Ahogy a cím is elárulja, bocsánatot kérni jöttem. A helyzet az, hogy meg akartam magyarázni már egy ideje, miért is nem írok új részt. Nem is az idő hiányom, hanem a történtek okozták a kimaradást. Édesanyám egy péntek este nem jött haza hozzánk, több hónapja eltűnt, nem tudjuk mi történt. Sajnos a lelki állapotom nem volt fényes, sok dolog jött egyszerre és nagyon elfáradtam lelkileg. Nem tudtam rendesen tartani magam minden szinten, de most, hogy kilábaltam a saját gondjaimból, erőt vettem a magyarázkodásra. Nem várok semmit, csak tudatni akartam veletek a tényt, hogy akit érdekel, tudjon róla mi is történt velem. Azonban történt pár jó dolog is velem mostanában, ugyanis ezt a bejegyzést már a messzi Új-Zélandból írom. Megkezdtem csereévemet, amiről ha szeretnétek olvashattok a következő címen: http://kiaoramyfriend.blogspot.co.nz/
Továbbá ezt a blogot nagyon szeretem, így szándékozom folytatni. Adjatok egy kis időt, hogy belerázódjak az életembe és elkezdek újra írni! Minden esetre köszönöm a támogatást és az érdeklődést!
Kia Ora mindenkinek! <3
2015. augusztus 2., vasárnap
2015. január 4., vasárnap
~34~
34
Louis
- Oda tedd
be! Ne oda! Istenem, Harry! Add ide, majd csinálom én!
Elkerekedett
szemekkel hallgattam, ahogy Jess és Harry bent beszélnek, felettébb ingerülten.
Ezért nem szabad sosem hallgatózni! Sosem! Csak beakartam szólni nekik, hogy
itt vagyok, és hogy Nathan nem sokára csatlakozni fog hozzánk. Ekkor figyeltem fel a hangokra a szobából és
úgy döntöttem elszórakoztatom magam, bár inkább elszörnyedtem és botránkoztam a
hallottakon.
- Figyelj,
te akartál gyereket. Viszont ezt én akarom csinálni, mert vele úgy is te fogsz
foglalkozni.
- Jó, de
gyorsabban csináld, mert alig várom, hogy elnevezhessem a kicsit. Ha ezzel nem
végzünk gyorsabban, sosem jutunk el a szülésig – hazudnék, ha azt mondanám,
hogy nem kerekedtek el a szemeim, ahogy hallgattam Jess mérgelődését. Gyerek?
Szülés? Miről maradtam le?
-Mit
szólnál, ha ide raknám, ide meg valami mást? – ebben a pillanatban
kíváncsiságom legyőzte undoromat, és belöktem az ajtót. Meglepetésemre, és
talán még örömömre is, nem olyan helyzetben találtam őket, mint amit vártam.
Harry asztala mellett ültek, Jess Harry ölében, utóbbi kezében egér és
Simseztek Hazza laptopján.
-Szia
Louis! – köszöntött Jess egy mosollyal és furcsálló pillantásokkal méregetve.
-Csá Lou!
Mi szél hozott erre? Sikerült kibékülni… - ekkor már tényleg rám fordította
teljes figyelmét, a gépről leemelve tekintetét rám pillantott, majd huncut
mosollyal fejezte be mondanivalóját – Nathannel? De a hajacskádból ítélve egész
jól sikerült a békülés.
A hajamhoz
kaptam és rohantam is az első tükörhöz, ami történetesen Harry szekrényén volt.
Amint végig tekintettem magamon, semmi árulkodó nyomot nem véltem felfedezni.
Egészen addig, amíg a hajamra nem néztem, és elszörnyedve beletúrtam. Finoman
szólva, kicsit zihált volt a barna valami
a fejemen, amit régen hajnak neveztem. Ezután csak egy pillanatra kalandoztam
el, arra gondolva, vajon Nathan haja milyen állapotban lehet. De ez is elég
volt, és másodpercek leforgása alatt hatalmas vigyor kanyarodott az arcomra.
- Jó,
értjük, hogy Nath jó az… orális szexben. De… - mielőtt Jessica folytathatta
volna, Harry közbevágott, miközben egy idióta módjára vigyorgott.
- Családi
erény – ezért a kommentért pedig kapott 3 másodperc síri csöndet, majd egy
hatalmas csattanást az arcára.
-Jézusom,
Harry! Még egy ilyen, és megölöm a Simedet! – Jess durcás fejet vágott, míg
Harry fájdalmasan megdörzsölte a pofon helyét.
- Csak azt
ne! Bocsánat! Esedezem, ne öld meg Clarkot. Most fog gyermeke születni Úrnőm!
Ezen név
hallatára bekúszott az agyam valamely sötét, távoli helyére egy kérdés, hogy
vajon esténként is így szokta-e nevezni a lányt. Saját gondolataimon kuncogva
hallgattam tovább egyre érdekesebb beszélgetésüket.
-Ja. Az én
gyönyörű Melindám fogja szülni neki, és amint megszülte a porontyot, elválik és
viszi a vagyont meg a gyereket – Jess visszatért a játékhoz, amit Harry egy
egész ügyes mozdulattal újra megállított, és lefogta… barátnője (?) kezét.
Esküszöm, előbb tanulom meg az atomfizika törvényeit, mint hogy rájöjjek, mi a
fene folyik ezek között.
-Nem tenné
meg vele. Túlságosan szeretik egymást. Amúgy is, a gyerek a legfontosabb. Kell
neki egy férfi kép, és ki lenne alkalmasabb?
-Bárki! –
Jess felnevetett és nyomott egy puszit Harry arcára, aki ennek hatására
mosolyogva elhallgatott és az ölében ücsörgő lányra döntötte a fejét, úgy, hogy
velem is szemkontaktust tudjon tartani.
-Szóval.
Azt akartam kérdezni, hogy de mégis hogy békültetek ki? Részleteket!
-Hát…
Elmentem, elmagyaráztam neki a dolgokat, hogy sajnálom, meg a szokásos bla bla
bla, aztán smároltunk egyet, de ott volt valami haverja. Valami eszeveszettül
rámászott, én meg kicsit féltékeny voltam, aztán nem is tudom. High School
Musicalt néztünk, és kicsit egymásra akaszkodtunk közben, a barátja meg
lelépett. Aztán egyik dolog követte a másikat, és most itt vagyok. Mellesleg
szerintem ma eljön és beszél veled Jess. Nagyon jó módszerem van arra, hogy
rávegyek embereket dolgokra. Megköszönheted – mosolyogtam ártatlanul, mire Jess
a nyakamba ugrott. A szó legszorosabb értelmében.
