést szervezett mára, aminek feltehetőleg megint csak az lesz a témája, hogy ne baszogassuk Twitteren, és sehol máshol se a rivális bandát. Még hogy rivális! A közelünkben sincsenek! Harmadszor pedig, megint álmodtam. Mindenki álmodik, de engem hónapok óta kísért egy álom. Egy színpadon állok. Nem tudom hol, csak a stadion vasszerkezetének halovány körvonalait láttam, amiket a mögöttem lévő háttérmonitorok világítottak meg. Rajongók ezrei voltak mindenhol, telefonok fényei világítottak az emberek kezében. Az én kezemben mikrofon volt, a másikban valakinek a kezét fogtam. Erős szorítása volt, így kikövetkeztettem, hogy vagy egy nagyon erős nő, vagy egy férfi kezét fogom. Amikor rájövök, el akarom engedni, de a testem nem teszi, amit mondok neki. A baloldalamon Zayn áll. Barna szemei biztatóan csillognak a reflektorfényben. Nem értem miért nincs ott a többi fiú. Elkezdek beszélni. Valami badarságot hordok össze a szerelemről, és hogy mennyire hiányzott. Aztán mikor meglátok pár biztonsági őrt, akik a Modest! utasítására  le akarnak rángatni a színpadról kimondom a három szót.

-Meleg vagyok ( I am gay)!-és ekkor általában kipattannak a szemeim. Ez ma este is így történt. Ezután csak forgolódtam és gondolkodtam, miért tér vissza folytonosan ez az egy álom? Kimásztam az ágyból és kivonszoltam magam a fürdőbe ahol – lévén hogy együtt lakunk – Harry borotválkozott. Nem zavart túlzottan. Kicsit arrébb löktem, és a hajzselém után nyúltam.

-Miattad kell megint elviselnünk a leszúrást!-jegyezte meg.

-Mindig én vagyok a hibás! Ezért az egészért Tom és a bandája a hibás!-csattantam fel. Nyűgös vagyok ezekhez a dolgokhoz reggel.

-Miért Louis? Nathan, Siva, Max és Jay mit tettek ellened?-Harry hangja idegesítően nyugodt volt-A barátaid voltak. Majdnem hogy a legjobbak. És te egy ember miatt eltaszítottad magadat tőlük. És nem csak magadat, hanem minket is megfosztottál a barátainktól. Gondolkodj el ezen!-letette a borotváját és kisétált.

-Már átgondoltam párszor, és megérte! Betartottam az ígéretemet Tomnak és ez a lényeg!-ordibáltam utána. Befejeztem a hajam, visszamentem a szobámba, és felvettem pár göncöt, amit jónak találtam. Dühösen leviharzottam a földszintre, felkaptam a kocsi kulcsot és elmentem. Gondolataimba temetkezve sétáltam be egy Starbucks-ba, ahonnan rekord idő alatt jöttem ki a kávémmal és a muffinommal. A kocsiban fogyasztottam el, miközben visszagondoltam arra a borzalmas estére.

Boldog voltam. Mosolyogva lépdeltem fel Kelsey második emeleti lakásához, amihez 2 hónapja kulcsom is volt. Bedugtam a kulcsot a zárba, és elfordítottam. Benyitottam és megcsapott az illata, mely megmagyarázhatatlanul vonzott hozzá. De abban a pillanatban lefolyt a mosoly az arcomról, amikor meghallottam a hangokat a háló felől. Elborított a felismerés. A barátnőm, mi több! A menyasszonyom csal engem. Abban a pillanatban éreztem a szívem megállíthatatlan hasadását. Remegős lélegzetet vettem. Bizonytalanul indultam a szoba felé. Minden erőmet össze kellett  szednem. Egyszerűen nem tudtam elképzelni mit csinálhattam rosszul 1 hosszú év alatt, ami miatt ezt érdemlem. Nagy levegőt vettem és rájuk nyitottam. Még nem léptem be rögtön. Nem álltam készen, de Kelsey sikolyát már hallottam. Nem tudom meddig is gyűjthettem a lelki erőmet. Egyszercsak fogtam magam és beléptem. Rögtön az ágyra esett a pillantásom. Kelsey felhúzta meztelen testére a takarót, és könnyes szemekkel nézett a szemembe. Még így is elbűvölt. Az éjjeliszekrényen, hanyagul félredobva a jegygyűrűnk hevert. A rohadék! Dühösen kaptam a férfira a fejem, és abban a pillanatban leesett az állam.