-Nagyon
köszönöm – suttogta a fülembe.
-Szívesen!
– mormoltam szőke fürtjei közé.
*
-Van
itthon valaki? – hallottam a földszintről Nathan kiabálását, és abban a szent
minutumban kikeltem az ágyból, le a lépcsőn, át a konyhán és már a nyakában is
voltam. Egész későn jött, már délután öt is elmúlt már. Halálra untam magam.
Egy ideig elfoglaltam magamat Harryékkel, de ők egész hamar átváltottak erre a
járás vagy mi dologra és nyalták egymást az idő nagy részében, szóval inkább
leléptem a gyertyatartó szerepből. Játszadoztam kicsit a gitárommal,
hozzátettem pár sort egy készülő dalomhoz, amit elég titkos, mivel
gyakorlatilag az a címe, hogy Secret. A számot a kapcsolatom ihlette Nathannel,
és arról szól, hogy mennyire fájdalmas, ha nem mutathatod meg a világnak, ha
szeretsz valakit. Valószínűleg mindenki Larry dalnak fogja hinni, de a lényeg,
hogy én tudom kiről írtam, és talán jobb is, ha azt hiszik Larryről szól, mert
akkor nem kezdenek gyanakodni másra.
-Én is
örülök neked Lou, de leszállnál rólam? – nevetett szorításom alatt, és letolt
magáról. Egy puszit nyomtam a szájára és istenem, az érzések, amik mai napig
eltöltenek az ajkaival az enyémeken, egyszerűen csodálatosak. Annyira jó érezni
újra, hogy valakihez tartozom, aki ilyen érzéseket vált ki belőlem. Kelseyvel
is meg volt a zsongás, meg a pillangók, meg a felhők felett három méterrel
érzés, de az abba maradt pár hónap múlva, és csak bizonyos időszakonként jött
újra elő. Most viszont masszívan tart, 7 hónap és körülbelül 2 hét után, még
mindig összekuszálódnak a gondolataim, és felborul egy lepkeház a gyomromban,
amikor vele vagyok. Ez pedig így van jól.
-Igen,
persze. Csak, uhh… Nagyon szeretlek! – még egy puszit tapasztottam a szájára,
de ezúttal egy visszafogottabb csók kerekedett belőle.
-Beszélni
akarok a húgommal – lihegte a levegőhiánytól, én pedig leheletemet vesztve bólintottam,
és az emelet felé biccentettem. El is indult, én pedig formás fenekén
nyugtattam a szememet. Ajkamba harapva élveztem a látványt, ahogy elriszál a lépcsőig.
Tudom, nem tenne ilyet, de… Amikor én ott vagyok a közelében, mindig felhívja a
figyelmemet magára. Önző dög. Pár másodperc mélázás után utána iramodtam,
önkényesen eldöntve, hogy én is velük akarok lenni. Mikor utolértem, már Jessel
álltak a folyosón és az arckifejezésük alapján úgy véltem, tényleg ott kell lennem,
nehogy megint úgy végezzék, mint legutóbb. Nathan kicsit dühösnek tűnt, Jess
pedig szomorúnak. Ha pedig ez a kettő találkozni fog, nagyon nagy veszekedés
lehet belőle.
-Héj, én
is megyek! – jelentettem ki hangosan, mire a kettő rám nézett, és mielőtt Nath
tiltakozhatott volna, behúztam mind kettejüket a szobámba és az ágyhoz
taszítottam őket.
- Rendben,
itt vagyunk, csak ne lökdöss! – azonnal levettem a kezem Nathan derekáról, és
Jesshez fordultam.
- Szóval,
most hogy itt vagyunk, nyugodtabb körülmények között mondhatod el a bátyusnak,
mi van az egész… üggyel, ami veled történik, történt. Én pedig itt leszek, és
vigyázok, nehogy megint halálos veszekedés legyen belőle.
Így lett
az a vége mindennek, hogy Jess, Nathan és én ültünk az ágyon és halkan
beszélgettek. Jess elmesélte Nathnek, miken is ment keresztül. Milyen
elhagyatottnak érezte magát, míg befejezte a sulit. Aztán arról, hogy
hazahordott minden fiút, vagy felment hozzájuk, mert egyszerűen függő lett és
nem tudott leállni. Aztán mikor sikerült neki, egyszerűen csak elkezdett
játszani a fiúkkal. Sosem akart senkitől semmit, és ezért is nem akarta
elmondani Nathannek, hogy miket csinál, mert bár nem szégyelli, tudja, mit
gondol erről a bátyja. Nath elfogadta. Mást nem igazán tehetett volna. Az időt
nem lehet visszaforgatni, bármennyire is szeretnénk. Jess megtörtsége láttán Nathan
egyszerűen átölelte a lányt, és az szótlanul magához szorította. Kicsit… Nagyon
meghatott a jelenet, ahogy a két
testvér összeborul, és halkan bocsánatot
kérnek a viselkedésükért. Én ennyit akartam egyedül. Hogy végre nyugalom
legyen.
-Mivan
Harryvel? – szakítottam meg a pillanatot, mire Jess elhúzódott bátyjától és
kínosan lenézett a kezére.
-Hát, nem
tudom. Nem járunk, meg semmi ilyen, csak elvagyunk. Tudom, ezt nem tartjátok jó
ötletnek, de semmi bajunk nem lesz egy kis mókától.
-Csak
nehogy egyikőtök jobban sérüljön, mint kellene – mormogta Nathan, még mindig
nem túl lelkesen a gondolattól, hogy Harry kavar a húgával. Pedig egy ideje
folyik ez a dolog.
-Nem fog.
Mégis… mitől? – mosolygott testvérére a lány. Nath egy halvány sóhajjal lezárta
a témát és pár utolsó szó után Jess elhagyta a szobát. Kettesben maradtunk.
- Most mit
csináljunk? – kérdezte mosolyogva.
- Mit
szólnál egy kis összebújáshoz? Nem igazán van kedvem most semmihez.
Beleegyezett,
és egymáshoz bújtunk az ágyon. A vállamra hajtotta a fejét, az ujjaimmal
játszott, amíg és a haját simogattam a másik kezemmel. Minden békés volt, talán
túl békés is. De jó volt csak úgy lenni egy kicsit a világban, mindenféle
szabály nélkül, csak és kizárólag szeretettel körbe véve.
-Tudod, én
tényleg nagyon… kétségbeestem miután megcsókoltál – törte meg Nathan a csendet.
Meglepetten nyitottam nagyobbra szemeimet.
- Ez most…
-Csak
eszembe jutott erről az egészről, hogy Jess milyen elhagyatottnak érezte magát,
és úgy érzem nekem is ki kell öntenem a lelkem valakinek.
-Akkor…
hajrá! – mondtam, mire belevágott.
-Nem is
tudom, mindig volt benned valami, ami kicsit vonzott. Mikor barátok voltunk,
annyira… Lenyűgöztél, nem is tudom, ez most annyira kínos – feszülten
felnevetett, mire csak mosolyogtam, és egy kósza puszit nyomtam a fejére.
-Szóval,
mindig is bejöttél, de volt pár nagyon kemény ügyem. Nem csak a Jeremys téma,
bár nagy szerepe volt benne. Ugyanis miután kigúnyolt mindenki előtt,
szégyelltem magam, rettenetesen. Hetekbe, hónapokba telt, mire kibékültem
azzal, aki vagyok. Elkezdtem pasizni, de elszaladt velem a ló, összevissza
voltam mindenkivel, gondolkodás nélkül ágyba bújtam bárkivel. Kezdtem megijedni
magamtól, és egy idő után elhatároztam, hogy nem leszek többé meleg. Eszembe
jutott, Jeremy után is milyen tökéletesen tettettem a heterót, tehát nem lehet
nehéz tényleg azzá válni. Barátnőket szereztem, meg minden. Próbáltam
elfelejteni mi voltam, próbáltam elfelejteni Jeremy gonoszságát, de minél
jobban próbáltam, annál jobban… Annál jobban beleéltem magam az érzésbe, amikor
ott álltak, nevettek rajtam, gúnyoltak, és az egész… az egész világom kezdett
megint összeomlani és közben ott volt a banda, meg te és minden olyan sok volt…
– megremegett a hangja, és halkan szipogott egyet. Olyan érzés volt ez, mintha
letörtek volna egy darabot a szívemből. Finoman felé hajoltam, és láttam a
könnyeket a szemében, amik csak úgy csillogtak gyönyörű kék szemeiben, amik
olyan sok szomorúságot és szenvedést rejtettek, amit nagyon ritkán láttam még
ember szemében.
-Cssss
drágám! – nyomtam egy puszit a homlokára, és finoman letöröltem az arcáról pár
elszabadult könnycseppet – Sajnálom, hogy akkora seggfej voltam. Barátok
voltunk, a legjobbak. Megérdemelném, hogy ezek után ne szeress viszont. De nem
lehetek elég hálás azért, mert mégis teszed – egy csókot nyomta a szájára, amit
boldogan viszonzott, nyakamat átölelve közelebb vonva magához. Pár perc után
elhúzódott és kicsit lihegve folytatta a mondanivalóját.
-Mindent
próbáltam, hogy heterónak tűnjek, aztán egy gyenge pillanatomban bevallottam a
fiúknak, hogy meleg vagyok. Amit elég gyorsan megbántam, hozzáteszem. Bár most
már nem zavar, de mielőtt összejöttünk volna, nagyon mérges voltam magamra
azért, mert elmondtam nekik. Kicsit jobban lettünk, mikor kibékültetek velünk,
aztán jött a löket, miszerint megcsókoltál, utána pedig kerültelek, mint egy leprást.
Visszahoztad a vonzalmamat a férfiak iránt, és nem találtam helyesnek, hogy a
barátomba legyek szerelmes. De megtörtént, én pedig minden létező úton
büntettem magam. Éheztem, túledzettem magam. Nem akartam magam lenni. De
megjavítottál. Szóval… Nem csak neked van miért hálásnak lenned – egy leheletnyi
puszit nyomott az orromra, és halványan mosolygott,
- Sosem… Sosem
mondtad mit éreztél pontosan. De örülök, hogy elmondtad és muszáj közölnöm
veled, hogy mostantól nem fogod magad sosem ilyen borzalmasan elkeseredettnek
érezni, ugyanis addig foglak untatni a szeretetemmel, hogy a végén a világ
végére fogsz kívánni – mosolyogtam rá, a szívem legteljesebb mosolyával. Ő
pedig viszonozta egy szintén szívmelengető, imádni való mosollyal és halvány
pírral az orcáin. A nyakába temettem az arcom, és gyengéd csókokat nyomtam rá,
végig a vékony és érzékeny bőrön. Nathan sóhajtott alattam, ahogy hajamba túrt
és élvezte, ahogy gyengéd mozdulataim átjárják egész lényét. Semmi erotikus nem
volt az egészben. Csak azt akartam, érezze mennyire imádom őt, és hogy nincs
többé oka félni. Mert én itt vagyok neki, és tűzön vízen átmennék, csak hogy
még egyszer láthassam a gyönyörű mosolyát, és hallhassam, ahogy azt mormogja a
fülembe reggelente, hogy szeretlek. Hogy kiengesztelhessem, amikor kis
semmiségek miatt haragszik meg rám. Nem tudom mi ütött belém, de ezek a
gondolatok olyan gyorsan rebbentek végig a gondolataimon, és olyan intenzíven,
hogy szinte beleszédültem.
-Lou! –
Nathan halkan mormogott alattam, egy kissé erősebb szívásra reagálva. Huncut
mosoly jelent meg arcomon, és visszahajoltam a ponthoz, amit előbb cirógattam a
számmal, és finoman szívogatni kezdtem. Mégis, valahogy olyan erősre sikeredett
az akcióm, hogy Nathant nyakát egy sötét piros folttal ajándékoztam meg, ami
egész biztosan lilába fog fordulni és jó ideig díszíteni fogja a fiú nyakát. De
mint akit egyáltalán nem izgat, Nathan belemarkolt a hajamba, és kiadta az
utasítást, miszerint:
-Louis,
azt akarom, hogy tégy magadévá most azonnal, úgy, mintha ez életed függne tőle!
– mélyen a szemembe nézett, mire én lehajoltam, és egy mély, izgató csókkal
válaszoltam kérésére. Mert igazán? Ki vagyok én, hogy ellent mondjak szívem
választottjának?
IMPORTANT AND MAYBE HELPFUL THINGS RIGHT THERE!