Megfagyott a vér az ereimben.

-Ti...Ti most csak szórakoztok velem igaz?-nyögtem ki meglepettségemben.
-Louis...-Kelsey suttogása bénító hatással volt rám. Nem tudtam mozdulni, csak a vér és a gondolatok száguldoztak bennem, oda-vissza.
-Louis én nagyon...-Tom akcentusa kiütötte a biztosítékot. Már felöltözött addigra, mire én magamhoz tértem.
-Csak nem azt akarod mondani, hogy sajnálod? Sajnálod azt, hogy tönkre tettél? Sajnálod, hogy elvesztettem a menyasszonyom? Sajnálod, hogy még ki se tudtuk jelenteni a fiúknak, hogy összeházasodunk? Sajnálod, hogy elvetted tőlem az esélyt, hogy kicsit is beleéljem magam abba, hogy boldog lehetek? Én is sajnálom. És tudod mit sajnálhatsz még jobban? Hogy Te tönkre tettél engem, de ezt én is ugyan úgy megtehetem Veled! Tönkre teszlek téged és a bandádat. Elmorzsollak. Kettétörlek. Érezd meg milyen a töredéke annak, amit most én érzek-egyre dühösebb és dühösebb lettem. Hangom emelkedett, a vérnyomásommal arányosan. Tom ijedt ábrázata mindent elmondott az érzelmeiről. Hebegett pár bocsánat kérést és elment. Remegett mindenem és nem voltam képes a szeretett nő szemébe nézni. Éreztem meleg kezét felkúszni a vállamon.
-Louis!-nevem kimondására felmorrantam, mire eleresztett. Megfordultam, hogy kék szemeibe nézhessek. Mindig szerelembe estem ezektől a tekintetektől, újra és újra. De most csak citromot dörzsöltem a friss sebembe.
-Kérlek! Bocsáss meg nekem!-halkan remegő hangja és könnyes szemei nem hatottak meg. Közelebb léptem hozzá, mellkasunk összeért. Kezemet derekára simítottam. Tudtam, hogy szemeim most ijesztően hullámzó tengerre emlékeztetnek. Kels mindig így jellemezte Őket, mikor dühös voltam. Hirtelen mozdulattal megragadtam a fejét hátulról és megcsókoltam. Tudtam, hogy utoljára teszem. Kelsey kétségbeesetten visonozta, és talán reménykedett, hogy ezt is megtudjuk oldani békülős szexel. De ezt nem lehet. Keserűen szakadtam el tőle, és távolodtam pár lépést.
-Ezt nem tudom megbocsájtani - az éjjeliszekrényhez sétáltam és felvettem a gyűrűnket. Megforgattam a kezemben és komoly ábrázattal megfordultam. Be kell vallani, nagyon drámai mozdulat volt.
-Megcsaltál az egyik barátommal. Elvesztettem 5 barátomat, és a szerelembe vetett hitemet. Mindezt miattad. Szép ez a gyűrű! Tudod mit? - gúnyosan felnevettem - Neked adom! Tartsd csak meg! Emlékezz rá, hogy Tom édes kis bandáját, a Te telhetetlenséged miatt tettem tönkre. Jusson eszedbe ha ránézel, milyen lett volna az életed ha nem fekszel össze az egyik legjobb barátommal! - ez volt a záró mondatom. A sírástól reszkető Kelsey kezébe nyomtam a gyűrűt és kisétáltam az ajtón, ezzel kimasíroztam Kelsey életéből.   
A legközelebbi kocsmáig bírtam visszatartani a könnyeimet. Egyre keményebb piákat rendeltem és a pultos fiú hallgatta a részeges monológomat. Másnap reggel egy padon találtam magam. Hazavánszorogtam és hónapokig beburkolóztam. Nem szóltam senkihez, csak sírtam és piáltam. Miután kimostam magamból a dühömet és csalódottságomat, talpra álltam és újra kezdtem. Igazam volt, tökre tudtam tenni a bandát, de nem teljesen. Csak több rajongót szereztem magunknak. Olyan rajongókat, akik masszívan utálták azokat akiket mi. Mindent megtettem és a srácok is. Harry mindig mellettem állt. Ott bántottuk őket ahol tudtuk. Megismerkedtem Eleanor-ral, akit nagyon megszerettem, elkezdtünk járni, de későn jöttem rá, hogy nem vagyok belé szerelmes. Csak úgy tudom szeretni, mint barátot. Maradtam mellette, mert barátként szerettem annyira, hogy eljátsszam azt, hogy őrülten szerelmes vagyok belé. Így ő boldog, én pedig… megvagyok. Kelsey után kutattam néha a neten, hogy lássam, beigazolódott-e az elméletem. Kelsey mindig is önsanyargató tipus volt. Ezt bebizonyította azzal, hogy hordta a gyűrűnket és ez jól eső rosszindulattal töltött fel. Kelsey is szenved. Annyira, mint én. Tom és Kelsey kiölték belőlem a szerelmet. Nem tudtam senkire se úgy tekinteni, mint Rá. Elvesztettem a legfontosabb dolgot az életemben. Amiről éneklek. Amiről dalokat írok. Elveszett.