*Yass, most ide írtam, mert.... így volt kedvem? Nem is tudom hol kezdjem. Én annyira, de annyira DE ANNYIRA hálás vagyok mindenkinek, de tényleg mindenkinek aki még ilyen szörnyű 1 hónapos adagolással is követi ezt a valamit, amit csinálok, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Deee 13000+ felé járunk, ami számomra tökéletesen kielégítő, sőt, több mint szuper. Igazából nem igazán vannak okaim arra, miért nem írok. Én tényleg szeretnék, de... van pár dolog, amit el kellett intéznem mostanában. Először is... Csere - MUTHERFUCKING - diák lesz Ausz -
MOTHERFUCKING traliában és lehet, hogy senkit nem érdekel, de én megosztom, mert az olvasóim vagytok és én biztos vagyok benne, hogy a legcsodálatosabb emberek a világon :)))) Szóval elzsalok egy évre, DE ha akarjátok, olvashatjátok tovább a szerencsétlenkedéseimet az írással egy blogon, amit az ott töltött évemről fogok készíteni. Nagyon várom már!! Másrészt a suli elég nehézkes, bár azt hiszem mindenkinek.Nos, ennyi lennék. Ja, és mostanában szembe néztem - mármint nem csak mostanában, de most jutott eszembe ez az ötlet - sok problémával. Szóval ha bármi problémád van azzal, hogy elfogadd magad, vagy bármi ilyesmi, gondolj arra, milyen nagyobb problémák is akadnak a tiédnél. Sokan küzdenek ezzel a problémával és ha csak szeretnétek valakivel beszélni, engem úgysem ismertek, tehát nyugodtan írhattok nekem BÁRMIRŐL, amiről akartok. Itt az email címem: itsabelievedreamer@gmail.com .
Ezt csak azért mondtam el, mert tisztában vagyok vele, milyen sok dolgot tartanak magukban az emberek, és milyen nehezen nyílnak meg a problémáikkal kapcsolatban. Talán az, hogy nem ismertek, de talán egy kicsit mégis, megkönnyítené a dolgot számotokra. Ez lehet, hogy hülyeség, de én szeretnék segíteni. Mert rosszul érezni magunkat a saját bőrünkben - bármi miatt is - egy rohadt szar érzés. És a beszélgetés segít. Persze nem csak ilyen témában írhattok, én bármire szívesen válaszolok, mert... Beszélgetni jó dolog, és sokaknak nincs kivel. Ennyi lettem volna, remélem nem voltam nagyon para, nem vagyok pszicho, csak segíteni szeretnék. Viszlát legközelebb :)
Úgy érzem magam, mintha barátokat próbálnék találni, valami rémesen elkeseredett módon, de vannak barátaim, esküszöm xdd
2014. december 8., hétfő
~33~
CSodálkoztok mi? Részt hoztam? Ne!!! De mégis :D
33
Louis
Boldog voltam, hogy Nathan megbocsájtotta nekem a
hülyeségeimet. Abban a hitben voltam, hogy elküldi Marcust, és kettesben
lehetünk egy kicsit. De nem így tett. Semmi bajom nem volt a taggal, jó fej
volt, vicces és nem mellesleg Nate egyik legjobb barátja. Nem bunkózhattam
vele. Nem is akartam volna, de Nathan nagyon furán viselkedett. A vállamnak döntötte
a hátát, a lábát pedig Marcus ölébe pihentette. Folyamatosan belső poénokkal
szórakoztatták egymást, bennem pedig elkezdett épülni a féltékenység.
-Marciiii – nyújtotta el a becenevet – Mit szólnál két
jegyhez Lou cica egy koncertjére? Tudom hogy vannak barátaid akik odalennének
egy ilyen ajándékért! Pár hónap és – felpillantott rám, mire én meglepetten
néztem le rá. Nem mintha zavarna, ha elhív valakit a koncertemre, csak nem
igazán kérdezte meg ez előtt.
-Öm... Ha Louis nem bánja – nézett rám hálásan. Bólintottam,
erre Nath felugrott, nyomott egy puszit az arcomra és Marcus ölébe ugrott. Nem
értettem miért neki örül ennyire, mikor nekem kéne hálásnak lennie. Nem mintha
zavart volna, ahogy Marcus ölében ül. Mert egyáltalán nem.
-Akkor mehetünk együtt, és bámulhatjuk Lou formás fenekét –
kuncogott és Marcus kínosan felnevetett. Nathan a füléhez hajolt, súgott bele
valamit, mire Ő elpirult és miközben visszasuttogott valamit az én Nathanöm
fülébe, a kezem ökölbe szorult, és kellemetlenül elnéztem más irányba. Tudom
milyen Nath barátjának lenni. Mindig behatol a személyes teredbe, és
kellemetlen dolgokkal cseszeget. De nem hittem volna, hogy előttem is így fog
viselkedni másokkal.
-Képzeld Lou! – Nath felé fordultam, és meglepődve láttam,
ahogy Marcus ölében csücsült, lábát pedig a kanapéra fektette. Kicsit úgy
viselkedett, mint egy vérbeli ribanc.
-Mit? – vetettem oda idegesen. Nem kívánom senkinek ezt a
helyzetet. Legszívesebben megvertem volna Marcust és ordibáltam volna egyet
Nathannel.
-Marcust egyszer részegen lepippantottam egy buliban és mikor
reggel mellette ébredtem egyikünk se emlékezett arra mi történt – mindketten felnevettek.
Talán a régi „szép időkön”, de lehet, hogy a kiábrándult arckifejezésemen.
-Csak hülyéskedik – vágott közbe a nevetgélésbe Marcus –
Emlékezett. Én nem emlékeztem és Ő magyarázta el mi a helyzet. De az biztos,
hogy úgy csinálja, ahogy kevés lány a szakmában.
Nathan elpirult, én pedig égtem a féltékenységtől. Nem
akartam elárulni magam, ezért inkább egy hamiskás nevetést eresztettem el és
kínosan elfordultam.
-Nézzünk valamit! – ajánlotta fel Nathan és rögtön rohant is
a DVD-s polchoz. Rövid válogatás után visszatért egy High School Musical
lemezzel.
-Komolyan ezt akarod nézni? – ábrándultam ki teljesen.
Felnőtt emberek vagyunk, könyörgöm!
-Igen, mert tudok belőle egy csomó dalt meg táncot. Na,
kééééérleeeeeek!
Sóhajtva belenyugodtam a sorsomba. Nathan bekucorgott közénk
és hárman néztük, ahogy már az első pár percben elindul a dalolás. Nate halkan
dúdolt a színészekkel. Komolyan nehezen hittem el. hogy Nathan ezt élvezi, de
megmagyarázta azzal, hogy Jessel ezerszer látta és megragadt benne a szöveg. Jó
indulattal elhittem neki, amit mondott. Bár megingott a hitem, amikor felpattant
és együtt táncolt a szőkével... Azt hiszem Sharpaynek hívják. Azt viszont be kellett vallanom, hogy amikor
hátat fordított nekem, nem tudtam levenni a szemem a seggéről. Velejéig romlott
ember vagyok, tudom. De ahogy a csípőjével körzött, az megindította bennem a
lavinát. Kellemetlenül mocorogtam, hallottam, ahogy Marcus nevet rajtam. Nate
megfordult és elvigyorodott és bemászott az ölembe. Tágra nyílt szemekkel
néztem, ahogy szájával formálja a dalszövege, de közben a szemét végig az
enyémen tartotta, és kihívóan bámult rám. Én pedig kanos voltam, így nem bírtam
magammal és egy csókot nyomtam a szájára, amiből az lett, hogy lenyomtam a
torkán a nyelvem, Ő pedig hozzám dörgölte magát és a csókunkba mosolygott,
mikor érezte merevedésemet.
-Ömm.... Asszem jobb, ha megyek – Marcus felállt és
villámgyorsan összeszedegette a cuccát. Nath elmormogta neki, hogy majd
találkoznak még és amint az ajtó becsapódott még jobban nekem ugrott. A nyakamba
dörgölte a fejét, és végig csókolta a bőrömet, finoman bele-bele szívva. A
pólóm alá simította a kezét, és egy jóleső sóhaj hagyta el a számat, ahogy
tétovázás nélkül kikapcsolta a nadrágomat. Megemeltem a csípőmet és letoltam
magamról az alsómmal együtt. Nate ekkor felállt az ölemből és megragadta a
kezemet. Miközben elhúzott, lerugdostam magamról a nadrágomat. Pont időben,
mert a következő másodpercben már a falnak voltam nyomva.
-Megmutatom neked, miért vagyok én a legjobb passzív! –
suttogta a fülembe, és térdre ereszkedett előttem. Lenéztem rá és láttam, ahogy
megnyalja ajkait. Kezével végig simított ágaskodó szerszámomon és végig
puszilgatta hosszomat, majd a heréimet is kényeztette, míg férfiasságomat
simogatta.Tényleg jó volt, mert máris kőkemény voltam, pedig a lényegbe még
bele sem kezdett. Morgott valamit, amit nem értettem, de nem is érdekelt.
Beletúrtam selymes barna hajába és erősen meghúztam. Vette a jelzésemet, és nem
sokára megéreztem meleg, nedves ajkait körülöttem. Megint lenéztem rá, és kék
szemeivel engem nézett, miközben hosszam eltűnt a szájában. Ösztönből,
gondolkodás nélkül löktem egyet a csípőmön, és makkom ezzel érintette a torkát.
Hatalmasat nyögtem, és Nathan morogni kezdett. Fenn akadt a szemem, és tovább
hullámzott a csípőm. A lányok akikkel eddig ezt csináltam mindig felállt,
felpofozott és azt mondta nem pornó színésznő, aki megállás nélkül bírja, ha
szájba rakják. Hát, Nathan bírta. Méghozzá nagyon jól. Még arra is telt neki,
hogy finom rezgés hullámokat küldött végig férfiasságomon. A falnak döntöttem a
fejem, és nyögve élveztem kényeztetését, amit azzal fokozott, hogy pólóm alatt
simogatta a felső testemet. Apró szikrák futottak végig rajtam érintéseire.
Élveztem, hogy még ezt a helyzetet is én irányíthatom. Nate abban a ritmusban
szopott, amiben én irányítottam és nyelvével teljesen körül vett. Úgy
elolvadtam a szájában, mint egy jégkrém a nyári napon. Mosoly kanyarodott a
számra, mikor éreztem milyen közel is vagyok már. Mosolyom azért is volt ilyen
széles, mert tudtam, Nate be akar indítani, hogy megfektessem. De ez nem fog
megtörténni. Most Ő fog egyedül dolgozni, értem. Mert én úgy döntöttem megérdemlem
ezt a kis bosszút azért, amiért ilyen féltékennyé tett.
-Nate, béjbi, közel vagyok... - nyöszörögtem fogaim közül,
mire kivett szájából, és kezével folytatta a munkát és kinyitotta a száját.
Tudtam mire készül, ezért nem tudtam levenni a szememet róla. Alig hittem el,
hogy tényleg megcsinálja, de mikor egy hatalmasat nyögtem, és élvezni kezdtem,
a szájába és az arcára irányította a spermámat. Nem tudtam levenni a szememet a
fiúról, aki mosolyogva, szemét becsukva élvezte, ahogy meleg nedvem beborítja
arcát és még a hajába is került belőle. Mikor már lenyugodtam, légzésem is
lelassult, Nate szép lassan letisztogatta arcáról a kis kirohanásunk eredményét
és végig a szemembe nézett. Mikor nagyjából végzett, felhúztam a földről és a
falhoz nyomtam. Számat az övére nyomtam, és egy érzéki csókkal köszöntem meg
fáradozásait, amit Ő a hajamba túrva élvezett.
-Mit szólnál, ha fent folytatnánk? – suttogta, szemében
remény csillogott. Mosolyogva eltoltam magamtól, és a nadrágomhoz sétáltam.
-Kicsit elfáradtam. Haza kéne mennem. Holnap gyere át, és
beszélgess Jessel. Addig nem kapsz meg, míg nem intézed a dolgokat a húgoddal.
Mellesleg – bekapcsoltam a nadrágomat és a lefagyott Nathanhöz léptem, és
utolsó puszit nyomva a szájára – mosd meg a hajad. Kicsit olyan lettél –
kuncogva néztem, ahogy a hajához nyúl. Kilépve az ajtón még hallottam, ahogy
magában morgott valamit, de gyorsan elslisszantam, mielőtt kitalál valamit,
amivel ott tart. Ezzel a kis akciómmal lehet, hogy egyben bosszút álltam Nathanöm
és ki is békítettem a húgával. Az már csak mellékes, hogy rettenetesen
kielégültem.
2014. október 19., vasárnap
~32~
Üdvözletem! Tudom, rég volt rész, de remélem nem haragszotok (nagyon). Iszonyatosan kevés időm van, főleg, hogy most elindult egy nagyon fontos dolog az életemben, amire kicsit több időt kell szánnom. A másik pedig az, hogy bármikor leültem írni, ott kötöttem ki, hogy Youtubereket kezdtem nézni ÓRÁKON keresztül. Szóval nagyon sajnálom, ez a rész már vagy egy hónapja készül, és még mindig nem érzem elég jónak. Nos, JÓ SZÓRAKOZÁST!