Kitöröltem a szememből a könnyeket, amiket az emlékek okoztak. Lenyeltem az utolsó falatot és elhajtottam. Röpke fél óra múlva megérkeztem a Modest! főhadiszállásra. Felcaplattam az irodába. Ott vártak rám a srácok és a menedzsment pár tagja, kiegészülve Paullal, és egy idegen nővel és férfival.

-Mind itt vagyunk! Üljön le!-mutatott Fay a fotelre. Kelletlenül helyet foglaltam.

-Nos, fiúk, hallottunk az újabb vitátokról a The Wanteddal. Tűrhetetlen a viselkedésetek. Már több mint egy éve ezt csináljátok! Sajnos reklamációt kaptunk a menedzserüktől, hogy ha nem fejezitek be, beperelnek minket. Ezt nem engedhetjük, így találkozni fogtok velük és megbeszélitek a nézeteltéréseiteket. Tudjuk, hogy milyen érzelmek fűztek Kelseyhez Louis, de az, hogy az exed mostani barátja Tom, nem jelenthet ekkora gondot. Kevin és Paul elkísér titeket. Natasha a The Wantedos srácok egyik médiafelügyeletese. Szépen végig nézi, ahogy kitörlitek a tegnapi vitát-elénk tettek egy laptopot, amin be voltam jelentkezve. Fintorogva kitörölgettem a tegnapi szájalásomat. Ha jól láttam Tom beszélgetése már törölve lett. Nekik legalább nem ellenőrizgetik folyton a Twitterüket. Kitöröltem az összeset, majd Zayn és Liam is. A menedzsment elégedett volt velünk. Ők csak annyit tudnak, mint a fiúk. Kelsey a barátnőm volt. Nem tudják, hogy a menyasszonyom volt. És ismerve Kelseyt a többiek se tudják. Egyedül Tom.

-Rendben. És most indulás, kint vár rátok egy autó. Viszlát!-kelletlenül tápászkodtunk föl. A több mint egy órás út után megérkeztünk egy kisebb étteremhez. Niall szeme felcsillant.

-Kajálunk?-Paul megszakította a beszélgetést Kevinnel és hátrafordult. Egyedül ők ketten beszélgettek.