32
Louis
Eltelt három hosszú nap. Az első nap után tett
próbálkozásaimat, hogy megbékítsem Nathant telefon üzeneteken keresztül, végül
feladtam. Szarul éreztem magam, és valami iszonyatos módon hiányzott, de
hagytam Őt tombolni. Joga volt ezt tenni, megérdemeltem. De olyan őrülten magam
mellett akartam tudni, hogy már szinte fizikai fájdalmat okozott. Az sem
segített a dolgokban, hogy Harry és Jess bimbózó kapcsolatát nézhettem
sorozat-szerűen vázolva. Először még csak gyanúsak voltak. Az első reggelen
ugyanis Jess Harry ruháiban volt. Ha pedig ez nem lett volna elég árulkodó,
Harry olyan boldognak tűnt, amilyennek mostanában nem láttam. Ez nem zavart volna,
sőt! Valahol örültem neki, hogy Harry kicsit boldog végre. Csak az a probléma,
hogy Nathan azért lett mérges és azért vesztünk össze, mert én melléjük álltam
és most ők egyre közelebb kerülnek. Napközben nem tudtak nem egymással
foglalkozni. Nem csókolóztak, sőt szinte semmi romantikus mozzanatot nem tettek
egymás felé, de láttam rajtuk valamit. Nem tudom pontosan mi is az, de ugyanazt
látom Nathan szemében, amikor rám néz, mint Harryében, amikor Ő Jessre. Ez
pedig annyira nyilvánvalóvá teszi a dolgokat, hogy szinte már fáj. A második
napon stúdiózni indultunk volna, de Harry megcsúszott a készülődésben. Csak
szólni akartam Neki, hogy indulnunk kéne, így rájuk nyitottam egy kissé
kompromittáló helyzetben. Ezek után ma reggel már nem számítottam semmi meglepetésre.
Igazából kételkedtem benne, hogy meg tudnának lepni bármivel is. Ezzel szemben,
mikor délben kivánszorogtam a szobámból, a konyhában összefutottam Jessel.
Ebben semmi furcsa nem volt, megszoktam, hogy mindenhol Ő van. A hatalmas
csokor virág és a sütemény illat egyvelege viszont annál inkább idegen volt.
- Jó reggelt! - mondtam kétkedve, majd a tányérba nyúltam
volna, hogy kiszolgáljam magamat a csokis finomságból. De mielőtt elvehettem
volna egy darabot is, Jess élesen rám förmedt. Ijedtemben még a vérkeringésem
is leállt egy pillanatra.
- Nem ehetsz belőle! - elvette a tányért, majd
becsomagolta alufóliába - Csak akkor ehetsz ebből, ha elmentél bocsánatot kérni
Nathanhöz. Megsütöttem neki a kedvencét, Harry átkutatta fél Londont a kedvenc
virágjáért. Tehát most viszonzod a szívességünket és letörlöd ezt a
világfájdalmat a fejedről. Elmész hozzá és bocsánatot kérsz, aztán tovább
szerethetitek egymást azon az undorítóan őszinte módon, mint eddig!
Megdöbbenve néztem Rá és az említett tárgyakra. Mind
miattam csinálták? Miattam fáradtak ennyit?
- Komolyan miattam csináltátok? - Jess elmosolyodott és
közelebb lépve megölelt.
- Harry nagyon próbálkozik elfogadni téged. Kicsit
segítettem neki, ahogy te is segítettél azzal, hogy kiálltál mellettünk. Most
pedig menj, és hódítsd meg újra az idióta bátyámat! - szavai mögül kihallottam
a szomorúságot és azt, hogy bár nem mondja ki, nagyobb részben Nathanért
csinálta. Futólépésben indultam el a szobámba átöltözni. Miután rendbe szedtem
magam, még borotválkoztam is egyet, jól tudva Nathan gyengéjét. Jessnek igaza
volt. Muszáj volt visszakapnom Nate-et.
Nathan
Egy üres háznál nincs rosszabb érzés. Amikor ott van
körülötted a sok felesleges tárgy, minden, amire szükséged van, de mégis úgy
érzed, nincs semmid. Szükségtelen volt akár gondolkodnom is rajta, tudtam mit
hiányolok annyira. De pár napig még nem akartam látni Louist, így elfoglaltam
magamat valóságshow bámulással és rengeteg nasival. Aztán második nap
szocializálódni akartam, így áthívtam magamhoz egy régi barátomat, Marcust. Ő
arról híres, hogy Youtube videókat készít, amikkel szerény 3 millió
feliratkozóra tett szert. Egy Londonban tartott díjkiosztón ismertem meg, ahol
Ő is megjelent. A wc-ben találkoztunk, és miután segítettem neki kiszedni az
öltönyéből egy foltot, örök rabszolgámmá avanzsáltam. Nos, ez így nem pontosan
igaz, de a lényeg, hogy nagyon hálás volt, és utána összemelegedtünk – nem úgy,
csak barátilag. Azóta tartjuk a kapcsolatot, és azon kevesek közé tartozik,
akik tudják, hogy meleg vagyok. Amint megcsörrent a kapucsengő, egyenesen
lerohantam hozzá és a nyakába ugrottam.
- Hello Nathan! Látom hiányoztam! – nevetett azon az
idióta hangon, ami mindig mosolyt csalt az arcomra.
- Iszonyatosan! – vallottam be, majd beljebb tessékeltem
és felmentünk a házhoz. Mivel, mint mindig, hűvös volt odakint, nem sokat
totojáztunk és rögtön bementünk a melegbe. A nappaliba feküdtünk le a
kanapénkra, majd Marcus egy kis kotorászás után kihúzott egy kamerát a
táskájából.
- Sosem vlogoltam még veled, annak ellenére, hogy már egy
jó ideje barátok vagyunk. Szóval, ha nincs ellenedre, kihasználnám a
barátságunkat – vigyorgott rám, én pedig csak beleegyezően bólogattam. Adott
nekem pár instrukciót, mintha még nem lettem volna eleget kamerák előtt és
bekapcsolta a gépet.
- Megérkeztem az egyik legjobb barátomhoz! Srácok, bemutatom
nektek a zseniálisan tehetséges és rettenetesen imádnivaló Nathan Sykesot! – a
kamerát úgy fordította, hogy én is benne legyek. Szerepemnek megfelelően
mosolyogva integettem és köszöntem.
-Meséljük el, hogyan találkoztunk! - rám nézett, én pedig
közelebb csúsztam hozzá, hogy jobban látszódjam a kamerában - Szóval, éppen egy
díjátadón voltunk, amikor magamra öntöttem valami levest és persze rögtön
rohantam a wc-re, hátha ki tudom szedni valahogy – befejezte, és mivel
tüntetőlegesen csendben maradt, folytattam a történetet.
-Én pedig pont bent voltam, láttam, ahogy szenved, és...
Megtörtént a varázslat! Odamentem hozzá, és megkérdeztem segíthetek-e.
-Persze Én fel sem ismertem, csak mikor bemutatkozott. De
akkor megakadtam a gondolkodásban, és megszólalni sem tudtam. Meghatározó
élmény volt, hogy Nathan Sykes a gatyámat folttalanította – Marcus rám nézett,
én mosolyogtam, és nem kétlem azt sem, hogy egy kicsit elpirultam. Azért ilyen lazán
kevesen mondták még azt, hogy letisztogattam Őket.
-Nem csodálom, még mindig emlékszem a kétségbeesett
fejedre – nevettem majd folytattam a történetet – Utána alig tudtál
megszólalni, és csak hebegve tudtál összetenni egy mondatot.
-Mégis egész este dumáltunk. Azóta is az egyik legjobb
barátom vagy – lenézett rám, én pedig visszamosolyogtam.
-Édes vagy! Te is az enyém! – nyomtam egy puszit az
arcára, és Ő nevetve kikacsolta a kamerát.
-Olyan jól csinálod, hogy mellékállású youtubeos lehetnél
– dicsért meg, és eltette a kameráját.
-Ja – elhúztam a szám – Feloszlatnak minket, szóval akár
főállásban is csinálhatnám – Marcus átkarolta a vállamat és elmormogott egy
káromkodást, és rádöntötte a fejét a vállamra.
-Mit fogsz csinálni? – kérdezte.
-Nem tudom. Gondolom dalokat írok, és megpróbálok egyedül
boldogulni... De beszélgessünk valami másról...
- Oké. Van valakid, vagy még mindig a bulizós,
egyéjszakás stílusban nyomod?
Sosem tudtam hazudni neki, és soha nem is akartam, de
most mégis meggondoltam, hogy elmondjak-e neki mindent. Mert most nem csak
rólam van szó. Végül mégis kiböktem az igazságot.
- Igazából, van valakim...- kínosan félrenéztem a
hatalmas kék szempár elől. Most ki fog faggatni. Ha pedig elkezdek mesélni
Louisról, akkor elsírom magam. Ezt pedig nagyon nem akartam.
- Igazán? - a hangjában huncut vidámság visszhangzott -
És? Ki Ő? Hogy hívják? Mesélj! – lányosan felvisított, törökülésbe húzta a
lábait és egész testével felém fordult.
- Ömmm.... Meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek,
amit itt hallasz, mert... Mert, hát, Ő híres és senki nem tudja, hogy meleg.
Szóval, esküdj meg nekem, hogy nem mondod el senkinek, amit most hallani fogsz!
- komolyra váltottam a hangsúlyomat, Ő pedig ünnepélyesen megesküdött a
családjának összes élő tagjára, hogy csendben marad.
- Louis Tomlinson - mondtam határozottan egy sóhajtás
után. Pár másodperces csend után olyan nevetés tört ki belőle, mint amilyet még
sosem hallottam Tőle. Percekig nem tudtam mit mondani, csak néztem, ahogy sír a
nevetéstől.
- Ezt nem mondod komolyan! Mond már el ki az! - mondta
vigyorogva.
- Előbb mondtam! - erősködtem.
- Komolyan? Ugyanarra a Louis Tomlinsonra gondolunk? A
One Directionből? Nem létezik!
- Pedig igen. Vele járok. Több mint fél éve együtt
vagyunk - bár nem állt szándékomban, egy kicsit elmosolyodtam. Nem segíthetek
az érzelmeimen.
- Jó ég! Ezt fel kell dolgoznom! - elképedten bámult rám,
mintha nem tudná értelmezni a hallottakat.
- Hahó! Marcus! Annyira nem megrázó! – kuncogtam az arcát
figyelve. Imádtam ezt a fiút, már a létezése örömöt okozott nekem. Még be is
próbálkoznék Nála, ha nem lenne heteró, meg persze nem lenne mellettem Louis.
- Dehogy nem! El kell mondanod nekem mindent! Kezdjed az
elejéről!
Én pedig meséltem. Elmeséltem egészen onnan, hogy Lou
kibékült velünk, együtt ebédeltünk, én pedig határtalanul boldog voltam, hogy
visszakaptam Őt. Aztán jött a buli, ahol egymásnak estünk, aztán szép sorban
jöttek az események. Marcus elborzadva hallgatta a koplalásom és önmagam
bántalmazásának történetét, amiket Louis miatt elkövettem. Csak hogy ne kelljen
törnöm magam a dolgok megértésére kettőnk között. Aztán mikor végre összejöttem
Louisval, Marcus arca az enyémmel együtt virult fel. Imádtam azt a különleges
melegséget, ami elárasztott miközben taglaltam milyen édes volt velem Louis az
elejétől kezdve. Hogy úgy kezelt, mintha én lennék számára a legfontosabb az
egész világegyetemben. Én pedig pár pillanat erejéig újra elhittem, hogy
mindent halál komolyan gondolt. Mielőtt elértem volna ahhoz, ami pár napja
elrontott mindent, megállított.
-Oké, értem, nagyon imádod Őt. Látom, hogy szerelmes
vagy, de egyet árulj el! Lefeküdtetek már? – a kanapéba süppedve kaján fény
csillant a szemében.
-Ööööö – fülig vörösödtem, mikor eljutott az agyamig a
kérdés – Ez eléggé kínos nekem – húztam a szám, de nem törődött vele.
-Szóval csináltátok! Jó az ágyban? Ezt mindig tudni
akartam! – a gyerekesen makacs Marcus előbújt belőle. Inkább válaszoltam, mert
különben hetekig nálam marad, amíg el nem mondom, amit tudni akar.
-Hát ahhoz képest, hogy kezdő a pasikkal, nem rossz. Nem
a legjobb, de amikor olyanra fordulnak a dolgok, mindig feltalálja magát –
magam is éreztem a kiéhezett hangsúlyomat, így nem volt meglepetés, hogy Marcus
nevetni kezdett.
-Csak nem ki vagy éhezve?
-Csak két napja nem találkoztunk! Nem vagyok kiéhezve! –
tiltakoztam – Ráadásul még haragszom is rá, szóval nem akarom Őt a közelemben.