-Ha akarsz, ehetsz-majd kiszállt és mi követhettük. Besorjáztunk az előtérbe és ledobáltuk magunkról a cuccokat. Zayn ment elöl. Én a végén. Kellemes nyüzsgés volt, pincérek jártak asztaltól asztalig. Az étterem végében egy hosszú asztalnál öten ültek háttal nekünk. Sötét ruháik egyértelművé tették kik is ők. Ilyen ideges már régen voltam. Nagy levegőt vettem és lassan elfoglaltuk a helyünket velük szemben. Végig járattam a szememet az öt arcon. Jay ült a jobb szélen. Összekulcsolta mellkasa előtt a karjait és vádlón rám meredt. Nem bírtam sokáig ránézni. A mellette ülő Max közömbösen játszadozott a sótartóval, egy pillantásra sem illetett minket. Siva középen mereven nézett maga elé, és nem sok mindent lehetett leolvasni az arcáról. Tom volt a leggyűrtebb. Zavarban volt és lesütötte a szemét, de engem figyelt. Tudtam. És előttem ült Nathan. Kék szemei csillogtak, és a többiek komolysága ellentéteként Ő meghatódott. Halványan mosolygott. Meglepődtem mennyit változott. A haja, a tartása, mindene. Kék szemeiben egy könnycsepp gyűlt. Nem tudom miért, de megmelengette a szívemet, hogy legalább neki hiányoztam. Ő állt hozzám a legközelebb. Mindig. És hazudnék, ha nem bántott volna, hogy az Ő karrierjét is tönkre akarom tenni. A kis fiú, akinek mindig az volt az álma, hogy énekes legyen. A fiú, akinek teljesült az álma, de én tönkre teszem azt.

-Oké. Kezdjük-szólalt meg Harry, aki a bal oldalamon foglalt helyet, a jobbom pedig üres volt-Tom?

-Louis!-felém intézte a szavait, én pedig ránéztem. Zavarában hebegett egy ideig, majd Siva átvette tőle a szót.

-Tom bocsánatot akar tőled kérni.

-Igen-nyögte ki Tom-Nem akarok veletek vitázni. Tudom, hogy nem vagyok a szíved csücske, de ha értem nem, Kelsey-ért tedd meg. Még most is sír néha éjszaka. Mikor azt hiszi nem hallom, kioson és a fürdőben sír, és… azt nézi-feltételezem a gyűrűre gondol-Louis én nem bírom nézni, hogy az, akit szeretek, szenved. Legyél rám dühös, de Kelseynek tegyél meg ennyit. Könnyítsd meg a szívét.

-Nem azért adtam oda neki, hogy a bocsánatomat jelképezze. Én is sírok Tom. Elvette tőlem az egyik legfontosabb dolgot. 2 éve gyászolok. De tudod mit? Nem érdekel. Kiszerettem belőle, szóval megkapod. Ha találkozhatok vele, akkor hozza el. És megbocsátok. Nekem pedig elegem van ebből a folytonos harcból. Neked is megbocsátok. A rajongóink ölik egymást, és ez nem jó. Legyünk újra… barátok.

Nehéz volt kimondani ezeket a szavakat. Kilenc pár szem, plusz még kettő nézett rám hálásan. Visszakapták a barátaikat, azzal hogy lemondtam a makacsságomról.

-Rendben. Megmondom neki, és akkor majd… megbeszélhetitek.                                                                   

-Mi lenne, ha együtt ebédelnénk, ha már így együtt vagyunk?-vetette fel az ötletet Liam. Mindenki benne volt. Paul és Kevin büszkék voltak ránk. Leintettünk egy pincért és mindenki rendelt valamit. A kezdeti feszültség kezdett oldódni. Jay helyet cserélt Tommal, aki így Zaynnel került szembe, és beszélgetni kezdtek a tetkókról, Zayn pedig végig mutogatta a saját felvarrásait. Harry, Liam és Niall Siva és Max társaságában hülyéskedtek. Jay és Nathan pedig beültek elém, és mereven bambultak maguk elé. Bocsánatkéréssel tartozom nekik. Ők voltak a legjobb barátaim. Sok tanácsot kaptam tőlük, sok éjszakát beszélgettem végig velük és egyik napról a másikra hátba szúrtam őket. Jay dühösebb volt, mint Nath. Nathan mindig olyan könnyen bocsát meg mindenkinek.