- Mit csinált? – mi is lenne velem ilyen
védelmezés-mániás barátok nélkül. Szinte kihallottam a hangjából, hogy azt
ordítaná legszívesebben, hogy széttépi, ha bármit tett velem.
-Semmi különöset, kicsit talán fel is fújtam a dolgot. De
most ne beszéljünk erről – sóhajtottam kínomban. Ezek után beszélgettünk
mindenféléről, egészen hajnali egyig, mikor is elszundítottunk a kanapén.
*
Arra keltünk, hogy valaki dörömböl az ajtón. Sejtelmem
sem volt ki lehet az, így nem kapkodtam el semmit. Megnéztem az időt a
telefonomon, és felszisszentem, amikor megláttam a kijelzőn, hogy egy óra is
elmúlt már. Marcuson feküdtem, aki félig a kanapén, félig a földön aludt.
Óvatosan lemásztam Róla, és az ajtóhoz lopakodtam. Útközben egy fali tükörben
megigazítottam egy kicsit a hajamat, bár nem sokat javított a helyzetemen.
Álmosan nyitottam ki az ajtót, és nem kicsit lepődtem meg, mikor Louis egy
csokor virággal és egy tálca sütivel állt az ajtómban.
-Szia – nyögtem ki fáradt, de meglepett hangon. Louis nem
tudta hova rakni az állapotomat, és aggódó pillantással mért végig. Mondani
akart valamit, már nyitotta s a száját, de végül meggondolta magát és csak pár
másodperc után kezdett el beszélni.
-Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek tőled minden
hülyeségért, amit csináltam. Nem volt helyes, hogy nem álltam ki melletted,
Jess és Harry pártját fogtam a tiéd helyett, utasítgattalak, és minden mást is
nagyon sajnálok! Kérlek, bocsájts meg nekem, nem akartalak megbántani! Sosem
tenném! Csak kérlek, én nem... én nem bírom nélküled! – olyan gyorsan hadart,
hogy alig értettem, amit mond. Mire a mondandója végére ért, már fel is
idegesítette magát. Arra vártam, mikor csapja földhöz a kezében lévő cuccokat.
Lenéztem a földre, és erősen koncentráltam, hogy ne nevessem el magamat.
Megszólalnia sem kellett volna, nekem már az elég bocsánatkérés volt, hogy
eljött ide. Igaz, hogy még nem teljesen ébredtem fel, de azért annyira fel
tudtam fogni a dolgokat, hogy átgondolta mit csinált, és ez mennyire megbántott
engem. Hiszen akkor érdemes a bocsánatkérés, ha tényleg komolyan gondolják.
Louis pedig nem jött volna el, ha nem gondolta volna komolyan. Plusz, Marcusnak
tegnap igaza volt, és eléggé ki vagyok éhezve. Eddig még csak egyszer feküdtünk
le, és azt hiszem egy kis kibékülős szex tökéletes lesz a vágyai kielégítésére.
Kétlem, hogy Lou ellene lenne az ötletemnek.
-Na, mit mondasz? – kérdezte megtörve a csendet, amit a
lassú reakció időm okozott.
- Megbocsájtok, csak ne hadarj tovább! – nyomtam egy
puszit az arcára és elvettem tőle az ajándékait. Liliomot hozott nekem, ami a
kedvenc virágom. 100% - ig biztos vagyok benne, hogy Jess mondta el neki. Elindultam
a konyha felé, hogy kerítsek egy vázát, és elrakjam a sütit. Tudván, hogy Louis
követni fog, kicsit megriszáltam a csípőmet. Vigyorogtam a tényre, hogy
biztosan megbámulta a hátsómat. Ismertem már eléggé ahhoz, hogy tudjam mennyire
felspannolja Lout, amikor kacérkodom vele. A konyhában elintéztem a dolgaimat,
majd mikor megfordultam, Louis a falnak dőlve nézte, mit csinálok. Mosolyogva
hozzáléptem, és a nyakába kapaszkodtam. Alsó ajkamba mélyesztettem fogaimat,
mikor megláttam frissen borotvált arcát. P
ár nappal ezelőtt nem élvezhettem ki
a bűnös vágyaimat a dühöm miatt. De most kifogom. Végig simítottam a puha
bőrén, egészen a hajáig, amibe finoman beletúrtam, és közelebb húztam magamhoz.
Éreztem a tenyerét a derekamra simulni, s ahogy egyre lejjebb csúszott a keze
az oldalamon, annál erősebben nyomódtak az ujjai a bőrömbe. Engedtem az
akaratának, amit ezzel a cselekedetével akart érvényesíteni, és olyan közel simultam
hozzá, amennyire csak tudtam. Szép lassan lehajtotta a fejét, ezzel pont
megdőlt a hajának az egyensúlya és előre omlott, ezzel eltakarva oldalról a
fényeket. Ajkait az enyémekhez nyomta és lassan ízlelgetni kezdte őket. Még
közelebb férkőztem hozzá, ha ez egyáltalán lehetséges volt. Ő sem állt meg a
mozgásában. A száján kívül a tenyerét is elmozdította, méghozzá a fenekemre
simította, és nem túl finoman megmarkolta. Ettől belőlem kiszaladt egy morgás-szerű
hang. Mikor már majdnem teljesen megadtam magam ott helyben, a konyhában,
valaki hangosan megköszörülte a torkát. Elrebbentünk egymástól, és elvörösödve
néztem Marcusra, aki sokatmondóan mosolygott ránk.
-Bocsi a zavarásért, de felkeltem és nem voltál sehol.
Gondoltam megkereslek, de úgy látom várhattam volna...
-Nem, nem, izé...
Szóval ömmm... Marcus, Ő a barátom Louis – zavartan mosolyogtam a mellettem
álló fiúra, akinek megváltoztak a vonásai. Marcus kinyújtotta felé a kezét.
-Marcus Butler – Louis megragadta és erősen megrázta a
felé nyújtott jobbot.
-Louis Tomlinson – mondta eddig számomra ismeretlen
hanghordozással. Csak nem... mérges? Az arcára pillantva láttam, ahogy méregeti
Marcust. Nem is csodálkozom, hiszen frissen kelt haja volt, ami hasonlított a
frissen dugott hajára. Óriási vigyor kerekedett az arcomra, amit gyorsan el is
rejtettem. Louis féltékeny. Ezt még ki is használhatom. Amikor Marcus
felajánlotta, hogy haza megy, én marasztaltam. Megdolgoztatom Louist azért a
békülésért.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)