-Jay, Nathan… Én… Annyira sajnálom! Nem ti voltatok a hibásak, de titeket büntettelek. Higgyétek el, minden nap gondoltam arra, hogy milyen nagy hibát követtem el. Meg tudtok bocsátani nekem?-boci szemeket meresztettem rájuk. Jay felállt és mellém állt. Azt hittem besóz nekem egyet megbocsátás képpen, de lehajolt és megölelt.

-Ennyit kellett volna mondanod előbb. Annyira nehéz volt, Törpe?-régi becenevem megmosolyogtatott.

-Mondja ezt az égimeszelő!-nevettem-sok ideje már hogy megnevettetett volna a csipkelődés- és megveregettem a hátát.

-Louis!-Nathan mély hangja meglepett. Úgy tűnik csak nálam maradt ki a mutálás-Eljönnél velem?-felállt és követtem a példáját. Hangtalanul kimentünk az étterem mögé.

-Mit szeretnél?-kérdeztem, de szinte be sem fejeztem, Nathan már a karjaiban tartott. Szorosan láncolta a testem a sajátjához. Megremegett és éreztem, ahogy a pulcsim egyre nedvesebb lesz. Pár pillanatnyi hezitálás után átkaroltam a vállát és én is megszorongattam. Nem tudom meddig álltunk így, de felfogtam mit jelentett Nathannek az, hogy cserbenhagytam. Jay még régen elmondta, hogy Nathan olyan, mint egy kis szeretet gombóc. Mindenkit szeret. És ha valakit a szívébe fogad, akkor iszonyatosan szomorú lesz, ha az a valaki elhagyja. Én pedig a barátja voltam. Megbízott bennem. Én pedig elhagytam, utána pedig még bántottam is. Ez neki olyan volt, mintha leszúrtam volna és utána még visszamentem volna lelőni. Most pedig visszakapott.

-Annyira sajnálom Nathan. Nem kellett volna ezt tennem-suttogtam. Valamiért tetszett, ahogy átölel. Fogalmam sincs miért. Mikor nagy levegőt vettem megcsapott az illata. Milyen jó illata van. Mikor ez a gondolat megcsapott elengedtem. Ő is vette az adást és elengedett.

-A lényeg hogy visszajöttél. Nekem ez a legfontosabb-mosolygott. Visszamentünk a többiekhez, akik már bőszen ettek. Nem bírtam ki, hogy oda-oda ne pillantsak Nathanre. Nem értettem a testem reakcióit. Az asztal alatt véletlenül belém rúgott párszor. Bocsánatot kért, én pedig csak nevettem. De az igazság abban rejlik, hogy élveztem, ahogy hozzám ért. És nem tudom miért! Amikor felnézett és én belenéztem a szemébe, csak annyit akartam, hogy elmélyedhessek bennük. 

Nem tudom honnan jöttek elő az érzelmeim, de annak tulajdonítottam, hogy ma nagyon sok minden történt és összezavarodtam. Elbúcsúztunk és hazafelé menet beszélgettünk a srácokkal. Sorban kitettünk mindenkit, utoljára Harry és Én maradtunk.  Nem bírtam ki és elmondtam Harrynek, mennyire örülök annak, hogy visszakaptam a barátaimat.

-Ugye, hogy nem is olyan rossz megbocsájtani.

-Kifejezetten jó!-mosolyogtam. Felmentünk a szobáinkba és én levágódtam a laptopom elé. A pincérrel csináltattam egy képet Rólunk, 10-ünkről. Feltettem Twitterre, és jót mosolyogtam a rajongók meglepődöttségén.  Még egy ideig nézelődtem a neten. 10 fele lecsaptam a laptopomat és elmentem zuhanyozni. Ellenőriztem a telefonomat és egy SMS várt rám.

Holnap 3-kor találkozzunk ott, ahol először is. Remélem még emlékszel xx Kelsey

OK xx Louis

Befeküdtem az ágyamba és elaludtam. Ma este is álmodtam, de ma eltudtam fordítani a fejem a fiú irányába is. Nathan.